Oktat és kutat, tudományos eredményeket ültet át az orvosi gyakorlatba, Nobel-díjas tudósokat kapcsol össze hazai diákokkal, néptáncol, játékvezető, öt gyermek édesapja. Dr. Hegyi Péterrel, a Semmelweis Egyetem Transzlációs Medicina Központjának és a Pécsi Tudományegyetem Transzlációs Medicina Intézetének igazgatójával a házipatika.com készített interjút.
A beszélgetésből kiderül, hogy időbeosztási módszerét – aminek része, hogy a napjait száz egységre bontja – pár éve dolgozta ki, de táblázatokat és időrendeket már nagyjából tíz éve vezet. Komolyabban 2015-ben kezdett el ezzel foglalkozni, amikor átment a pécsi egyetemre és bővültek a feladatai, mert Szegeden is maradt egy kisebb kutatócsoportja, és folytatta a Nobel-programként ismertté vált, ma is ottani központtal működő, Nemzeti Tudósképző Akadémiát. Mint mondja, a Semmelweis Egyetemre 2021-ben jött, és onnantól végképp szüksége volt minden percre. Jelenleg Budapesten heti négy napot tölt, egyet Pécsett, kettőt Szegeden.
A transzlációs medicina kapcsán kifejti, hogy a tudományos eredmények mindennapi hasznosítását értik alatta. Azért fontos, mert jelenleg az orvoslás legnagyobb nehézségét az adja, hogy sokkal több tudományos eredmény van, mint amit használnak a mindennapi gyakorlatban. Ha ma leállítanának minden kutatást ezen a területen, de megnéznék és alkalmaznák az eredményeket, amiket az emberiség eddig fölhalmozott, akkor rengeteg életet menthetnének meg. Rengeteg kutató dolgozik és fedez fel új dolgokat, de azokat jellemzően csak „berakja a könyvtárba”. Nincs meg az a tudás, ami ahhoz kellene, hogy kitalálják, mit kell onnan kihozni, és azt miképp lehet hasznosítani. Erre való a transzlációs medicina, amit nemcsak az orvosoknak, hanem a gyógyszerészeknek, a dietetikusoknak és a gyógytornászoknak is oktatnak. Ezt a „learning by doing” módszerével teszik, ami azt jelenti, hogy a hallgatókat nem iskolapadba ültetik, hanem azt mondják: kutassanak, majd az alapján sajátítsák el a transzlációs medicinát. Ezt a PhD-képzésbe már beemelték, így amikor a hallgatók a doktori fokozat megszerzése után visszamennek dolgozni, más szemléletű orvosként kezdenek el gyógyítani. Már tudják, hogy a tudományos eredményeket hogyan kell keresni, feldolgozni és alkalmazni.
Úgy véli, hogy hozzá köthető ennek az intézményesített oktatási rendszere. Évente száz olyan hallgatót tudnak képezni, aki ért ehhez. Ilyen rendszer ebben a formában sem itthon nem működött, sem máshol. Újdonságnak tartották azok a Nobel-díjas kutatók is, akikkel eddig beszélt róla.