Az Intézet története
A pécsi Kórélettani Intézet története szorosan összefonódik Prof. Donhoffer Szilárd (1902-1999) nevével. Ő az Intézet alapító professzora: az Ángyán János professzor által vezetett pécsi Belklinikán kezdte orvosi pályáját, majd 1949-ben nevezték ki az Általános Kór és Gyógyélettani Intézet vezetőjének. Az első egyszerzős, legendásan nehéz, logikus gondolkodást megkövetelő Kórélettan tankönyv is az Ő nevéhez fűződik (1957, 1961). 1964-67 között az egyetem rektora, 1964-től az MTA tagja. Donhoffer professzor haláláig élénk érdeklődéssel követte az Intézetben az általa megalapozott és tanítványai által továbbfejlesztett oktatási és kutató tevékenységet, amely szoros kapcsolatot biztosítva, hídként működik az elméleti és klinikai tudományok között.
Tanítványa, Prof. Székely Miklós a hőszabályozás terén a mai napig meghatározó egyénisége felkarolta az öregedés egyetemünk számára is egyre nagyobb jelentőséggel bíró területét: 2005-ben kezdeményezte az intézet nevének megváltoztatását Kórélettani és Gerontológiai Intézetre tekintettel arra, hogy irányításával már korábban elindult a gerontológia oktatási tananyagának kialakítása és jelentős állatkísérletes gerontológiai tevékenység is. Intézetvezetői működésének köszönhetően jelentősen nőtt a kórélettan tantárgy és az Intézet népszerűsége az orvostanhallgatók körében.
2016-tól Prof. Hegyi Péter célul tűzte ki a kórélettan oktatás és kutatás mellett az alapkutatási eredmények klinikai hasznosulásának felgyorsítását, ezért az Intézet neve Transzlációs Medicina Intézetre változott, amelynek társintézete a KK I. sz. Belgyógyászati Klinika keretében megalakult Transzlációs Medicina Tanszék. A Pécsi Tudományegyetem Transzlációs Medicina Központját (PTE TMC) az Intézet, a Tanszék és az Interdiszciplináris Kutatástámogatási Csoport együtt alkotja. A Központ alapvető szervező szerepet tölt be a magyarországi és nemzetközi transzlációs medicina fejlesztésében és kapcsolathálózatának kiépítésében.
