Az akut hasnyálmirigy-gyulladást a betegek többsége túléli, de az ezt követő években nagyobb eséllyel hal meg egyéb problémák miatt, mint azok, akik nem estek át ilyen betegségen. Ennek hátterét kutatja az egyetemek, a kórházak és a kutatóintézetek szakembereinek a kooperálásával működő Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport. Eredményeik áttörést hozhatnak a betegek ellátásában, hosszabb távon a túlélésükben is. Tanulmányukat szeptemberben a címlapon közli a világ első számú gasztroenterológiai szaklapja, a Gastroenterology – olvasható a Transzlációs Medicina Alapítvány honlapján.
Az írásból kiderül, hogy arról már sokat tudnak, miként előzhető meg a betegség, az viszont csak az elmúlt években került fókuszba, hogy mi történik a betegekkel a felépülést követően. Sajnos a halálozási rizikó a gyógyulást követő években is magas, ami azt jelenti, hogy az érintettek kétszer-háromszor nagyobb eséllyel vesztik életüket, mint azok, akik ilyen betegségen nem estek át. Erre figyelt föl a Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport három tagja, Czapári Dóra, Szentesi Andrea és Hegyi Péter.
„A mostani kutatásunk meg fogja változtatni az akut hasnyálmirigy-gyulladás ellátását. Kiderült belőle, hogy a betegséget követő halálozási rizikó a kórházi elbocsátást követő három hónapban a legmagasabb, abban az időszakban csaknem annyian halnak meg, mint a bennfekvés idején. A halálok az esetek csaknem 40 százalékában végstádiumú rák, több mint 20 százalékában szívelégtelenséghez köthető probléma, megint több mint 20 százalékban pedig olyan szepszis, amely az akut hasnyálmirigy-gyulladáshoz kapcsolható. Halálos kimenetelő vérmérgezés más okból is létrejött, ilyen állapot az elhunyt betegek 15 százalékánál légúti-, tüdő- vagy epefertőzés talaján alakul ki. Mi az ilyen rizikók miatt hívjuk vissza vizsgálatra a betegeket egy hónappal a kórházi távozás után” – nyilatkozta Hegyi Péter.
A magas rizikó tisztázása – túl a tudományos eredményen – azért is fontos, mert a gasztroenterológiában a hasnyálmirigy-gyulladás a leggyakoribb akut kórházi felvételt igénylő betegség, Magyarországon is több mint 5 ezer embert érint évente, összesen akár 100 ezer főt is.
A kutatócsoport eredményei azt jelzik, hogy akut hasnyálmirigy-gyulladás után a betegeket muszáj lenne legalább három, de inkább tizenkét hónapig követni, ezzel lehetne megelőzni, vagy korábban észlelni az esetleges problémákat, elváltozásokat. Fontos, hogy a kutatók az akut hasnyálmirigy-gyulladás utáni magas halálozási rizikókat minél jobban feltárják.
„Ez a betegség egy hatalmas gyulladásos reakcióként zajlik le a szervezetben, a következtében nagy mértékben aktivizálódnak az immunsejtek, rengeteg anyagot – úgynevezett citokineket – termelnek. A védekezésben szerepet betöltő fehérvérsejtek egy része a hasnyálmirigyhez sereglik, ennek nyomán indul el a gyulladásos reakció. A betegség másik része hasonlít a szívinfarktushoz és a stroke-hoz” – emeli ki Hegyi Péter.
Izgalmas kérdéskör, hogy a gyulladást követően kinél, hogyan nő a hasnyálmirigyrák rizikója. Hegyi professzor szerint az ilyen tumor – amit érdemben szűrni nem lehet – kialakulásának az esélye 2-3 százalékos. Az eddigi adatokból az látszik, hogy az érintettek 10-20 százalékánál a daganatot már a gyulladás előtt diagnosztizálták, 10-20 százalékánál pedig a gyulladás közben. A fennmaradó 40-60 százalék volt az, akinél a gyulladást követően alakult ki a tumor. Az első két esettípusnál valószínűleg a daganat talaján alakult ki a gyulladás, de a harmadik esettípusnál valószínűbb, hogy a daganatnak volt a triggere a gyulladás.
Ezt az eredményt még nem publikálták, de már tudják azt is, hogy a hasnyálmirigy-gyulladáson átesett betegeknél sokkal nagyobb arányban alakul ki cukorbetegség, vagy bármilyen cukoranyagcsere-zavar, mint másoknál. Mivel ennek esélye a gyulladás utáni évben 50 százalékos, a felépülés után egy évvel érdemes ellenőriztetni a vércukorszintet.
A szív- és érrendszeri rizikókra, illetve a gyulladást követően kialakuló szepszisre vonatkozó feltáró vizsgálatokat most tervezi meg a hasnyálmirigy-munkacsoport. A későbbi halálozási okok hátterének a feltárása szintén érdekes kutatási terület.
„Ezt az eredményt 34 intézet 67 kutatója érte el, mintegy 2500 beteg követésével. A korszakalkotó publikációhoz kiemelkedő fontossággal járultak hozzá Szentesi Andrea és Czapári Dóra vezető szerzők, Nyári Gergely patológus, valamint kutatóorvosok, kutatóadminisztrátorok, statisztikusok is, akiknek a neve szerepel a publikációban. Ez a munka kiváló példája annak, hogy Magyarországon egyetemek, kórházak és kutatóintézetek összefogásával, megfelelő kutatástámogatási háttérrel kiemelkedő eredményeket lehet elérni” – mondta Hegyi Péter.
Forrás:
Fotó:
Pixabay.com