Az egység összes munkatársa

Dr. Gasznerné Dr. Kormos Viktória

Dr. Gasznerné Dr. Kormos Viktória

Az alábbi TDK témák témavezetője

Témavezető: Prof. Dr. Helyes Zsuzsanna

Társtémavezető: Dr. Gasznerné Dr. Kormos Viktória

Klinikai és állatkísérletes adatok is bizonyítják a krónikus stressz fájdalomérzést növelő hatását, azonban a háttérben álló mechanizmusok jelentős része ismeretlen. Kísérleteinkben krónikus immobilizációs stressznek kitett egerek fájdalompercepciójának változását vizsgáljuk funkcionális tesztekkel. A fájdalom és a stressz hatására létrejövő központi és perifériás idegrendszeri neuronális aktivációt immunhisztokémiával vizsgáljuk. A perifériás kapszaicin-szenzitív érzőideg-végződések szerepét deszenzibilizált egerekkel vizsgáljuk. A stressz okozta hiperalgézia vizsgálata hozzájárulhat a stresszhez köthető fájdalom szindrómák (pl.: fibromialgia) patomechanizmusának megértéséhez és új terápiás célpontok azonosításához.

Témavezető: Dr. Gasznerné Dr. Kormos Viktória

Társtémavezető: Dr. Csekő Kata

A gyomor- illetve nyombélfekély az endoszkópos és farmakológiai terápia fejlődése ellenére továbbra is magas halálozással járó kórállapot. Az endokrin sejtekből, valamint érzőideg végződésekből felszabaduló szomatosztatin és analógjai csökkentik a nyálkahártya vérátáramlását, pepszin és gyomorsav szekrécióját. Az endokrin funkcióit a szomatosztatin2,3,5 (sst2,3,5) receptor altípusok közvetítik, míg kutatócsoportunk nevéhez fűződik az sst4 által mediált gyulladáscsökkentő ls fájdalomcsillapító hatásának leírása. Jelenleg is folyamatban zajlik sst4 agonisták prekilnikai tesztelése, mint potenciális, új gyulladás- és fájdalomcsillapító gyógyszerjelölt molekulák. Célunk az sst4 receptor szerepének vizsgálata gyomor- illetve nyombélfekélyben, melyhez sst4 génhiányos, valamint vad típusú egerekben indomethacin subcutan adásával idézünk elő gyomorfekélyt, valamint az sst4 agonisták gasztroprotektív hatásának vizsgálata.

Témavezető: Dr. Gasznerné Dr. Kormos Viktória

A hangulatzavarok közül a depresszió korunk egyik leggyakoribb pszichiátriai betegsége, mely egyre súlyosabb egészségügyi, szociális és gazdasági problémát jelent. Komplex patofiziológiai mechanizmusaival kapcsolatban sok tényező ismeretlen, a betegek egy része a jelenlegi terápiára nem reagál és/vagy a súlyos mellékhatások miatt nem megfelelően kezelhető. A tervezett kutatás célpontjában az agytörzsi nucleus raphe dorsalis (DR) áll, mely nagyon fontos szerepet tölt be a hangulat szabályozásában, főként szerotoninerg neuronjai révén. A szerotonin szintet szabályozó mechanizmusok a jelenleg elérhető antidepresszáns terápia legfőbb célpontjait képezik. Előzetes vizsgálataink alapján feltételezzük, hogy a DR neuronjai Tranziens Receptor Potenciál Ankyrin1-et (TRPA1) expresszálnak. A depresszió és a krónikus fájdalom nagyon gyakori komorbiditások, mindkét irányú ok-okozati összefüggés létezik. A TRPA1 a szenzoros rendszerekben megjelenő nem szelektív kationcsatorna, amely elsősorban a primer érző idegsejtek perifériás és centrális végződésein expresszálódik, szerepét számos fájdalommal és gyulladással kapcsolatos folyamatban leírták, továbbá a neuroinflammációval is összefüggésbe hozták. A glia-neuron interakciók és a központi idegrendszeri gyulladásos folyamatok szerepét feltételezik a hangulatzavarok kialakulásában is. Saját és irodalmi adatok alapján a TRPA1 génhiányos egerekre szorongási- és depresszió tesztekben megváltozott viselkedés jellemző, mely szintén a csatorna hangulatszabályozásban betöltött szerepére utalhat.

Mindezek alapján célunk a TRPA1 szerepének felderítése krónikus variábilis stressz (CVMS) egérmodelljében TRPA1 génhiányos egerekkel komplex viselkedési, neuroendokrin, funkcionális neuromorfológiai és molekuláris biológiai módszerekkel, különös tekintettel a hangulatszabályozásban igen fontos szerepet játszó DR területén.

A TDK téma keretében lehetőség van in vivo, neuromorfológiai és molekuláris biológiai módszerek elsajátítására egyaránt.

Témavezető: Dr. Gasznerné Dr. Kormos Viktória

Társtémavezető: Dr. Gaszner Balázs

A hangulatzavarok közül a depresszió korunk egyik leggyakoribb pszichiátriai betegsége, mely egyre súlyosabb egészségügyi, szociális és gazdasági problémát jelent. A betegek egy része a jelenlegi terápiára nem reagál és/vagy a súlyos mellékhatások miatt nem megfelelően kezelhető. A depresszió és hangulatzavarok komplex patofiziológiájával kapcsolatban sok tényező ismeretlen, ezért célunk e mechanizmusok mélyebb felderítése krónikus variábilis stressz rágcsáló modelljében komplex viselkedési, neuroendokrin, funkcionális neuromorfológiai és molekuláris biológiai módszerekkel, különös tekintettel a hangulatszabályozásban igen fontos szerepet játszó központi idegrendszeri területekre.

A TDK téma keretében lehetőség van in vivo (viselkedés vizsgálatok), neuromorfológiai (szövettani technikák, immunhisztokémia és in situ hibridizáción alapuló RNAscope technika) és molekuláris biológiai módszerek (RT-PCR, qPCR, gélelektroforézis) elsajátítására egyaránt.

Témavezető: Dr. Gasznerné Dr. Kormos Viktória

A népesség 10%-a szenved ebben a neurológiai betegségben, nőknél háromszor gyakoribb, mint férfiaknál. A migrénes fejfájás tipikusan visszatérő, lüktető, féloldalas, és roham szerűen jelentkezik. Hányinger, hányás, fény- és hangérzékenység kísérheti. Az arra érzékeny egyéneknél bizonyos anyagok és helyzetek rohamot váltanak ki. Mivel a migrénes rohamok jelentősen rontják az életminőséget, fő célunk, hogy mélyebb betekintést nyerjünk a betegség neurobiológiájába, hogy új potenciális terápiás célpontokat azonosíthassunk az agyban. A migrén pontos patomechanizmusa mind máig nem teljesen tisztázott, de a kiváltó tényezők közé tartoznak a hormonális változások, a stressz expozíció, az alvást befolyásoló napi ritmus zavarai és bizonyos időjárási körülmények. Ismert, hogy az Edinger-Westphal mag (EW) részt vesz többek között a stressz adaptációban, és működését a cirkadián ritmus és az ovariális hormonok változásai is befolyásolják, melyeknek mind szerepe lehet a migrén triggerelésében. Ezen felül számos ingerületátvivő anyag megtalálható az EW-ben, melyek szintén részt vesznek a migrén patofiziológiájában. Kutatásunkhoz rendelkezésre állnak génhiányos állatok, és in vitro technikák, melyekkel mRNS (RNAscope, PCR) és fehérje szinten (IHC) is nyomon követhetjük a funkcionális és neuromorfológiai változásokat különböző migrén modellekben.