Ez a PTE ÁOK új honlapja.  |  Vissza a régi honlapra

  Az egység összes munkatársa

Dr. Nagy Tamás

Dr. Nagy Tamás

PhD

egyetemi adjunktus , intézetigazgató helyettes

Laboratóriumi Medicina Intézet

Telefon: 32496, *0259

Az alábbi TDK témák témavezetője

Témavezető: Prof. Dr. Miseta Attila

Társtémavezető: Dr. Nagy Tamás

A bipoláris-affektív tünetegyüttes előfordulása hazánkban mintegy 1.2 %-ra tehető. A hangulatstabilizáló kezelésben a lítium gyakran használt gyógyszer, bár a hatásmechanizmusáról több elmélet is létezik. Így például, a lítium hatásosan gátolja a foszfoglükomutáz enzimet (PGM). Ez az enzim, a glükóz-1-foszfát (Glc-1-P) és a glükóz-6-foszfát (Glc-6-P) közötti reverzibilis reakciót katalizálja, a glikogén és galaktóz metabolizmusok alapvető enzime. Működéséhez magnéziumra van szükség, amit a lítium leszorit.
Érdekes módon, a PGM enzim zavarai az intracelluláris kalcium szabályozás megváltozását okozhatják. S. cerevisiae modellben korábban igazoltuk, hogy a PGM enzimet lítiummal gátolva jelentősen megemelkedtek a sejtek kalcium raktárai, ugyanakkor a sejtek stimulálásra adott kalcium válasza viszont lecsökkent. Jelen kutatásban azt vizsgáljuk, hogy mi lehet az összefüggés a PGM gátlás okán létrejött metabolikus változás, és a kálcium szabályozás között? Elméletünk és előzetes eredményeink alapján az endoplazmás retikulumnak és bizonyos fehérje poszt-transzlációs folyamatoknak döntő szerepe lehet.

Témavezető: Dr. Nagy Tamás

Társtémavezető: Prof. Dr. Miseta Attila

Az Alzheimer betegség fő neuro-pathológiai jellemzői a szenilis plakkok (β-amyloid peptid lerakódás) és a neurofibrilláris kötegek (abnormális tau fehérjék). Számos tanulmány írta le, hogy a betegség kialakulásában közrejátszhat az agyban idős korban egyre gyakoribb, chrónikusan fellépő relatív hipoglikaemiás állapot. A hipoglikaemia következtében megváltozhatnak a fehérjék poszt-transzlációs módosulásai. Például a tau fehérjén csökkenni fog az O-Glikoziláció, viszont ennek következtében fokozódik a foszforiláció, s ez a hiperfoszforilált tau neurofibrilláris kötegként rakódhat le a sejtben. További jellemzője a betegségnek a megváltozott kálcium szabályozás, és ezzel összefüggésben az ún. ‘unfolded protein response’ (UPR) aktivációja és aberráns N-glikánok megjelenése, mely mind a β-amyloid-ot, mind a tau fehérjét érinti. Azt gondoljuk, hogy mindezen folyamatok az idegsejtekben (O-Glikoziláció, N-glikánok, UPR és kálcium változások) szorosan függenek a szénhidrát anyagcsere állapotától. A kutatás célja a hipoglikémiára bekövetkező poszt-transzlációs fehérje módosulások feltérképezése, valamint ezen változások sejt-élettani hatásainak megismerése. A projekt hosszú távú perspektívája pedig a fehérje elváltozások alapján olyan diagnosztikai markerek keresése, melyek az Alzheimer kór kialakulását korai szakban jelezni képesek.  

Témavezető: Dr. Nagy Tamás

Társtémavezető: Prof. Dr. Miseta Attila

A testmozgás egészségre gyakorolt jótékony szerepe régóta ismert, azonban a rendszeres mozgás kiváltotta sejten belüli, molekuláris szintű változások talán kevésbé közismertek és messze nem minden részletében feltártak. A tesmozgás felfogható egyfajta prekondícionálásnak is, azaz a szervezet egy kis mértékű, elviselhető stressznek, vagy stresszek sorozatának van kitéve, mely adaptációs folyamatokat indít be, így a később esetlegesen bekövetkező súlyosabb, prekondíció nélkül akár halálos kimenetelű stressz túlélése is esélyesebb.
Hypoxiás prekondícióban korábbi tanulmányok leírták az O-Glikoziláció közvetítő szerepét az adaptációs mechanizmusban. Az O-Glikoziláció egy poszt-transzlációs fehérje módosulás, mely szorosan összefügg a sejt szénhidrát metabolizmusának állapotával. Van olyan elképzelés, miszerint az O-Glikoziláció az evolúció során kialakult természetes mechanizmus a sejtet érő stressz következtében kialakuló káros folyamatok fékentartására. A kutatás célja annak feltárása, hogyan megváltozik-e O-Glikoziláció rendszeres testmozgás esetén. 

Témavezető: Dr. Fisi Viktória

Társtémavezető: Dr. Nagy Tamás

A sejtek egyik legalapvetőbb élettani funkciója a térfogatszabályozás, a sejt alakjának, méretének stabilizálása, vagy adott esetben megváltoztatása. Ez a folyamat jelentős energiát igényel, legyen szó akár a “steady-state” fenntartásáról, vagy a sejt alakjának kontrollált megváltoztatásáról. Habár kevés figyelmet kap a tudományos kutatásokban, a sejtek térfogatszabályozása különösen kiemelt szerepet játszik számos fiziológiás és pathofiziológiás folyamatban; sejt-osztódás (malignus betegségek), sejt-migráció (sebgyógyulás, immun-sejtek perifériára vándorlása), ozmótikus stressz (hyperglikémia, dehidráció, ödéma), kiválasztás (vese).
A sejt alakját, valamint az intracelluláris víz mennyiségét, elrendeződését a sejtet alkotó fehérjék konfigurációja határozza meg. Mivel a megszintetizált fehérjék aminosav szekvenciája nem változik, a vízterek állandó, dinamikus adaptációja, a fehérjék konfigurációjának változása elsősorban a poszt-transzlációs módosulások révén lehetséges; foszforiláció, ubiquitináció, glikoziláció, vagy egyéb kis molekulák (ATP, GTP, cAMP, lipidek), ionok kötése, stb.
Korábban munkacsoportunk kimutatta, hogy a fehérjék fokozott O-Glikozilációja megváltoztathatja a sejtek ozmotikus rezisztenciáját, víz diffúziós értékét. Jelen kutatás célja annak felderítése, hogy a fehérjék O-Glikozilációja milyen mechanizmussal változtatja meg a térfogatszabályozást; a) hidrofobicitás b) fehérje funkciójának megváltoztatása c) jelátviteli folyamatokon keresztül a membrán permeabilitás megváltoztatása.

Témavezető: Dr. Nagy Tamás

Társtémavezető: Dr. Faust Zsuzsanna

Régóta ismert, hogy malignus betegségekben a sejtek jelátviteli folyamatai is megváltoznak. Talán a legismertebb példa az ún. bcr-abl fúziós gén, melynek eredményeként egy folyamatosan aktivált tirozin-kináz enzim jelenik meg a sejtben, mely kóros foszforilációs mechanizmusok elszabadulásával jár. Az O-Glikoziláció ugyan kevésbé ismert jelátviteli folyamat, azonban szerepe malignus kórképekben egyre nyilvánvalóbbá válik. O-glikoziláció során, a fehérjék Ser/Thr oldalláncaihoz egyetlen N-acetil-glükózamin molekula kapcsolódik. Ez a folyamat reverzibilis, foszforilációval kompetitív, és több száz, ezer különböző fehérjét érinthet. Malignus betegségek szempontjából kiemelendő példaként a sejt-ciklust szabályozó fehérjék, vagy a c-myc proto-onkogén illetve a p53 tumor szuppresszor. További érdekesség, hogy az O-Glikoziláció szoros összefüggésben van a sejt szénhidrát anyagcseréjével. Az O-Glikoziláció befolyásolásával a sejtek glükóz felvételét szabályozhatjuk, ezáltal akár új terápiás megközelítés is elképzelhető malignus betegségekben.
Mivel az O-Glikoziláció karakterizálása különböző hematológiai malignus betegségekben messze nem teljes, jelen témában a rutin labordiagnosztikában használt hematológiai markerekkel párhuzamosan, felmérjük a malignus sejtek O-Glikozilációs szintjét.  

Témavezető: Dr. Nagy Tamás

Társtémavezető: Prof. Dr. Bogner Péter

A malignus megbetegedések kemoterápiájában számos olyan szert alkalmaznak, melyek cito-toxicitásukat a sejt-osztódás gátlásán keresztül fejtik ki. Ezen szerek esetén a kezelő stratégiája azon alapul, hogy a malignusan transzformálódott sejtek gyakrabban osztódnak, ezért érzékenyebbek, mint a normál, egészséges sejtek. Azonban számos olyan egészséges sejt található a szervezetben, mely szintén gyakran osztódik (vérképző rendszer, hámsejtek, fibroblasztok, stb.), ezért a kemoterápia nagyon gyakran súlyos mellékhatásokkal jár.
Kutatásunkban arra keressük a választ, hogy pusztán a kemoterápia megfelelő időzítésével javítható lenne-e a kezelés hatékonysága, és csökkenthető-e a dózis. Mivel a sejt-osztódás gátló szerek szinkronizálják a sejteket (a sejt-ciklus egy adott fázisában megakasztják a sejteket), a sejt-ciklus idejének ismeretében kiválaszthatjuk azt az idő-ablakot, amikor a malignus sejtek leginkább fogékonyabbak a kezelésre. Ezért a téma legfontosabb célkitűzése olyan MRI mérési módszer kifejlesztése, mely alkalmas élő szervezetben, malignus szövetben a sejtciklus követésére.