– interjú dr. Pintér Erikával
A qubit.hu az október 4-én átadott orvosi Nobel-díjak kapcsán készített interjút dr. Pintér Erika professzor asszonnyal, karunk Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézetének vezetőjével. Az egyik díjazottat, David Juliust ugyanis olyan felfedezésért tüntették ki, amelynek elméleti alapjait Magyarországon fektették le az 1970-es években, de mivel a korabeli magyar orvostudomány nem rendelkezett a bizonyításhoz szükséges technológiával, azt később az Egyesült Államokban hajtották végre.
Mint ismeretes, David Julius és Ardem Patapoutian a hőérzet és a tapintás receptorainak azonosításáért kapta a Nobel-díjat, de 2015-ben Juliust és dr. Szolcsányi János professzort, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának farmakológusát terjesztették fel az elismerésre ugyanezért a felfedezésért. A pécsi professzor 2018 novemberében elhunyt, így már nem érhette meg, hogy kutatási témája kiérdemelje a legnagyobb presztízsű tudományos díjat, és amerikai kollégája megkaphassa azt.
Dr. Pintér Erika, a PTE ÁOK Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézetének igazgatója a Qubitnek elmondta, hogy Szolcsányi János volt az, aki kutatótársával, Jancsó-Gábor Arankával elsőként feltételezte az 1970-es években, hogy a paprikafélékben található kapszaicin receptoron keresztül fejti ki gyulladáskeltő hatását az emberi szervezetben. Szolcsányi több mint 50 éven át, egészen a haláláig kutatta a témát, amit ma egykori tanítványai, a Szolcsányi iskola tagjai folytatnak a Pécsi Tudományegyetem Farmakológiai Intézetében.
Az 1950-es években a Szegeden kutató farmakológus, dr. Jancsó Miklós állatkísérletek útján bizonyította, hogy a kapszaicin mint szelektív neurotoxin nemcsak ingerli a fájdalomérző idegeket, hanem többszöri kezelés után az állatok idővel elveszítik fájdalomérző képességüket, és nem reagálnak a fájdalmat kiváltó ingerekre. A kutatásokat feleségével, Jancsó Arankával, valamint tanítványával, Szolcsányi Jánossal együtt végezte, de az eredményeket bemutató, első nagy hatású tanulmány már egy évvel a halála után, 1967-ben jelent meg.
Szolcsányi 1970-től az akkori Pécsi Orvostudományi Egyetemen folytatta kutatásait, ahová Jancsó Aranka is követte. Az itt végzett kísérletek eredményeként 1975-ben jelent meg egy német farmakológiai folyóiratban az a cikk, amelyben leírták, hogy a kapszaicin feltehetőleg receptoron hat, tehát van egy olyan speciális fehérjestruktúra az idegsejtmembránban, amely érzékeli ezt a molekulát. Bár Szolcsányi 1975-ben felvázolt egy lehetséges szerkezetet a kapszaicin receptorára, a tudományos technikák akkori korlátai miatt ennél tovább nem jutott, a kutatások nemzetközi szinten folytatódtak, és az Egyesült Államokban sikerült további áttöréseket elérni. David Julius azért kaphatta meg a Nobel-díjat, mert ő volt az első, aki klónozni tudta a TRPV1 nevű receptort.
A felfedezésnek azért van óriási jelentősége a gyakorlatban, mert a rendelkezésre álló fájdalomcsillapítókkal (az opioidokkal és a nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel) szemben olyan gyógyszerek fejlesztését teszi lehetővé, amelyek közvetlenül a fájdalomérző idegsejteken hatnak.
Dr. Pintér Erika megemlíti azt is, hogy David Juliusnak intézetükkel van közös projektje: „Körülbelül fél évvel ezelőtt eljutottunk egy olyan kérdéshez, amelyről ők publikáltak egy nagyon fontos cikket. Ekkor újra írtam neki emailt, amire szinte azonnal válaszolt, közvetlen, baráti hangvételű levélben, és rögtön felajánlotta kutatócsoportja segítségét a projektünkhöz. Ezen jelenleg is dolgozunk.”