TDK

A gyermekkori lázgörcs kisgyermekek 2-5%-ában fordul elő, és ismert, hogy a mesiális temporális lebeny epilepsziás betegek  50%-ban lázgörcs szerepel az anamnézisben. Emellett a hippocampus sclerosissal járó epilepsziás esetekben a betegek 70%-nak volt komplikált lázgörcse. Arra vonatkozóan, hogy a lázgörcs oka-e a hippocampus scelrosisnak, eltérőek az irodalmi adatok. A hippocampus sclerosis elnevezését a hippocampusban látható nagymértékű sejtpusztulásról kapta. A sejtpusztulás mellett több olyan jelenség figyelhető meg a hippocampus sclerosis esetén, mint pl. ectopiás idegsejtek megjelenése vagy más idejsejtek axonjainak sarjadzása, amelyek megjelenése fokozottabb gyermekkori lázgörcs esetén. Arra vonatkozóan azonban, hogy a lázgörcs okozza-e ezeket a jelenségek, nincs bizonyíték.

Célunk annak a vizsgálata, hogy kísérletesen létrehozott lázgörcs esetén megjelennek-e ezek a strukturális jelenségek. További kérdésünk, hogy a jelenleg alkalmazott lázcsillapítók befolyásolják-e lázgörcs esetén a hippocampus sclerosisra jellemző elváltozások kialakulását.

A munkát patkány és egér modellen végezük. Az elmúlt évben beállítottuk a hippocampus szelet tenyésztésére alkalmas technikát, amelyen kontrollált laboratóriumi körülmények között alkalmazzuk a gyermekkori lázgörcs egyes komponenseit (hőmérséklet, citokinek). A noxa alkalmazása után a szeleten szövettani és a molekuláris biológiai vizsgálatokat végzünk.

Társtémavezető: Balassa Tímea

A Progeszteron-Indukálta Blokkoló Faktor (PIBF) nevű fehérje fontos szerepet játszik a terhesség fenntartásában és a tumornövekedésben. Korábbi kísérleteink igazolták, hogy a teljes láncú (90 kDa) formája a sejtmagban lokalizálódik, transzkripciós faktorként fejti ki funkcióját, és részt vesz a sejtciklus szabályozásában. A PIBF kisebb izoformái a citoplazmában termelődnek, onnan szekretálódva fejtik ki citokin-szerű hatásaikat, és közvetítik terhesség alatt a progeszteron immunmoduláló hatásait. Az anyai limfociták, a placenta és a decidua termelnek PIBF-et, melynek fontos szerepe van az anyai immuntolerancia kialakulásában, magzatvédő immunológiai mechanizmusok aktiválódásában, az imlplantációban, valamint a trophoblast sejtek fiziológiás inváziójának szabályozásában. Daganatos sejtekben a PIBF progeszterontól függetlenül termelődik, és a sejtciklus befolyásolása révén elősegítheti a tumorsejtek túlélését, növekedését, ill. invazivitását.  Azt szándékozunk vizsgálni, hogy az intracelluláris PIBF befolyásolja-e a daganatos sejtek motilitását.

Társtémavezető: Schipp Renáta

A PKR egy szerin/threonin specifikus kináz, amely fontos szerepet játszik az interferon indukálta antivirális válasz kialakításában, a sejtosztódás és differenciáció, valamint az eukariota iniciációs faktor 2 alfa (eIF2α) foszforilációjával és számos transzkripciós faktor (STAT, p53, NFκB) aktiválásán keresztül az apoptotikus folyamatok szabályozásában. A PKR jelátviteli hatásait PKR siRNS-t expresszáló klónok segítségével vizsgáljuk. A kutatócsoport tagjai: Hargitai Renáta, Potzné Árvai Zita, Vecsernyés Mónika.

A glioblastoma multiforme (GBM) a leggyakoribb, rendkívül agresszív agydaganat. A betegek diagnózistól számított átlagos túlélése 14 hónap. A standard terápia során a tumor sebészi eltávolítását, sugárterápiát majd temozolomiddal (TMZ) történő kemoterápiát alkalmaznak. A betegek egy részében a TMZ kezelés hatástalan.

Kutatásunk során GBM sejtvonalakkal dolgozunk és a TMZ rezisztencia kialakulásának lehetséges molekuláris hátterét vizsgáljuk. Célunk az, hogy alternatív jelátviteli utak aktiválásával ezekben a sejtvonalakban is apoptózist indukáljunk.

A kutatócsoport tagjai: Brandt Barbara, Turcsán Márton

Társtémavezető: Balogh Bálint

Munkánk során a Mitogén-Aktivált Protein Kinázok (MAPK) jelátvitelét vizsgáljuk vad típusú, illetve mutáns, patkány feokromocitóma (PC 12) sejtek tenyészeteiben. Ezek az enzimek a neuronális differenciáció, illetve különféle stresszhatások közvetítői ebben a sejttípusban. Jelenleg kétféle ágens hatásait tanulmányozza munkacsoportunk. Egyikbe a humán terápiában is potenciális jelentőséggel bíró proteaszóma gátlók képviselői (pl. MG-132 és epoxomicin) tartoznak, melyek a PC12 sejtek idegsejt irányba történő differenciálódását képesek megindítani. A csoport másik része az urocortin 2 nevű peptid jelátvitelét teszteli ugyancsak PC12 modell rendszerben. Az itt megfigyelt jelenségek közül különösen az urocortin2-nek az idegi növekedési faktor (NGF) jelátvitelére kifejtett moduláló hatásai tűnnek érdekesnek. A kutatócsoport tagjai: Harci Alexandra, Dr.Tarjányi Oktávia, Vecsernyés Mónika. Együttműködő partner: Dr. Atlasz Tamás TTK, PTE.

Társtémavezető: Dr. Szalma József

A periodontális ligamentum (PDL) szerepet játszik a fiziológiás és fogszabályozási céllal alkalmazott erőhatásokra kialakuló periodontális tartó- és támasztószöveti változások létrejöttében. Kísérleteink célja a gyökérhártya eredetű fibroblaszt sejtek folyamatos, fiziológiás nagyságú nyomásos mechanikai erőre adott sejtszintű reakcióinak, illetve a hátterükben zajló jelátviteli események vizsgálata. A kutatócsoport tagjai: Prof. Dr. Szeberényi József, Dr. ifj. Sétáló György, Vecsernyés Mónika, Janovics Kata.

A nitrogén-monoxidnak, mint másodlagos messengernek, számos intra- és intercelluláris jelátviteli hatása ismert. Az apoptózisban, sejtproliferációban, illetve differenciációban részt vevő jelátviteli utak PC12 sejtekben jobbára már ismertek. A nitrogén monoxid a fenti jelátviteli folyamatokban részt vevő fehérjék aktiválásán /gátlásán keresztül fejti ki hatását. Munkacsoportunk elsősorban a Ras fehérjecsalád valamint a p53 fehérje szerepét vizsgálja NO-indukálta jelátviteli folyamatokban.

Társtémavezető: Prof. Dr. Szeberényi József

A nitrogén-monoxidnak (NO), mint másodlagos messengernek, számos intracelluláris jelátviteli hatása ismert. A sejtproliferációban, valamint túlélésben részt vevő jelátviteli útvonalak, fehérjék jobbára már ismertek. A nitrogén-monoxid a fenti jelátviteli folyamatokban részt vevő fehérjék aktiválásán illetőleg gátlásán keresztül fejti ki hatását. Kis dózisú (nem toxikus) nitroprusszid nátriumból (SNP) képződő nitrogén monoxid sejtproliferációra kifejtett hatásait vizsgáljuk melanoma sejtvonalakban. A kutatás kiterjed az antiproliferatív hatást közvetítő fehérjeaktivációs változások azonosítására.

Társtémavezető: Feketéné Dr. Kiss Katalin

Idegi növekedési faktor (NGF) hatására az általunk is vizsgált paeochromocytoma sejtvonal (PC12 sejtek) proliferációja leáll, G0 fázisba kerülnek a sejtek és idegsejt irányba differenciálódnak. Mindemellett az NGF sejttúlélést támogató hatással is rendelkezik ezen rendszerben, ugyanis megvonása a sejtektől (egyéb növekedési faktorok hiányában) apoptózist indukál. Ezen biológiai hatások alapján a PC12 sejtek remek modell rendszerként szolgálnak neuronális differenciáció, sejtszintű proliferáció gátlás, sejttúlélés illetve apoptózis vizsgálatára.  Kutatócsoportunk munkája két, részben összekapcsolódó területre fókuszál: az NGF antiproliferatív és az NGF antiapoptotikus hatásának jelátviteli folyamatait vizsgáljuk.  A monomer G-fehérje szupercsalád 2 tagjának, Ras és RhoA fehérjéknek ismert központi szerepe ezen folyamatokban, mi downstream jelátviteli kapcsolataikat, elsősorban a PI3K enzim és NFkB transzkripciós faktor aktivációját tanulmányozzuk. A kutatócsoport tagja: Koloszár Ibolya
 

Társtémavezető: Prof. Dr. Seress László

A munka célja felderíteni azokat az elváltozások, amelyek az emberi agykéregben figyelhetők meg epilepsziában. A vizsgálati minták a Neurológiai Klinikán diagnosztizált, és az Idegsebészeti Klinikán eltávolított temporális epilepsziás betegek kéregmintái, amelyet szövettani módszerekkel dolgozunk fel. Az elmúlt időszakban több meglepő eltérést találtunk az epilepsziás agykéregben, pl. nagyszámú neuronokat a fehérállományban. Célunk ezeknek az idegsejteknek az epilepsziában betöltött szerepének felderítése. Ehhez immunciokémiai módszerrel meghatározzuk a sejtek fajtáját (pl. serkentő vagy gátló idegsejt), konfokális mikroszkóppal és elektronmikroszkóppal más neuronokkal alkotott kapcsolatait. Továbbá, komputeres módszerrel meghatározzuk az idegsejtek számát, és az így kapott adatok és a betegek szövettani és klinikai adatai között keresünk összefüggést.

Jelenleg közel 50 betegből származó kéregmetszet áll rendelkezésre.

A témára jelentkező hallgató(k) feladata a komputeres sejtszámolás, fénymikroszkóppal vagy konfokális mikroszkóppal az idegsejtek vizsgálata, valamint az adatok és a betegekadatai közötti összefüggés vizsgálata. Arra speciálisan kiképzett hallgató elektronmikroszkópos vizsgálatokat is végezhet. Emellett elsajátítják vizsgálatokhoz használt szövettani módszereket is.

Szövettan, patológia, neurológia és idegsebészet iránt érdeklődő hallgatókat várunk lehetőleg a neuroanatómia és az élettan szigorlat után!