Ez a PTE ÁOK új honlapja.  |  Vissza a régi honlapra

« Kutatás

TDK témáink

A szisztémás kötőszöveti betegségek számos szervrendszert érinthetnek, a betegek mortalitása szempontjából azonban a belső szervi manifesztációk a meghatározóak. Kutatásaink célja a kölönböző belsőszervi ‒ elsősorban pulmonális, cardiális, gasztrointesztinális és renális ‒manifesztációk gyakoriságának, súlyosságának, és lefolyásának értékelése a különböző szisztémás autoimmun kórképekben (pl. szisztémás sclerosis, szisztémás lupus erythematosus, polimyositis stb.). A klinikai, laboratóriumi és eszközös vizsgálatok eredményenk összesítése mellett önkitöltős betegkérdőívekből nyert adatokból dolgozunk.

Klinikai-epidemiológiai munkáink a szisztémás sclerosis, a gyulladásos izombetegségek és a szisztémás lupus erythematosus prognózisának vizsgálatára illetve a betegség aktivitás valamint szervi károsodás megítélésére terjednek ki. Az életminőség és életkilátások mérésének lehetőségei kötőszöveti betegségekben, valamint új eljárások kidolgozása szintén a kutatási tevékenységünk részét képezi. További célunk a kötőszöveti betegségek prognózisának vizsgálata, új prognosztikus markereket keresünk, amelyekkel az egyes szervi tünetek kimenetelét az eddiginél jobban előre lehet jelezni.

Az antinukleáris antitestek a szisztémás sclerosisban szenvedő betegek közel 100%-ában kimutathatók. Ezen autoantitestek, bár önmagukban nem jelentenek betegséget, jelentős szerepük van a scleroderma diagnóziásának felállításában, a betegség alcsoportba történő besololásában, a kórjóslat megállapításában, illetve egyes un. ovarlap betegségek kimutatásában. Pl. az Scl-70 autoantitestek jelenléte a diffúz cután systémás szclerosis jelenlétét, valamint súlyos intersticiális tüdőbetegség és perifériás vaszkuláris károsodás kialakulásának veszélyét jelzi; az anti-PM-Scl antitestek jelenléte inkább a limitált cután subtipusra jellemző, és myositis overlap jelenlétét jelezheti. Kutatásunk célja a klinkánkon gondozott szisztámás sclerosos betegek klinikai, epidemiológiai és immunszerológiai adatainak összesítése és elemzése további prognosztikai tényezők megállapítása céljából.

A szisztémás autoimmun betegségek kezelésekor a betegség aktivitás mérétékének megállapítása döntő jelentőségű. A szisztémás sclerosisban esetében ez különösen nehéz, mivel a betegség számos szervrendszert érint. Az Európai Scleroderma Kutató Csoport (European Scleroderma Study Group) kidolgozott egy aktivitási indexet szisztémás sclerosisos betegek számára, melyet tovább fejlesztettünk és egy új scleroderma aktivitási indexet hoztunk létre. Kutatásunk célja ezen aktivitási indexek tanulmányozása és validálása, klinikai- és laboratóriumi paraméterek, valamint a betegek által kitöltött kérdőívek segítségével.

A szisztémás sclerosis egy szisztémás autoimmun betegség, melynek egyik jellegzetessége a bőr − kezdetben ödémás, később fibrotikus − megvastagodása, majd fokozatos elvékonyodása. A módosított Rodnan féle bőrpontszám egy nemzetközileg elfogadott, egyszerű fizikális vizsgálat, mely a sclerodermás betegek követésében és prognózisának felállításában döntő fontosságú. Korábbi kutatásaink során kifejlesztettünk egy ‒ a módosított Rodnan féle bőrpontszámhoz hasonló ‒ módszert, mely révén a betegek is képesek megítétlni a bőrvastagodás, illetve vékonyodás mérétkét egy önkitötltős kérdőív segítségével. Egy kérdőív akkor vállik érvényessé (validdá), ha az ún. igazságát (truth), elkülönítő képessékét (discirimination) és használhatóságát (feasibilty) tudományos módszerekkel bizonyították. Kutatásunk célja ezen kérdőív teljeskőrű validálása.

A szisztémás sclerosis egy szisztémás kötőszöveti betegség, mely a belső szervek mellett, a bőrt és a mozgásszerveket is súlyosan károsítja, így jelentősen rontja a betegek életminőségét. Célunk egy összetett, bőr és mozgásszervi károsodási index létrehozása, illetve validálása, mely alkalmasak a betegek állapotának felmérésére és követésére. További célunk a szükséges tesztek (pl. Hand Mobility in Scleroderma, Manual Muscle Test 8, Mouth Handicap in SSc) validálása. A klinikai, laboratóriumi és eszközös vizsgálatok eredményeinek összesítése mellett önkitöltős betegkérdőívekből nyert adatokból dolgozunk.

A krónikus betegségek megjelenését számos környezeti tényező befolyásolja. A születés évszaka és egy adott betegségre való hajlam közötti összefüggés régóta ismert. Előzetes vizsgálatunk a Spondylitis ankylopeticara való hajlam és a születés évszaka között összefüggést mutatott ki. A téma célja, hogy a betegség kialakulásának és a környezeti tényezőknek a kapcsolatát vizsgálja egyéb autoimmun és reumatológiai betegségekben.

További részletek a témavezetőnél érhetők el.

A scleroderma változatos kórkép. A jól ismert egyes alcsoportok nagyon különböznek a betegség lefolyásában és kimenetelében is. Azonban az egyes alcsoportokon belül is a diagnosztikus módszerek finomodásával és a kezelési elvek fejlődésével javíthatóak a túlélési mutatók annak ellenére, hogy továbbra sincs olyan bevállt eszköz a kezünkben, amiről ki lehetne jelentkeni, hogy a scleroderma kezelésében hatásos volna. Ezen összefüggések vizsgálatáról szól a kutatási tevékenység, elemezve a centrumunk több mint 15 éves gondozott beteganyagának változásait.

A szisztémás vasculitisek a szisztémás autoimmun kórképek egy olyan csoportja, mely változatosságával és időnkénti kifejezetten nehéz differenciáldiagnosztikai lehetőségeivel még az autoimmunitáson belül is külön felkészültséget igényel. A hétköznapi gyakorlatban időd és energiát szánva rá azonban az egyik legizgalmasabb feladatot jelenti a klinikusnak. Eddigi tapasztalatok összegzése és elemzése volna a kutatási tevékenység központi eleme, amiből hétköznapi munkavégzés számára is fontossággal bíró adatok volnának nyerhetőek – sok munkával.

Genetikai hajlam és provokáló környezeti tényezők együttesen sok emberben vált ki subklinikus zavart az immunrendszer működésében, melyek jól detektálhatóak. Tekintettel arra, hogy tapasztalati tényként az autoimmun kórképek a korai stádiumban kezelhetőek jól, ezért alapvető a betegségek minnél korábbi felismerése. A korai esetek csak egy kisebb részéből fog végül is definitív szisztémás autoimmun kórkép kifejlődni. Vizsgálatunk tárgya olyan klinikai és laboratóriumi jellemzők keresése volna, melyek segítségével korán fel lehetne ismerni a szitémás autoimmun betegségben szenvedőket, s ezek közül kiválasztani azokat, akik kezelését is meg kell kezdeni.

Elsősorban szisztémás sclerosisos és SLE-s betegek laborértékeinek, a gyulladásos aktivitásával összefüggő laboratóriumi paramétereit vizsgáljuk, valamint, hogy a klinikai gyakorlatban ezek mennyire alkalmazhatók követésre.

További részletek a témavezetőnél érhetők el.

További részletek a témavezetőnél érhetők el.

További részletek a témavezetőnél érhetők el.

Társtémavezető: Dr. Gulyás Katinka

Az idiopathiás gyulladásos myopathiák diagnosztikájában fontos EMG, szövettani vizsgálatok és a klinikai kép finomabb, részletes összefüggéseit vizsgáljuk.

Társtémavezető: Dr. Hárságyi Ágnes

A differenciáldiagnosztikát segítő fizikális módszerek és kérdőívek alkalmazásával vizsgáljuk azok szenzitivitását és specificitását a különböző gerincbetegségek esetében. Az Aktív Hullám Fizioterápia vezető főorvosával együttműködve végezzük a vizsgálatokat.

A szisztémás sclerosis egy szisztémás autoimmun kórkép, melynek patogenezisében három tényező szerepel: kiterjedt fibrosis a bőrben és a belső szervekben, a kiserek nem gyulladásos, obliteratív vasculopathiája és kóros immunológiai aktiváció specifikus autoantitest-képződéssel. A különböző folyamatok különböző mértékben jelentkeznek az érintett betegekben, ezért a klinikai kép és a kórlefolyás igen változatos. A betegek egy részében a We és CRP emelkedés a betegség aktiválódását jelzi, a CRP emelkedés saját beteganyagunkban rossz prognosztikus tényezőnek is bizonyult.
A kutatásunk célja további akut fázis fehérjék fehérjék (alpha2-HS glycoprotein = AHSG, pentraxin 3,  haptoglobin,  fibrinogen,  serum amyloid A,  serum amyloid P component= SAP,  alpha-2  macroglobulin) vizsgálata szisztémás sclerosisos betegeinkben, valamint a különböző klinikai paraméterekkel (tüdőérintettség, szívérintettség, gastrointestinális érintettség, laborparaméterek) való összevetése.

A Raynaud-kór egy viszonylag gyakori kórkép, a lakosság mintegy 5-8 százalékát érinti, a betegek háromnegyede nő. Az esetek kis százalékában szisztémás autoimmun kórképekkel társulhat. Az angol nyelvű Raynaud’s Condition Score kérdőív a Raynaud jelenség egyénre kifejtett össz hatását méri (pl. napi Raynaud attackok száma, súlyossága, időtartama). Ennek segítségével azonosítani lehet a súlyosabb eseteket, akik esetlegesen agresszívabb értágító kezelést igényelnek, feltételezhetően megbízhatóan követni lehet egy már beállított kezelés hatékonyságát.
Kutatásunk célja az angol nyelvű kérdőív magyar nyelvre adaptálása és validálása, illetve tesztelése a különböző Raynaud szindrómában szenvedő betegcsoportokon, illetve a későbbiekben további biomarkerek meghatározását is tervezzük (döntően endothel aktivációs markerek), amelyeknek a szintjét tanulmányoznánk a Raynaud jelenség súlyosságának függvényében.

A psoriasis vulgaris gyakori betegség, az európai populáció 1-3%-t érinti. A betegségben 10-20% gyakorisággal mozgás szervi érintettség, arthritis psoriatica alakul ki. A kórkép gyulladásos bélbetegséggel, uveitissel való kapcsolata jól ismert. Számos komorbiditás megjelenésével is számolni kell, így az elhízás, köszvény, cardiovascularis megbetegedések a leggyakoribbak.
Klinikánkon több száz psoriasisos beteget gondozunk. Klinikai-epidemiológiai munkánkban az arthritis psoriatica típusainak, a mozgás szervi érintettség fajtáinak gyakoriságát vizsgáljuk, nagy hangsúlyt téve a komorbiditások meglétére. A cél a különböző manifesztációk gyakoriságának, súlyosságának, és lefolyásának értékelése.  Az éveken át tartó kezelések nyomon követésével választ keresünk a betegek hosszú távon való gondozásában az optimális terápia kiválasztására.

A szisztémás autoimmun betegségek egyik első tünete lehet a mozgásszerveket érintő tünet, panasz. Az izmokat, inakat, ízületeket, csontszerkezetet érintő elváltozások azonosítása sokszor a differenciál diagnózisban is segíthet. Ezek feltérképezése a várható mozgásszervi károsodások prognózisában, és ezeket megelőző terápiák kiválasztásában is fontos. Kutatásunk célja a beteg fizikális vizsgálata során észlelhető jellegzetes eltérések, képalkotó vizsgálatok (rtg, ultrahang, CT, MR, szcintigráfia) eredményei alapján mozgásszervi prognózis megítélése.

További részletek a témavezetőnél érhetők el.