Pécsett működik az ország első és egyetlen fájdalomterápiás tanszéke

2026. március 11.

A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézete 1970. november 1-jén kezdte meg működését, három fő területre koncentrálva betegellátási tevékenységét: aneszteziológia, azaz műtéti érzéstelenítés, intenzív terápia, valamint a krónikus, állandó fájdalmak csillapítása. Országosan is egyedülállóak abban, hogy immár több mint három évtizede hozták létre aneszteziológiai- és fájdalomambulanciájukat a Dél-Dunántúl tartós és tűrhetetlen fájdalomtól szenvedő betegei számára, tíz éve pedig – nem önálló tanszékként - fájdalomterápiás tanszékük is van, elsőként és jelenleg egyetlenként Magyarországon. Munkájuk modellértékét és minőségét mi sem fémjelzi jobban, mint az, hogy rezidensek és komoly tapasztalattal bíró szakorvosok érkeznek hozzájuk gyakorlatra az ország minden pontjáról.

Schweier Rita írása

„Amellett, hogy a műtőben elaltatjuk a beteget, ami általános érzéstelenítést jelent, regionális érzéstelenítéssel is foglalkozunk, amikor csak egy-egy testtájat zsibbasztunk el. A szakmánk ezt 1898 óta gyakorolja, amikor is dr. August Bier német sebész elvégezte az első sikeres gerincvelői érzéstelenítést Németországban. Az anesztéziának van a kezében az az eszközpark és az a gyakorlat, amivel tűket tudunk elhelyezni a test különféle részeiben ultrahang, képerősítő, illetve CT és MRI segítségével, az idegstruktúrák mellé pedig a beteg fájdalmait hatékonyan csillapító érzéstelenítőket adunk. Ezeket tesztblokádként avagy diagnosztikus idegblokádként is használhatjuk, hogy a fájdalom forrását pontosan azonosíthassuk” - magyarázta dr. Almási Róbert Gyula, a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézetének egyetemi docense, tanszékvezetője, az intézet keretei között működő aneszteziológiai- és fájdalomambulancia vezetője.  

Fájdalomambulancia, több mint három évtizede

Mint mondta, országosan is egyedülállóak abban, hogy intézetükben immár több mint három évtizede működtetnek fájdalomambulanciát, ahol a Dél-Dunántúl tartós és tűrhetetlen fájdalomtól szenvedő betegeit fogadják. A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központjának Akác utcai telephelyén a kezeléseket a legmodernebb módszerek - regionális érzéstelenítési technikák, kombinált gyógyszeres protokollok, transzkután elektromos idegstimuláció - alkalmazásával érik el. Négy szakember dolgozik itt, minden hétköznap, reggel nyolc órától délután háromig. A jól felszerelt ambulancia tágas rendelőjében mód van monitorozásra, ultrahangra, található itt vizsgálóasztal és intenzíves ágy, valamint egy kisebb rendelő is az adminisztratív feladatok ellátására. A két helyiség szomszédságában egy műtőt is berendeztek, ahol a kisebb beavatkozásokat, a gerincközeli érzéstelenítéseket végzik.

„Nagyon jó kapcsolatban vagyunk a traumatológiai, az ortopédiai, az onkológiai, a neurológiai és az idegsebészeti osztályokkal, továbbá minden olyan szakterülettel, ahol megjelenhet egy krónikus fájdalommal küzdő beteg. Gyakran küldenek hozzánk pácienseket, de az is előfordul, hogy telefonos konzíliumot kérnek. Ma már a háziorvosi rendszerből is érkeznek hozzánk betegek. Sokszor kezelünk például olyan krónikus fájdalommal küzdő betegeket, akiknek várniuk kell a térd- vagy a csípőműtétjükre, és amíg erre sor kerül, addig is enyhíteni tudjuk a szenvedésüket. A daganatos betegek aránya is magas” - mondta.

Az első és egyetlen fájdalomterápiás tanszék Magyarországon

Az ország első és egyetlen fájdalomterápiás tanszéke is a PTE Klinikai Központjának Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézetében működik, idén épp tíz éve. A napi betegellátás mellett az osztályokon és a műtőkben intenzív kutatómunka folyik, emellett részt vesznek az orvostanhallgatók oktatásában, a posztgraduális képzésben, a szakvizsgára való felkészítésben, valamint a szakorvosok és szakdolgozók továbbképzésében is.

Dr. Almási Róbert Gyula szerint a tanszék létrejöttét a sok év alatt összegyűlt, nagyrészt a betegellátásból származó, óriási tudáshalmaz indokolta, valamint az a filozófia, amivel az akut, a perioperatív és a krónikus fájdalmak felé fordulnak, mindemellett az a kutatási igényesség is, ami vezérli őket abban, hogy témáikban valódi mélységekig eljussanak és ezek eredményeit meg is osszák a világgal. Utóbbira példákat is említett: ilyen az opioidok, azaz az erős hatású fájdalomcsillapítók mellékhatásainak a kutatása, a regionális anesztézia és a fájdalomcsillapítás vonatkozásai, az endokannabinoidok - az emberi szervezetben termelődő molekulák, amik a kannabinoid receptorokon keresztül hatva kulcsszerepet játszanak a központi idegrendszer működésében – mérése perioperatív szakaszban, továbbá a ketaminadagolással szerzett tapasztalataik.

A tanszék magját 6-7 szakember adja, de mint mondta, több generáció is „felnőtt” az intézetben. Van olyan tanítványa, aki Németországban dolgozik és regionálanesztéziás tudását kamatoztatja, két másik tehetséges kollégája pedig a bécsi fájdalomambulancián helyezkedett el.

Fájdalomterápiás diploma Európából

A tanszékvezető hangsúlyozta, hogy szakterületüknek Magyarországon messze nincs akkora elismertsége, mint Európában, itthon szakvizsgázni sem lehet belőle. Dr. Almási Róbert Gyula volt az országban az első, aki megszerezte az európai fájdalomterápiás diplomát, és közel 30 éve kezeli a krónikus fájdalomszindrómás betegeket.

„Aneszteziológusként korábban nem foglalkoztam az ideggyógyászok által használt adjuváns szerekkel, azaz olyan gyógyszerekkel, amelyek fájdalomcsillapító hatása nem közvetlen, hanem más élettani, idegélettani és immunológiai hatásokon keresztül erősítik a fájdalomcsillapítók hatását, vagy nyújtják azok hatástartamát. A fájdalomterápiás diploma megszerzéséhez ennek  farmakológiáját is meg kellett tanulnom, továbbá komoly pszichológiai háttérismereteket is kellett szereznem, hiszen fontos kérdés, hogy miként közelítsünk például egy krónikus fájdalommal küzdő, daganatos beteghez. Mindezt a napi gyakorlati aneszteziológiai curriculum nem tartalmazza és nem szerepel a feladataink között sem. Mivel hozzánk többségében a hasnyálmirigy-, a tüdőtumoros és az olyan áttétes betegek jönnek, akiknek komoly fájdalmai vannak, ezért meg kellett érteni ezeknek a daganatoknak a patológiáját, a kialakulását, valamint azt is, hogy miféle fájdalom jelentkezik náluk a betegségük kezdetén, majd a későbbiekben, és ezeket hogyan ildomos csillapítani. Az sem mellékes, hogy az onkoterápiás csapat milyen módon tud beleállni a fájdalomterápiába úgy, hogy ők magát a tumort kezelik. A hatékony együttműködéshez tehát szükség volt arra, hogy megtanuljuk az onkológiai megközelítést is” - taglalta.

A tanszékvezető célja az, hogy többi munkatársa is megszerezze az európai fájdalomterápiás diplomát, amiben pusztán a leterheltségük jelent akadályt.

„Hallani olyan törekvésekről is a világban, amelyek az aneszteziológiai-intenzív terápiás szakma szétdarabolásáról szólnak. Olyan vélekedések is keringenek, amelyek szerint az orvosok munkáját szakképzett nővérek is el tudnák látni a műtőben. Én épp ennek ellenkezőjét gondolom: a fájdalomcsillapítást tilos leválasztani az aneszteziológiai-intenzív terápiás szakmáról, sőt, még inkább integrálni kell, nagyobb fókuszba helyezve az ezzel kapcsolatos tudásanyagot. Fontos hangsúlyozni: anesztes szemléletünkkel mi nem pusztán csillapítjuk a betegek fájdalmát a műtétjük előtt, alatt, után, és tesszük ezt az intenzív mellett a nyílt osztályokon, hanem felkaroljuk és kezeljük a krónikus fájdalommal élőket is. Óriási az a spektrum, amit a szakmánknak át kell fogni” - magyarázta.

Aláhúzta: a fájdalomterápia kifejezést tartalmaznia kellene szakmájuk elnevezésének is, hisz tevékenységük elválaszthatatlan részét alkotja. Ezt hangsúlyozva jelenleg azon dolgoznak, hogy újraírják ultrahangos könyvüket, aminek már a címében is érzékeltetik ennek fontosságát: „Az ultrahang használata az aneszteziológiában, az intenzív terápiában és a fájdalomcsillapításban”.

Dr. Almási Róbert Gyula szerint munkájuk értékét és minőségét fémjelzi, hogy az elmúlt tíz évben az ország minden pontjáról érkeztek hozzájuk gyakorlatra rezidensek és komoly tapasztalattal bíró szakorvosok, sokszor több hétre is.

Cél: fájdalomterápiás centrum létrehozása

„Akkor lesz teljes az ellátás spektruma, ha egy fájdalomterápiás centrumot is létre tudunk hozni, amihez egyébként már nagyon közel állunk. Itt, az Akác utcában mellettünk dolgoznak az ortopédusok és a radiológusok is, és bár a neurológusok kissé messzebb vannak, de ők is bevonhatók a munkába. Van tornatermünk is, tehát a mozgásrehabilitáció is elérhető. Egyelőre csak pszichológusunk nincs, de várjuk vissza azt a hallgatónkat, aki két évet az ambulancián töltött és szorosan nyomon követte a krónikus fájdalommal küzdő betegeinkkel folytatott beszélgetéseinket. Bízunk abban, hogy szakpszichológusi diplomájának megszerzése után visszatér hozzánk” - fogalmazott.

Fotók:

Verébi Dávid