Ez a PTE ÁOK új honlapja.  |  Vissza a régi honlapra

  Az egység összes munkatársa

Dr. Tiringer István

Dr. Tiringer István

Ph.D.

egyetemi adjunktus

Magatartástudományi Intézet

német képzés koordinátora

Az alábbi TDK témák témavezetője

Témavezető: Dr. Tiringer István

Társtémavezető: Prof. Dr. Figler Mária

A gyulladásos bélbetegségek hátterében a klasszikus pszichoszomatikus orvoslás markáns pszichológiai okokat feltételezett. Az empirikus kutatásokon alapuló korszerű megközelítések alapján bár a stressz és a depresszió gyakran megfigyelhető a gyulladásos bélbetegek körében, ez azonban inkább következménye a súlyos organikus betegségnek. Az elmúlt évtizedekben kialakult pszichoneuroimmunológiai megközelítés a depressziós és a gyulladásos betegségek kapcsolatát új perspektívába helyezi: a depressziós állapot és a krónikus stressz hatással van az immunműködések szabályozására, másrészt a gyulladás során termelődő citokinek idegrendszeri hatásaként gyakran figyelhető meg depresszió szerű állapot, ún. „sickness behavior”.
Kutatásunkban a gyulladásos bélbetegségek megfelelő indikátorainak és a depresszió megfelelő mérőeszközeinek kiválasztását követően a depresszió és a gyulladásos aktivitás kapcsolatát hosszabb távon egy követéses vizsgálat keretében szeretnénk vizsgálni.
 

Témavezető: Dr. Tiringer István

Társtémavezető: Dr. Fülöp Gábor

A II. típusú cukorbetegség és a depresszió közötti összefüggést több szinten is leírták az elmúlt évtizedek kutatásai. A vércukorszint és a depressziós tünetek szintje közötti korreláció hátterében a kutatások több ok-okozati összefüggést is valószínűsítenek. A legkézenfekvőbb kapcsolat abból adódik, hogy a cukorbetegség súlyossága és annak következményei összefüggésben állnak az erre adott pszichés (depressziós) reakcióval. Arra is van azonban bizonyíték, hogy mindkét betegség fontos kockázati tényezőjének tekinthető a krónikus stressz. Az is elképzelhető, hogy a két betegségnek részben hasonló genetikai háttere van.
Kutatásunk első lépésében a depresszió gyakoriságát mérjük fel II. típusú cukorbetegek körében, összehasonlítjuk a néhány gyakrabban használt depresszió kérdőív sajátosságait ebben a betegpopulációban. Megvizsgáljuk a cukorbetegség és a depresszió súlyossága, illetve a betegek alkalmazkodása, terápiás együttműködése és életminősége közötti összefüggést.
 

Témavezető: Dr. Tiringer István

Társtémavezető: Dr. Ajtay Zénó

Szívműtéteket követően a betegek kardiológiai állapotában többnyire jelentős javulás következik be. A betegek szomatikus állapotának, tüneteinek és terhelhetőségének javulását azonban gyakran nem követi szorosan pszichés és szociális helyzetük fejlődése.
Vizsgálatunkban a szívbetegek életminőségének változását szeretnénk nyomon követni, illetve azt megérteni, hogy milyen tényezőkön múlik a műtétet követően a betegek élettel való elégedettségének és szociális aktivitásának változása.
 

Témavezető: Dr. Tiringer István

Az elmúlt évtizedek intenzív gerontológiai kutatásainak keretében az öregedés pszichoszociális összefüggései is egyre nagyobb figyelmet kaptak. Sokszorosan megerősített tapasztalat, hogy az idősek többsége jól alkalmazkodik a helyzetében és a testi állapotában bekövetkezett változásokhoz, életminőségét, pszichés állapotát meglepő stabilitás jellemzi.
Kutatásunkban az szeretnénk vizsgálni, hogy egy átfogó biopszichoszociális modellben mely tényezők befolyásolják leginkább az idős emberek mindennapi testi és szellemi aktivitását.
 

Témavezető: Dr. Tiringer István

Az onkológiai betegségek gyógyítási lehetőségeiben hatalmas előrelépések történtek az elmúlt évtizedekben. A betegek kilátásainak javulása ellenére azonban a rákos betegségekkel történő együttélés jelentős stresszt jelent az érintettek számára. Az onkológiai betegek életminősége nagymértékben azon múlik, hogyan tudnak a betegség okozta stresszel megküzdeni. Az elmúlt évtizedek orvosi pszichológiai kutatásainak meghatározó témája volt a megküzdési folyamatok hatása a rákos betegek pszichoszociális helyzetére. Az utóbbi időszakban egyre nagyobb figyelmet kap, hogy az egyéni megküzdési folyamatokon túl, meghatározó jelentőséggel bír a társas támogatás és a kapcsolati szintű megküzdés.
Kutatásunkban azt szeretnénk tisztázni, hogyan függ össze az egyéni és a kapcsolati megküzdés és azok kölcsönhatása hogyan befolyásolja a betegek pszichés állapotát és életminőségét.
 

Témavezető: Dr. Tiringer István

Társtémavezető: Dr. Ajtay Zénó

Szívműtéteket követően a betegek egy jelentős kisebbségénél figyelhetők átmeneti vagy tartósabb neurológiai tünetek illetve kognitív zavar. Az eddigi kutatások alapján vitatott, hogy mely tényezők jelzik előre a műtét követő kognitív zavarokat. Az azonban egyértelmű, hogy a kognitív zavar felismerése és kezelés nagymértékben befolyásolja a szívműtött betegek életminőségét.
Vizsgálatainkban azt szeretnénk pontosabban meghatározni, hogy mely kognitív működések zavarai érzékenyebbek a szívműtét hatására. Hogyan változnak a műtétet követő kognitív zavarok és ezek mennyire befolyásolják az életminőség egyes aspektusait.
 

Témavezető: Dr. Tiringer István

Társtémavezető: Dr. Bózsa Szabolcs

A humán papillomavírus (HPV) napjaink leggyakoribb vírusos eredetű, szexuális úton terjedő fertőző kórokozója. Bizonyított tény, hogy a vírus bizonyos típusai az összes emberi daganatos megbetegedés 6,7%-ért, ezen belül a méhnyakrákok 99,7%-ért felelősek.
A HPV-nak több mint 130 típusa ismert, ebből körülbelül 40 képes a nemi szerveken megbetegedést okozni. A testi kontaktus útján terjedő HPV fertőző képességének alapvető feltétele a bőr vagy a nyálkahártya mikro- és makrosérülése. A vírus terjedésének legkedvezőbb feltételét a szexuális együttlét biztosítja. A fertőzés kapcsán kialakuló hámelváltozás a fertőző, bár panaszt alig okozó nemi szervi condylomától a méhnyak rákmegelőző állapotán keresztül a méhnyakrákig terjedhet.
Az aktív szexuális életet élő nők közel 80%-a életében legalább egyszer átesik HPV fertőzésen, amelynek többnyire nincs látható vagy érezhető tünete, és a vírus 3-6 hónapon belül eltűnik a szervezetből. Csak a tartós HPV fertőzöttség és az immunrendszer működési elégtelensége indítja el a sejtek rákos átalakulását, mely a méhnyak rákmegelőző állapotán keresztül a méhnyakrák kialakulásához vezet.
Vizsgálatainkba két csoportot vonunk be:
 egyrészt azokat a nőket, akik pozitív HPV-szűrés eredményt kaptak, de klinikailag tünetmentesek. Felmérjük, hogy a pozitív szűrési eredmény orvosi kommunikációja hogyan befolyásolja az érintettek pszichológiai alkalmazkodását.
 azokat a nőbetegeket is megvizsgáljuk, akiknél nőgyógyászati malignus betegség alakult ki és kezelés történt. Az ő esetükben azt vizsgáljuk, hogyan küzdenek meg betegségükkel, s milyen tényezők határozzák meg életminőségük alakulását.