Kis túlzással Európa másik végéről érkezett a pécsi orvoskarra dr. Tóth Luca, az Idegsebészeti Klinika rezidense, aki kutatócsoportjával az agyi érkatasztrófa miatt súlyosan mozgáskorlátozott betegek rehabilitációját segíti exoskeletenok és más, nem is olyan régen még sci-fi történetekbe illő eszközök révén a klinika Biomechanikai Laborjában. A PhD fokozatot a közelmúltban megszerző fiatal klinikus azt vallja: ehhez a munkához nem árt kicsit furának lenni.
Stemler Miklós írása
Szekszárd-Pécs londoni átszállással. Ezt az utat járta be dr. Tóth Luca, aki már gyermekkorától kezdve a gyógyításra tette fel az életét – igaz, a gyógyítás tárgya némileg megváltozott menet közben.
„A gimiben még állatorvosnak készültem, főként azért, mert nagyon szeretem a lovakat, a mai napig lovagolok. Erről az irányról állatorvosként dolgozó édesapám beszélt le, aki azt mondta, hogy a lovak és az egyéb nagy állatok gyógyításához nem elegendő a fizikumom. Ehelyett az »ember« orvosi pálya felé terelgetett, már csak azért is, mert véleménye szerint ott lényegesen szélesebb a lehetőségek tere, sok irányba lehet elindulni.”
A jövőbeli hivatás megtalálása után nem volt kérdés, hogy Pécsett folytatja a tanulmányait, hiszen Budapest nem vonzotta, a baranyai megyeszékhelyet pedig szekszárdiként már ismerte. Ám előtte egy meglehetősen hosszú londoni kitérő következett.
„Miután először nem vettek fel az egyetemre, Londonba mentem, ahol nannyként dolgoztam három évig. Bár nem ez volt az eredeti terv, nagyon fontos és jó része volt az életemnek. Angliában kinyílt előttem a világ, fantasztikus embereket, más hozzáállást, perspektívát ismertem meg. Megtanultam a munka szeretetét, emellett félretenni a büszkeségemet, és felelősséget vállalni. Itt váltam felnőtté, és itt döntöttem el véglegesen, hogy orvos szeretnék lenni.”
Pécs, az új otthon
Három év London után Pécs elsőre igencsak kicsinek tűnt, és Lucának eleinte voltak kételyei azzal kapcsolatban, hogy még mindig ez a megfelelő hely a számára.
„Londonhoz képest Budapest is kisváros, Pécs dimenzióit pedig jól ismerjük. Ahogy sokakban, költözésemkor bennem is felmerült, hogy biztosan jó döntést hoztam-e. Mindenképpen kolis szerettem volna lenni, és amikor ez sikerült, az első hét után el is dőlt a kérdés: itt akarok tanulni és élni.”
Mindehhez az is hozzájárult, hogy Pécs a több ezer fős külföldi hallgatói közösségnek hála nemzetközi jelleggel bír, és a különböző kultúrákba tartozó fiatalok találkozása folyamatos pezsgést eredményez.
„Miközben sok olyan dolog is megtalálható itt, ami a világvárosok sajátossága, Pécs abszolút emberi léptékű, itt nem kell naponta másfél-két órát tölteni a tömegközlekedéssel, a város legtöbb pontja negyed-félóra alatt gyalogosan is elérhető, ami azért fontos, mert véleményem szerint az egyik legdrágább dolgunk az idő. Nagyon szerettem a külföldi diákok által szervezett eseményekre, bulikra járni, ezek tényleg hozták a nemzetközi életérzést. Pécs egy kis ékszerdoboz, sokkal többet tartogat ez a város, mint amit elsőre látni belőle.”
Izgalmas projektek, fantasztikus lehetőségek
Ezzel együtt ezek az évek elsősorban nem a bulikról szóltak, hanem a tanulásról, illetve az egyre aktívabb részvételről a hallgatói közéletben. A Diákjuttatási és Kollégiumi Bizottság vezetőjeként Luca olyan fontos ügyekben vett részt, mint az ösztöndíj reformok kialakítása. Emellett a Hallgatói Önkormányzattal együttműködve olyan hallgatói kezdeményezésre megvalósuló fejlesztésekben volt része, mint az eredetileg a manuális orvosi képességek fejlesztésére szolgáló Skill Labor, ami mára a legmodernebb szimulációs oktatási eszközök és módszerek arzenálját tartalmazó Orvosi Készségfejlesztő és Innovációs Központtá nőtte ki magát.
„A Skill Labor születésekor a háttérben voltam, elsősorban a hallgatói önkormányzat akkori vezetése, Maróti Péter, Varga Péter és Schlégl Ádám játszották a főszerepet, de nagyon örülök, hogy közvetetten a részese lehettem. Mai napig pontosan emlékszem az első beavatkozásokra, melyeket a sürgősségi vagy intenzív osztályos gyakorlat során végeztem, és hogy mennyire megkönnyítette az első lépéseket a laborban töltött korábbi gyakorlat. Emellett az ilyen, az átlagos hallgatói léten túl lévő szerepvállalások révén kicsit mélyebbre láthatunk az egyetemen folyó munkába, és kivételes oktatókat, mentorszemélyiségeket ismerhetünk meg közelebbről. Ők azok, akik megnyitották nekünk a világot, lehetőséget adtak a közös gondolkozásra. Ilyen egyéniség volt számomra például dr. Rendeki Szilárd a Skill Labornál.”
A Skill Labor, illetve a szintén jelentős hallgatói közreműködéssel létrehozott 3D Nyomtatási és Vizualizációs Központ sikertörténete még egy fontos dologra rávilágít: miközben a magyar egészségügyet sokszor a merev hierarchikus viszonyokért bírálják, a pécsi orvoskaron a hallgatók kiemelt jelentőségű projektekben lehetnek egyenlő jogú munkatársak oktatóikkal. Luca ezt nagyon fontos, unikális pécsi gyakorlatnak látja.
„Fantasztikus dolog, hogy ekkora lehetőségeket kaphattunk ilyen fiatalon, hiszen a 3D Központ indulása idején is ötöd-hatodéves hallgatóként vehettünk részt a projekt kibontakozásában, a megálmodója és jelenlegi vezetője, Maróti Péter is fiatal pályakezdő volt. Mindez nem lett volna lehetséges mentori támogatás és útmutatás nélkül; hagytak minket álmodni, és a segítségükkel tudtuk ezeket az álmokat valóra váltani. Nagyon kevés helyen kapnak ilyen támogatást a fiatalok, és szerintem óriási előnye a pécsi orvoskarnak, hogy ennyire újító szellemű vezetőségünk van. Akár a korábbi dékánról, Miseta Attila rektor úrról, vagy az utódjáról, Nyitrai Miklós dékán úrról van szó, mindig támogatták a fiatal kollégák kibontakozását, rengeteg lehetőséget kaptunk, amivel igyekeztünk élni és bizonyítani a bizalomért.”
Robotok és exoskeletonok között
A háromdimenziós nyomtatás orvosi alkalmazásait kutató, illetve ilyen alkalmazásokat fejlesztő 3D központ létrejötte, valamint ezzel párhuzamosan a neurorehabilitáció terén az ember-gép kapcsolatokban rejlő potenciált vizsgáló pályázat Luca szakmai orientációjára is meghatározó hatást gyakorolt.
„Végzős voltam, amikor Dóczi Tamás professzor úr szakmai vezetésével útnak indult a pályázat, amely révén létrejött ez a biomechanikai labor. Bennem azonnal elindult a vezérhangya: nagyon érdekelt a modern technológia, a robotika és annak egészségügyi alkalmazása. A projekt megvalósulásában fontos szerepet játszott a 3D Központ, így annak szakmai vezetője, Maróti Péter buzdított diplomázásom környékén, hogy menjek ennek utána, ha tetszik – márpedig nagyon-nagyon tetszett. Addigra már kialakult bennem, hogy a kutatás nagyon érdekel, így lehetővé vált, hogy ne azonnal a klinikum irányába induljak, hanem háttértudást szerezzek, némi kutatáselméletet tanuljak, és kipróbálhassak néhány ötletet a PhD fokozat megszerzése közben.”
A Luca által választott irány minden túlzás nélkül úttörőnek mondható, hiszen az exoskeletonok, azaz az izomerő növelésére, pótlására szolgáló mesterséges külső vázak orvosi alkalmazása kapcsán végzett kutatások világszerte a kezdeti fázisokban járnak. Mindez egyszerre jelentett nehézséget és könnyebbséget, és olyan kitérőkre kényszerítette diplomázása után, amelyeket most már nagyon hasznosnak lát.
„Az országban elsőként kezdtünk foglalkozni ezzel a területtel, ami nyilván megnehezítette a munkát abból a szempontból, hogy nem volt olyan, a közvetlen környezetünkben elérhető kolléga, akitől segítséget, iránymutatást kérhettünk volna, másrészt viszont óriási privilégium ez. Minél jobban beleástam magam, annál jobban izgatott a robotika és a neurorehabilitáció találkozása, igazi szerelemmunka lett. Rájöttem, hogy minden megvan benne, amivel foglalkozni szeretnék, tökéletes ötvözése az orvoslásnak és a kutatásnak. Tekintettel arra, hogy a labor kialakítása még folyamatban volt, a PhD-mat egy másik idegsebészeti témából írtam Tóth Péter vezetésével. A doktori kutatási munkával párhuzamosan kezdődtek a kutatási projektek az elkészült laborban, majd a természetes következő lépés pedig a klinikai munkához szükséges rehabilitációs szakképzés volt. Nagyon élvezem azt a kettősséget, hogy orvosként a munkám során segíthetek a betegeknek, másrészt a kutatás miatt kérdéseket tehetek fel, és kereshetem a választ rájuk, mindig más perspektívát megvizsgálva, amely így változatos munkakört eredményez.”
Nem véletlen, hogy Luca a neurorehabilitáció területén tudja kamatoztatni a technológia iránti érdeklődését. A stroke, azaz agyi érkatasztrófa okozta agykárosodás a mai napig rengeteg betegnél okoz visszamaradó mozgáskorlátozottságot, nem beszélve a balesetek okozta elváltozásokról. Az idegrendszeri sérüléseket, károsodásokat elszenvedett betegek rehabilitációjára 2015-ben hoztak létre egy korszerű rehabilitációs központot a Rét utcai ideggyógyászati tömbben, és ebben a tevékenységben játszik fontos szerepet a biomechanikai labor, illetve a Luca által vezetett Neurorehabilitációs munkacsoport, ahol egyrészt az itt használt exoskeletonok segítségével próbálják a betegség következtében elvesztett funkció pótlását elősegíteni, másrészt a neurológiai panaszokkal küzdő betegek mozgásának részletes elemzése értékes segítséget jelent a diagnosztikában és a mindennapi betegellátás fejlesztésében.
„Itt, a klinikán meg tudjuk valósítani, hogy az agysérült beteg átjön a folyosó túloldaláról az osztályra vagy a laborba, és így szinte azonnal el tudjuk kezdeni vele a munkát, ami azért fontos, mert minél korábban kezdődik a rehabilitáció, annál hatékonyabb. A biomechanikai labor által kínált lehetőségeket elkezdtük beépíteni az idegsebészeti diagnosztikába és állapotkövetésbe is, valamint a neurorehabilitáció hatékonyságát is vizsgáljuk a páciensek mozgásán keresztül. Ezzel egy a gyakorlatban döntően szubjektív területet próbálunk meg objektív szempontok alapján vizsgálni, mely lehetőséget teremt nekünk is további fejlődésre. Emellett különböző ideggyógyászati betegcsoportokat vizsgálunk, és próbálunk olyan döntési sémákat kialakítani, amelyek révén reményeink szerint javíthatjuk majd a klinikai ellátást és a betegek utánkövetését. Jól ismert tény a pécsi idegsebészeti és neurológiai ellátás kiemelkedő mivolta, és ez számunkra is optimális helyzetet teremt, hiszen egyszerre vagyunk képesek magas szintű betegellátást és kutatómunkát végezni. Ez pedig országos szinten is hasznosul, hiszen együtt dolgozunk az Országos Mozgásszervi Intézettel, ahol Cserháti Péter főorvos úrral viszünk közös kutatást a gerincvelősérültek exoskeletonnal történő fejlesztéséről.”
Az orvosmérnökök eljövetele
A labor emellett a különböző ötletek és szakterületek olvasztótégelye is, hiszen az idegsebészeti és neurológiai betegek ellátása mellett szorosan együttműködik a 3D Központtal is, amely egyik fő profilja az orvosi és mérnöki területek közös potenciáljának kiaknázása. A háromdimenziós nyomtatás és vizualizáció óriási lehetőséget jelent az egészségügy számára is, gondoljunk csak személyre szabott prototípusokra és protézisekre, amelyek mind az egyes műtéti eljárásokat, mind a rehabilitációt forradalmasíthatják.
„A laborunk elválaszthatatlan része az orvoskar és a műszaki kar által kidolgozott orvosmérnöki koncepciónak. Sok úgymond hibrid kutatás folyik nálunk, ami a 3D Központban vagy az Orvosi Készségfejlesztő és Innovációs Központban dolgozó kollégák ötletéből, vagy éppen egy klinikai kérdésből indul ki, majd a fejlesztő és mérnöki munkát követően mi dolgozunk a kérdéseken tovább önkéntesek vagy betegek bevonásával. Emellett a mérnök kollégák a klinikai ellátás támogatásában is nagy segítséget nyújtanak, hiszen a csúcstechnológiás berendezésekkel való munka során technikai, szoftveres kérdések is felmerülnek, amik megoldásához elengedhetetlen az ő szakértelmük. Nagyon jó, hogy összeérnek a napi munkánkban a különböző területek, és mindenkinek tudunk segíteni, legyen szó betegellátásról, kutatásról, oktatásról vagy ezek ötvözéséről.”
Nem munka: szenvedély
Mindez azzal jár, hogy Luca ideje túlnyomó részét a Klinikán és a laborban tölti, ahol vagy a betegek rehabilitációjával foglalkozik, vagy egy kutatási projekten dolgozik, majd az itteni „műszak” végeztével délután-este lehetőség szerint tudományos publikáción kezd dolgozni, a 3D Központban egyeztet az aktuális kutatásokról és feladatokról– vagy épp az orvosin tart órát. Mindez meglehetősen fárasztó napirendnek tűnhet, ám Luca szerint az a titok, hogy nem munkaként kell erre tekinteni.
„Most érkeztem el az életemnek arra a kivételes pontjára, amikor a klinikára és az ottani teendőkre nem munkahelyként és kötelezettségként gondolok, ahogy az sem munka számomra, ha az itteni teendők végeztével nekiülök egy cikk megírásának, vagy a 3D Központban beszéljük át a jelenlegi és jövőbeli kutatásokat. Mindez csak úgy fenntartható szerintem, ha nem munkaként éljük meg, hanem egyfajta kikapcsolódásként; így sokszor arra gondolok, milyen jó, hogy cikket írhatunk, találtunk egy olyan dolgot, amire más még nem gondolt, vagy sikeresen zártunk egy vizsgálatot. Ugyanekkora öröm, ha felmerül egy új ötlet, vagy projekt, amit ki lehet dolgozni. Ehhez persze rendkívül fontos egy támogató háttér, és nagyon boldog vagyok, amiért mind szakmai, mind magánéleti szempontból szilárd támogatás áll mögöttem és külön öröm, hogy ezek a kapcsolatok sokszor összefonódnak, így rendkívül értékes barátságok alakultak ki a kezdetben csupán szakmai kapcsolatokból. Fel sem merül bennem, hogy ne keljek fel kora reggel, hogy ide jöjjek a betegekkel foglalkozni, a klinikai munkában tapasztalatot szerezni vagy hogy délután ne álljak neki a tudományos munkának, és ne keressek újabb megoldandó kérdéseket. No és az sem árt, ha kicsit furák vagyunk, legalábbis a legtöbb ember számára, de ez valószínűleg minden elkötelezett kutatóra és klinikusra igaz.”
Talán nem meglepő ezek után, hogy a munkáját óriási lelkesedéssel végző fiatal orvoskutató nem tervez pályaváltoztatást, nagy tervei azonban akadnak.
„Nagyon szeretném minél több beteg számára elérhetővé tenni és beemelni az exoskeletonok használatát a napi klinikai ellátásban. A fő kihívás jelen pillanatban az, hogy a főként áruk miatt limitáltan elérhető eszközökre kidolgozzuk azt az értékelési rendszert, amely alapján meghatározható, hogy melyik betegségek, betegek esetében van ennek a módszernek a legnagyobb haszna, és ha megtaláljuk a használatukkal legtöbbet nyerő betegcsoportokat, úgy óriásit léphetünk előre a kezelésük terén. Emellett számos személyre szabott, 3D nyomtatással készülő protézis és egyéb orvosi eszköz koncepcióján vagy prototípusán dolgozunk, és Maróti Péter kollégám vezetésével a kiterjesztett valóság terápiás és oktatási felhasználása a következő nagy tervünk.”
Bónusz célként pedig ott van a tudás átadás és utánpótlásképzés.
„Imádok tanítani, és nagyon fontosnak tartom, hogy megtartsuk, foglalkoztassuk a tehetséges hallgatókat. Óriási örömömre egyre több külföldi diák dolgozik velünk, és képzeli el itt a jövőjét. Azt szeretném, hogy a jelenlegi és a jövőbeli hallgatók is átéljék azt a pezsgést, életérzést, amiért engem beszippantott Pécs, mert ez a mai napig itt van a városban és az egyetemen.”
Fotók:
Kalmár Lajos