TDK

Társtémavezető: Dr. Márta Katalin

Az akut pankreatitisszel (AP) foglalkozó tanulmányok többsége az acinus sejtek szerepét vizsgálta a betegség kialakulásában, azonban a duktális epitél sejtek (PDEC) patogenetikai szerepéről kevesebb információnk van. A kutatás legfőbb alapkérdése az AP és a duktális bikarbonát szekréció összefüggésének megértése illetve olyan terápiás útvonalak kipróbálása melyek az AP terápiájában teljes vagy részleges megoldást jelenthetnek. Az AP a hasnyálmirigy gyulladásos megbetegedése, melynek napjainkig elfogadhatatlanul magas a mortalitása (5-10%). Ennek egyik fő oka, hogy a betegségnek a mai napig sincs specifikus terápiája, ezért a betegség patogenezisét vizsgáló kórélettani tanulmányok kiemelkedő jelentőségűek. A projekt végére remélhetőleg sikerül kolloidális vivőrendszer segítségével ATP-t juttatni a sejtekbe, mely megvédi a duktális (és valószínűleg az acinus) sejteket a sejthaláltól. A projekt eredményei az első áttörést jelenthetik az AP gyógyszeres terápiájában csökkentve ezzel a betegség morbiditását és mortalitását.

Társtémavezető: Dr. Gódi Szilárd

Az akut pankreatitisszel (AP) foglalkozó tanulmányok többsége az acinus sejtek szerepét vizsgálta a betegség kialakulásában, azonban a duktális epitél sejtek (PDEC) patogenetikai szerepéről kevesebb információnk van. A kutatás legfőbb alapkérdése az AP és a duktális bikarbonát szekréció összefüggésének megértése illetve olyan terápiás útvonalak kipróbálása melyek az AP terápiájában teljes vagy részleges megoldást jelenthetnek. Az AP a hasnyálmirigy gyulladásos megbetegedése, melynek napjainkig elfogadhatatlanul magas a mortalitása (5-10%). Ennek egyik fő oka, hogy a betegségnek a mai napig sincs specifikus terápiája, ezért a betegség patogenezisét vizsgáló kórélettani tanulmányok kiemelkedő jelentőségűek. A projekt végére remélhetőleg sikerül kolloidális vivőrendszer segítségével ATP-t juttatni a sejtekbe, mely megvédi a duktális (és valószínűleg az acinus) sejteket a sejthaláltól. A projekt eredményei az első áttörést jelenthetik az AP gyógyszeres terápiájában csökkentve ezzel a betegség morbiditását és mortalitását.
 

Társtémavezető: Dr. Ocskay Klementina

A rekurrens akut pankreatitisz (RAP) a hasnyámirigy ismétlődő gyulladása, mely idővel visszafordíthatatlan szövetkárosodáshoz és krónikus hasnyámirigy-gyulladás kialakulásához vezet.  Gyógyszeres terápiája nincs, megelőzésben a hasnyálmirigy-gyulladást kiváltó tényezők eliminálása elsődleges. Az alkoholos etiológiájú akut pankreatitisszel kórházba kerülő betegek közel felénél alakul ki újra hasnyálmirigy-gyulladás a következő 10-20 évben, és Magyarországon az alkoholos eredetű pankreatitisz az összes eset közel harmadát teszi ki. A Transzlációs Medicina Intézet egy randomizált, multicentrikus, intervenciós klinikai vizsgálatot tervez alkoholos akut pankreatitiszes betegeknek, melynek fő célja az ismeretterjesztés és az ismételt alkoholról és dohányzásról való leszokást célzó beszélgetések hatására a rekurrancia csökkentése. Távolabbi céljaink közé tartozik egy speciális, beteg-csoportra szabott követési program kialakítása, mely a mindennapi orvosi gyakorlatban is használható.

A krónikus pankreatitisz a hasnyálmirigy idült gyulladásos megbetegedése, melyet visszafordíthatatlan morfológiai elváltozások, az exokrin és az endokrin funkció tartós károsodása jellemez. A felnőttkori krónikus pankreatitisz kialakulásának legfőbb rizikótényezője a rendszeres alkoholfogyasztás, míg gyermekkorban genetikai rizikófaktorok kerülnek előtérbe. Genetikai és funkcionális tanulmányok igazolták, hogy a korai, intrapankreatikus tripszin aktiválódás központi szerepet játszik a hasnyálmirigy-gyulladás kialakulásában. Egyre bizonyosabb, hogy a tripszinaktivitástól független patomechanizmusok, mint például az emésztőenzimek helytelen feltekeredése (misfolding) következtében kialakuló endoplazmatikus retikulum stressz, is szerepet játszanak a betegségben. Kísérleteink során olyan állatmodellekkel dolgozunk, melyekben a krónikus pankreatitisz emésztőenzimek mutációinak hatására alakul ki. Célunk ezzel a fent említett két pathomechanizmus in vivo vizsgálata, a mutációk hatásának pontos megértése. Ezen kívül genetikai asszociációs vizsgálatok segítségével újabb kockázati tényezőket kívánunk azonosítani krónikus pankreatitiszben.

Laboratóriumunk a Transzlációs Medicina Intézet “Center for Pancreas Disorders” keretein belül működik. A TDK hallgatóknak a laboratóriumban széleskörű molekuláris genetikai (DNS/RNS izolálás, PCR, RT-PCR, szekvenálás, mutagenézis, Western blot) és biokémiai módszerek (kromatográfiás tisztítási módszerek, fehérje aktivitás mérések), sejtkultúrával valamint egérmodellekkel való kísérletes munka elsajátítására nyílik lehetőségük.

A diákok egy részének lehetősége lesz külföldi tanulmányúton részt venni Sahin-Tóth Miklós Professzor (Bostoni Egyetem) laboratóriumában, aki a krónikus pankreatitisz genetikai hátterének világszinten elismert kutatója. A Professzor kettős szerepet tölt be a projektekben, ő az igazgatója a Pécsi Egyetemen működő “Center for Pancreas Disorders” centrumnak, valamint nemzetközi kollaborátorunk is.

Társtémavezető: Dr. Tinusz Benedek

A nyelőcsőrákok két fő szövettani típusa a laphámcarcinoma és az adenocarcinoma. Előbbi tradicionálisan gyakrabban fordul elő, azonban az utóbbi évtizedekben az adenocarcinoma incidenciája rohamosan emelkedni kedzett, olyannyira, hogy egyes fejlett országokban már megelőzi a laphámcarcinomáét. Magyaroszrágon még nem készült olyan átfogó, országos vizsgálat, amely ezt a trendet igazolná vagy cáfolná.

Kutatásunk célja, hogy információt kapjunk a magyarországi nyelőcsőrákok epidemiológiai viszonyairól, rizikófaktorairól és ellátási rendszeréről (a betegutakról), amely adatok elengedhetetnenül szükségesek ahhoz, hogy egyes, az országban gyakorlatilag nem használt, a korai nyelőcsőrákok ellátásában alkalmazható endoszkopós eljárások bevezetésre kerüljenek.

Társtémavezető: Dr. Szakó Lajos

A különböző szövettani eredettel bíró nyelőcsőrákok közös tulajdonsága, hogy rossz kórjóslatú betegségek, ráadásul a nyelőcsőrák összességében egyre gyakrabban fordul elő, jelenleg az összes rosszindulatú daganatos megbetegedés közül a nyolcadik helyen állnak világszerte gyakoriság tekintetében. Magyarországon ezekről a daganatokról csak igen korlátozott mértékben állnak rendelkezésre adatok, annak ellenére, hogy az optimális betegellátáshoz a lehető legteljesebb ismeretekre van szükség, különösen egy olyan betegség esetén, amelynek diagnosztizálásában és ellátásában számos orvosi szakterület aktívan részt vesz.

Kutatásunk célja a magyar és külföldi nyelőcsőrákos betegek számáról, kor-és nembeli, valamint földrajzi megoszlásáról és egyéb népegészségtani jellemzőiről történő adatgyűjtés, a betegek által bejárt utak, kórházak rögzítése annak érdekében, hogy képet kapjunk a betegellátás pontos rendszeréről, az esetleges olyan pontokról, ahol az ellátás színvonalát emelni lehetne. További célunk a betegség kialakulásában szerepet játszó rizikófaktorok azonosítása, amely adatok segítséget nyújthatnak a nyelőcsőrákok megelőzésében, korai felismerésében, esetleg szűrőprogramok kidolgozásában, az egyes kezelési modalitások dokumentálása, kimeneteleik rögzítése, a betegek követése, az alkalmazott kezelések hatásának vizsgálata a tünetekre és életminőségre.

Társtémavezető: Dr. Ocskay Klementina

A SARS-CoV-2 járvány leküzdéséhez elengedhetetlen tudományos ismereteink bővítése a COVID-19 rizikófaktorairól, tüneteiről, lefolyásáról és szövődményeiről. Ehhez járul hozzá a Koronavírus Elleni Transzlációs Lakosságtámogató Akció- és Kutatócsoport (KETLAK) által létrehozott prospektív, nemzetközi, multicentrikus klinikai betegségregiszter, a COVID-regiszter. A regiszterbe történő adatgyűjtéssel, a résztvevőkkel való kapcsolattartással és az adatelemzésben nyújtott segítséggel a hallgató releváns ismereteket szerez a COVID-19 klinikai képéről és ellátásáról, valamint hozzájárul a tudományos ismeretanyag bővítéséhez. 

Társtémavezető: Dr. Vörhendi Nóra

A tápcsatornai vérzés a leggyakoribb gasztroenterológiai vészhelyzet, mortalitását körülbelül 10%-ra becsülik. A vérzések okai szerteágazóak, az egyes vérzésforrások gyakorisága is nagy mértékben különbözik, ezért a lehetőségek ismerete az időben történő, pontos diagnózis majd terápia nélkülözhetetlen feltétele.

Kutatásunk célja egy nemzeti és nemzetközi web alapú adatbázis (Vérző regiszter) létrehozása a gasztrointesztinális vérző betegek adatainak rögzítése céljából. Magyarországon jelenleg egyetlen gasztrointesztinális vérzésekkel foglalkozó regiszter sincs nyilvántartva; a vérzések epidemiológiájáról, kezeléséről, a pontos morbiditásról és mortalitásról kevés adat áll rendelkezésre, ugyanakkor ezen információk birtokában, illetve következtetések levonásával hozzájárulnánk a betegellátás minőségének javulásához. A vizsgálat eredményeképp részletesebb, megbízható adatokhoz juthatunk a gasztrointesztinális vérző betegek epidemiológiájáról, klinikai jellemzőiről és az ellátásuk gyakorlatáról.

World Health Organization (WHO) 2020. március 12-én reggel bejelentette az új koronavírus megbetegedés 2019 (COVID-2019) világjárvány kitörését. Ahogy más fertőző betegségek esetén is tapasztalni szoktuk az esetek egy része tünetmentesen vagy enyhe tünetekkel lezajlik, ezért diagnosztizálatlan marad. Így nehéz pontosan megbecsülni a valós előfordulást és a betegség kimenetelét. A kutatás célja a SARS-CoV-2 fertőzés kialakulásának, epidemiológiájának, diagnosztikájának, tünettanának, terápiájának és szövődményének megértése, valamint biomarkerek vizsgálata és a genetikai háttér feltérképezése.

Társtémavezető: Prof. Dr. Molnár Lajos Zsolt

Az akut hasnyálmirigy gyulladás súlyosabb megjelenési formája mind patofiziológiai hátterét, mind a klinikai képet, illetve lefolyást illetően nagymértékben hasonlít a szeptikus sokkhoz, és ahhoz mérhetően magas mortalitású betegség. Mivel viszonylag ritka kórképpel álunk szemben, ismereteink bővítésre szorulnak a betegség megértését, a diagnosztikát és a terápiát illetően egyaránt. Munkacsoportunk célja ezért egy átfogó kutatási program kialakítása, melyben elsősorban az intenzív és szubintenzív ellátást igénylő betegeket vizsgálnánk. Retrospektív, prospektív elemzések és obszervációs vizsgálatok mellett prospektív randomizált tanulmányokat tervezünk. Az egyik fő célkitűzésünk, hogy extrakorporális citokin-adszorpciós terápiával kapcsolatos ismereteinket bővítsük, ezért szeptikus shockban, illetve akut hasnyálmirigy gyulladásban szenvedő betegek citokin adszorpciós terápiájával kapcsolatban szervezünk multicentrikus klinikai vizsgálatokat.

Társtémavezető: Dr. Szakács Zsolt

A cisztás fibrózis (CF) a CFTR kloridcsatorna funkcióvesztő mutációja (leggyakoribb a deltaF508) révén kialakuló kórkép, amely a külső elválasztású mirigyek kóros működését okozza. Komplex kórkép, mely főleg súlyos légúti- és emésztő szervi tüneteket okoz, gyakran érintett a pancreas is. A pancreas parenchymiájának károsodása már korán, akár in utero, is bekövetkezhet, így vezetve inzulin-hiányos állapot kialakulásához (cystic fibrosis-related diabetes, CFRD). Ezt a kórképet a III. típusú (egyéb) diabetes mellitus kategóriába soroljuk.

A téma során metaanalízis segítségével vizsgáljuk a CFRD diagnosztikájában felhasználható módszereket. A diagnosztikus metaanalízis célja a különböző modalitások összehasonlítása, rangsorolása. A jelenlegi irányelvek szerint az arany standard az orális glükóz-tolerancia teszt (OGTT), azonban számos más modalitás is elérhető (pl. folyamatos glükóz-monitorozás, éhgyomri vércukorszint és haemoglobin A1C mérése). Eredményeink hozzájárulhatnak a legjobb (és legköltséghatékonyabb) módszer kiválasztásához.

Társtémavezető: Dr. Ocskay Klementina

A klinikai gyakorlatban az albumin-szint számos prognosztikai pontrendszer eleme, azonban ebből a szempontból akut hasnyálmirigy-gyulladásban még nem vizsgálták. A Magyar Hasnyálmirigy Munkacsoport Akut Pankreatitisz Regiszterének prospektíven gyűjtött adatait felhasználva nagy betegpopulációt elemezve szeretnénk fényt deríteni arra, hogy milyen kapcsolat van a felvételi albumin-szint és annak változása, valamint a betegség súlyossága és a halálozási ráta között. Az adatok segítségével választ kaphatunk arra, hogy az albumin-szint meghatározásával beazonosíthatóak lesznek-e azok a betegek, akiknél várhatóan súlyos akut hasnyálmirigy-gyulladás alakul majd ki.

Társtémavezető: Dr. Bajor Judit

A coeliakia diagnózisa sokszor komoly kihívást jelent az orvos számára. A változatos megjelenésű és súlyosságú intestinalis tünetek mellett gyakran jelennek meg extraintestinalis tünetek is. Mindemellett a kórkép gyakran társul más kórképekkel, melyek tovább színesítik a klinikai megjelenést. Ha két kategóriában gondolkodunk (Oslo klasszifikáció), a coeliakia klinikai képe lehet típusos és atípusos. A kérdés azonban, hogy mi határozza meg a klinikai megjelenést, ez idáig megválaszolatlan maradt. A vékonybélbolyhok szerkezetének változása (boholyatrophia) és ennek következményei (malabsorptios szindróma) önmagukban nem magyarázzák a teljes tünettant, mivel egyes betegek totális boholyatrophia mellett is tökéletesen tünetmentesek maradnak („silent celiac disease”).

A téma célkitűzés a coeliakia fenotípusának tanulmányozása számos aspektusból. A kutatás középpontjában a társbetegségek (különösen a társuló autoimmun kórképek) és a szubklinikai kórélettani változások (pl. haemorheológiai és haematológiai változások, melyek a thrombosis-rizikót fokozzák) tanulmányozása áll.

Társtémavezető: Dr. Bajor Judit

A coeliakia a népesség közel 1%-át érintő immun-mediálta kórkép. A kóros immunválasz kiváltásában genetikai (HLA haplotípusok) és környezeti tényezők (glutén fogyasztása) egyaránt kulcsszerepet játszanak. A betegségnek számos intestinalis és extraintestinalis manifesztációja van, utóbbi csoportba tartozik a metabolikus csontbetegség. A kialakuló osteoporosis, osteopaenia háttere komplex: mind a krónikus szisztémás gyulladás, mind a malabsorptio következtében létrejött calcium és D-vitamin hiány is közrejátszhat benne. Az egyetlen ismert, hatásos terápia az élethosszig tartó gluténmentes diéta.

Az azonban, hogy a metabolikus csontbetegség teljesen visszafordítható-e megfelelő diéta tartásával még csak részben tisztázott. A téma célja metaanalízis elkészítése, mely során a diagnóziskori és hosszútávú gluténmentes diéta mellett bekövetkező csontsűrűség-változásokat igyekszünk felmérni gyermekekben és felnőttekben egyaránt. Az eredmények hozzásegíthetnek a DEXA-vizsgálat indikációs körének és időzítésének pontosabb definiálásához.

Társtémavezető: Dr. Párniczky Andrea

A cisztás fibrózis (CF) a CFTR kloridcsatorna funkcióvesztő mutációja (leggyakoribb a deltaF508) révén kialakuló kórkép, amely a külső elválasztású mirigyek kóros működését okozza. Komplex kórkép, mely főleg súlyos légúti- és emésztő szervi tüneteket okoz. A CF-es betegekben a tüdők fogékonyabbá válnak a fertőzésekkel szemben, krónikus tüdőkárosodás alakulhat ki, mely légzési elégtelenséggel járhat együtt, így vezető halálokként szerepelhet a CF-es populációban.

A vizsgálat során a CF Regiszter segítségével elemezzük a CF-hez köthető tüdőkárosodás klinikai képét és mikrobiológiai profilját. A kutatás célja a hazai CF-es populáció mikrobiológiai sajátosságainak és klinikai jellemzőinek felmérése az adatok statisztikai elemzésével. A kapott eredmények hozzájárulhatnak a betegellátás és a CF-es betegek életminőségének javításához, fejlesztéséhez.

Társtémavezető: Dr. Pétervári Erika

A zsírszöveti eredetű leptin, más hatásai mellett, a hypothalamus nucleus arcuatusában hatva elsősorban katabolikus folyamatokat indít el, azaz csökkenti a táplálék felvételt és növeli az anyagcserét. Korábbi vizsgálataink hím Wistas patkányokban azt mutatták, hogy a leptin anorexigén hatásait illető korfüggő eltérések hozzájárulhatnak a középkorú elhízás és öregkori fogyás magyarázatához, míg a hipermetabolikus válaszkészség progresszív korfüggő csökkenése nem. Korábbi előzetes vizsgálataink során felmerült az is, hogy az elhízás bizonyos fokig csökkenti, míg a kalória-restrikció inkább fokozza a leptin hatékonyságát. A jövőben részletesen kívánjuk elemezni a tápláltsági állapot/testösszetétel, illetve a fizikai aktivitás és a nem szerepét leptin-hatások korfüggő eltéréseinek hátterében.

A TDK munka keretében szisztematikus irodalom keresések, során nyert klinikai vizsgálatok eredményeinek statisztikai és qualitatív elemzése történik. Az elemzések célja a különböző diéták (pl. alacsony szénhidrát tartalmú, ketogén, alacsony zsírtartalmú, illetve Mediterrán, stb.) hatásainak vizsgálata a metabolikus, valamint szív érrendszeri kockázati markerekre (leptin, illetve inzulin rezisztencia, adiponectin, ghrelin szintek), illetve a kognitív funkciókra és érzelmi állapotokra (pl. depresszió). A témában állatkísérletes vizsgálatok indítását is tervezzük.

A hypothalamus corticotropin rendszere nem csak a stressz-válasz kialakulásában játszik szerepet, hanem katabolikus, azaz tápfelvétel-csökkentő és anyagcsere-növelő hatásai is vannak. Ez a rendszer a domináns katabolikus melanocortin rendszertől downstream aktiválódik leptin hatására. A corticotropin rendszer különböző hatásait két centrális receptora, a CRF1, illetve a CRF2 aktiválásán keresztül fejti ki. Korábbi vizsgálataink azt mutatták, hogy a corticotrop-releasing factor (CRF) krónikus hatásait illető korfüggő eltérések (7-napos infúzió) hozzájárulhatnak a középkorú elhízás és öregkori fogyás magyarázatához, míg az akut CRF válaszkészség (akut centrális injekció) korfüggő eltérései nem. Ezek a megfigyelések felvetik a CRF1, illetve a CRF2 receptorok eltérő szerepét a korfüggő táplálék felvételi és testtömeg-szabályozási eltérések kialakulásában. Tervezzük specifikus CRF2 agonisták (urocortinok) korfüggő hatásainak komplex (biotelemetriás és hőszabályozási) elemzését az energia háztartás szabályozására. Elemezni kívánjuk a tápláltsági állapot/testösszetétel szerepét is a rendszer korfüggő eltéréseinek hátterében.

A hosszútávú testtömeg-szabályozás két fő trendet mutat: a középkorúak elhízásra, az idősek cachexiára hajlamosak. Mivel a jelenség emlősökben is megfigyelhető, a háttérben többek között katabolikus [anorexigén, táplálék-felvétel (FI) csökkentő, anyagcsere (MR)-fokozó] és anabolikus (FI-növelő, MR-csökkentő) peptid-rendszerek komplex korfüggő eltérései is feltételezhetőek. Egyik fő centrális katabolikus mediátorunk a corticotropin-releasing factor (CRF), a domináns katabolikus melanocortin rendszer downstream mediátora. A corticotropin rendszerhez tartozó urocortinokkal együtt, hatásaikat CRF1, illetve CRF2-es receptorokon hatva fejtik ki. A program célja a centrális corticotropin rendszer (és receptorainak) életkor-, illetve tápláltsági állapot-függő eltéréseinek részletes feltárása. Az állatkísérleteket laboratóriumi rágcsálók különböző korcsoportjain végezzük a juvenilistől az öregig. A tápláltsági állapotot tekintve, a különböző korcsoportokban, normálisan táplált, magas zsírtartalmú diétán elhízlalt, illetve kalória-restrikciós alcsoportokat alakítunk ki. A centrális akut és krónikus válaszkészség elemzése során a táplálék-felvételt automatizált FeedScale rendszerben, az oxigénfogyasztást indirekt kalorimeterrel (Oxymax, Columbus), a hőszabályozási válaszreakciók elemzését a maghőmérséklet és a hőleadás jellemzésére használt farokbőr hőmérséklet (Cole-Parmer Benchtop thermometerhez kapcsolt termoelemek) regisztrálásával végezzük. A maghőmérséklet, a spontán lokomotor aktivitás és szívfrekvencia cirkadián változásait biotelemetriás rendszerben (MiniMitter, Respironics) figyeljük meg.

A galanin-peptid családba tartozó galanin-szerű peptid (GALP) és a nemrégiben felfedezett alarin táplálékfelvételt fokozó hatású anyagok. Az energiaháztartás szabályozásában betöltött élettani szerepük eddig tisztázatlan. A peptidek hatása mind az életkor, mind a tápláltsági állapot függvényében változhat. Korábbi adatok alapján felmerült mindkét peptid lehetséges szerepe a korfüggő elhízás kialakulásában. Az energiaháztatás különböző paramétereinek (táplálékfelvétel, testtömeg, testösszetétel, anyagcsere, testhőmérséklet, hőleadás, szívfrekvencia, spontán mozgásaktivitás) komplex mérésével különböző korú és tápláltsági állapotú patkánymodellekben kívánjuk tisztázni a peptidek rövid- és hosszútávú energetikai hatásait.

Társtémavezető: Dr. Eitmann Szimonetta

Az öregedő európai társadalmakban mind nagyobb jelentőséget kapnak az élettani és kóros öregedési folyamatokra irányuló gerontológiai kutatások. Az életkorral fiziológiásan is változik a testtömeg és a testösszetétel, amelyek hosszútávú szabályozásában alapvetően kétféle tendencia érvényesül. A testtömeg általában fokozatosan nő kb. 45-55 éves korig, ez a többlet gyakorlatilag a zsírtömeg progresszív növekedéséből adódik és a középkorúakra jellemző obesitas megjelenéséhez vezet. Majd általában 65-70 éves kor után azonban a fogyás dominál, ami döntően az izomtömeg/izomerő egyre gyorsabb vesztéséből adódik, és az időskori sarcopenia kialakulásához vezet. Mindkét tendencia rontja az egészségi állapotot és rövidíti a várható élettartamot. Kombinációjuk, a még jelentős zsírraktárak mellett megjelenő izomsorvadás, az ún. sarcopeniás obesitas esetén szinergista módon hatva különösen nagy népegészségügyi kockázatot jelentenek, elsősorban a nem sarcopeniás obes populációhoz képest. A sarcopenia és a sarcopeniás obesitas következményeire vonatkozóan az eddigi adatok ellentmondóak, amihez hozzájárulhat az is, hogy a diagnosztikai kritériumokról eddig nem született nemzetközi konszenzus. A TDK munka keretében szisztematikus irodalom keresések során nyert klinikai vizsgálatok eredményeinek statisztikai és qualitatív elemzése (meta-analízise) történik. Az elemzések célja a sarcopeniás obesitas következményeinek részletes összehasonlító vizsgálata a diagnosztikai módszerek függvényében. Mivel mindkét fő trend, a középkorúak elhízásra, ill. az idősek sarcopeniára való hajlama nemcsak emberben figyelhető meg, hanem más emlősökben is, így feltehető, hogy ezek a változások az energiaegyensúly élettani regulációs zavarából adódnak, amelyeket így magunk is állatmodellekben tanulmányozunk. A témában állatkísérletes vizsgálatokat is végzünk a legfontosabb regulatorikus neuropeptidek szerepének tisztázására.

Társtémavezető: Dr. Eitmann Szimonetta

Klinikai és állatkísérletes adatok szerint az elhízás világméretű egészségügyi kihívásához hozzájárulhat az anyai elhízás korai hatása, ami a terhességek 20-40%-át érinti. Egyre több adat bizonyítja, hogy a felnőttkori metabolikus zavarok okai részben a magzati és a korai posztnatális fejlődésben keresendők. A terhesség és a szoptatás alatti anyai túltáplálás hosszú távon fokozhatja az utód elhízásra és ezzel kapcsolatos kardiovaszkuláris, metabolikus betegségekre való hajlamát. A TDK munka keretében szisztematikus irodalom keresések során nyert klinikai vizsgálatok eredményeinek statisztikai és qualitatív elemzése (meta-analízise) történik. Az elemzések célja az anyai elhízás és túlzott terhesség alatti testtömeg-növekedés összefüggésének vizsgálata az utód elhízásának és kardiovaszkuláris állapotának kockázatára (pl. hipertónia betegség). A témában állatkísérletes vizsgálatok indítását is tervezzük.

Korábbi adatok centrális akut NPY adás orexigén (táplálékfelvételt fokozó) hatását bizonyították. Saját vizsgálatainkban a hatás összetettebbnek (anabolikusnak) bizonyult (bár kifejezett rebound is demonstrálható volt) és a hatás erősen függött az életkortól. Mivel a tápláltsági állapot szintén befolyásolhatja a centrális anabolikus/katabolikus peptidrendszerek működését, a vizsgálatokat különféle életkorú kontroll, diétásan elhízott és kalória-restrikciós patkányokban tervezzük folytatni. Az akut agykamrai injekció mellett tartósabb agykamrai infúzió komplex energetikai hatásait fogjuk telemetriás (MiniMitter) rendszerben elemezni.

Társtémavezető: Dr. Eitmann Szimonetta

A diabetes mellitus, azaz az inzulin viszonylagos vagy teljes hiánya, ill. az inzulinhatás elmaradása (a szervezet inzulinnal szembeni érzéketlensége, inzulinrezisztencia) a vércukorszint emelkedését okozó komplex anyagcserezavart jelent, amely korunk népbetegsége. Az inzulinrezisztencia leggyakoribb típusa elhízott, túlsúlyos embereken jelentkezik, a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásáig a betegek általában keresztülmennek előbb az inzulinrezisztencia, majd a prediabetes állapotán, ezek azonban sok esetben nem kerülnek diagnosztizálásra, ugyanakkor számos tanulmány alapján ma már megelőzhető betegségként tartjuk számon. A prevenciónak, a korai diagnózisnak és jó anyagcserekontrollnak hatalmas jelentősége van a betegség szövődményeinek késleltetésében. A TDK munka keretében, a Pécsi Orvostanhallgatók Egyesületével együtt kockázatlapú szűrővizsgálatot végzünk a pécsi felnőtt lakosság körében a diabetes mellitus vagy kórmegelőző állapotának szűrésére. A szűrőcsomag egyrészt a vérnyomás, a vércukor (random), a testzsírszázalék és derék-csípő hányados mérésből, az arteriosclerosis fokának becslésére alkalmas pulzoximéteres vizsgálatból áll, másrészt a nemzetközileg validált Finnish Diabetes Risc Score (FINDRISC) kérdőív magyar változatának segítségével tájékozódunk az aktuális személy cukorbetegségre való hajlamáról.

Társtémavezető: Dr. Balaskó Márta

A korai perinatalis tápláltság eltérései (anyai táplálás a vemhesség alatt, alomszám módosítása) korai testsúly-eltérésekkel járhatnak. Kérdés: a zsírdús táplálás és a korai spontán elhízás hogyan módosítják a későbbi súlyfejlődést és a legfontosabb anabolikus/katabolikus peptidek hatásait az energetikai szabályozásokra különböző postnatalis diéták alkalmazása esetén. E vizsgálatokban elsősorban a katabolikus cholecystokinin és leptin, később az anabolikus NPY és a katabolikus alpha-MSH hatásait elemezzük automatizált táplálékfelvétel-mérő (FeedScale) és indirekt kaloriméter (Oxymax), valamint telemetriás (MiniMitter) rendszerekben

A szervezet energetikai egyensúlyának (táplálékfelvétel, anyagcsere, testhőmérséklet, testsúly) szabályozásában számos perifériás/centrális peptid-hormon szerepe ismert. A javarészt perifériás eredetű peptidek közül a leptin katabolikus hatását korábbi adataink is igazolták. Kevésbé ismert az inzulin szerepe, aminek a perifériás és centrális hatásai nem azonosak. Kísérleteinkben az agykamrába adott inzulin injekció/infúzió katabolikus (anorexigén és hipermetabolikus) és testsúlyra, ill. testösszetételre gyakorolt hatásait telemetriás rendszer segítségével vizsgáljuk különböző tápláltsági állapotú (kontroll, elhízlalt és kalória-restrikciós) hím Wistar patkányokban. Mivel a testösszetétel eltérései az inzulin-érzékenység változásával járnak, vizsgálatainkat az inzulin-érzékenységet fokozó farmakonok alkalmazásával tervezzük kiegészíteni. Párhuzamosan vizsgálni kívánjuk a centrálisan adott inzulin esetleges hatásait a vércukorszintre, valamint a subcutan adott inzulin egyes energetikai hatásait is.

Társtémavezető: Dr. Balaskó Márta

Más faktorok mellett az energia egyensúly korfüggő szabályozási változásainak – benne a peptiderg tényezőknek – fontos szerepe lehet mind a középkorúak elhízásának, mind a késői sarcopeniának a kialakulásában. Az energia-egyensúly mérlege először jellemzően pozitív, majd késői életkorban negatívba fordul. A katabolikus centrális inzulinnak kiemelt szerepe lehet: a korral, vagy tápláltsági állapottal kialakuló rezisztencia a testsúly és testösszetétel változásához, ezáltal feltehetően más peptidekkel (pl. leptin) szembeni érzékenység változásához és a testösszetétel progresszív eltéréséhez vezethet, hozzájárulhat a késői sarcopenia kialakulásához. Különféle korcsoportú kontroll, diétásan elhízlalt és kalória-restrikciós hím Wistar patkány-csoportokban vizsgáljuk az agykamrába adott inzulin injekció/infúzió energetikai (táplálékfelvétel, anyagcsere, testhőmérséklet, testsúly) hatásait telemetriás rendszer segítségével.

A TDK munka keretében szisztematikus irodalom keresések, során nyert klinikai vizsgálatok eredményeinek statisztikai és qualitatív elemzése történik. Az elemzések célja a különböző edzésfajták (pl. rezisztencia, illetve aerob tréningek, stb.) hatásainak vizsgálata a metabolikus, valamint szív érrendszeri kockázati markerekre (leptin, illetve inzulin rezisztencia, adiponectin, ghrelin szintek), illetve a kognitív funkciókra és érzelmi állapotokra (pl. depresszió). A témában állatkísérletes vizsgálatok indítását is tervezzük.

Társtémavezető: Dr. Garaminé Pákai Eszter

A kapszaicin receptor (újabb nevén TRPV1 ioncsatorna) korábbi vizsgálatok alapján kiemelkedő szerepet tölt be a normál testhőmérséklet és testtömeg fenntartásában. Funkcionális TRPV1 ioncsatornától megfosztott (kapszaicin deszenzitizált) patkányok felhasználásával a csatorna hiányának hatását tudjuk modellezni in vivo. Szisztémásan  és intra-abdominálisan deszenzitizált patkányok testhőmérséklet és tesstömeg változásainak, valamint ezekben az állatokban a centrális és perifériás an/orexigén mediátorok hatásváltozásainak mérésével szeretnénk felderíteni, hogy a TRPV1 ioncsatorna hiánya miként befolyásolja a különböző energetikai folyamatokat az életkor függvényében.

A XXI. században az egyik legnagyobb közegészségügyi problémát az elhízás jelenti, mivel a fejlett társadalmak vezető halálokainak kiemelt kockázati tényezője az obezitás. Az elhízás kialakulásához több tényező is hozzájárul, amely felborítja a szervezet energetikai egyensúlyát, mint például a nem megfelelő táplálkozási szokások (magas zsír- és szénhidrát-bevitel) és az alacsony fizikai aktivitás. Az energetikai egyensúly szabályozásában a maghőmérséklet fenntartásáért felelős hőszabályozási mechanizmusok is részt vesznek, így a hőleadás csökkenése vagy növekedése szintén magával vonja az anyagcsere és a testtömeg változásait. Kutatásainkban ezen energetikai folyamatok hátterében szereplő mediátorok és hőszabályozási folyamatok szerepét vizsgáljuk.

Az újszülöttek hőszabályozási mechanizmusai eltér a felnőttekétől. Újszülöttekben a didergéses hőtermelés helyett az elsődleges hőtermelő mechanizmus a barna zsírszövetben bekövetkező hőtermelés. A barna zsírszövet kialakulása a 26. gesztációs héten kezdődik és születésig tart, poszt partum a szövet tovább már nem fejlődik. Koraszülöttek esetében ezért gyakoribb a kisebb hőtermelő kapacitás, így a kihűlésre való fokozott hajlam. Az újszülöttek és koraszülöttek közötti hőszabályozási különbségeket és azok mechanizmusait elemző vizsgálatok száma elenyésző. Kutatásainkban különböző kísérleti modellekben fogjuk vizsgálni az újszülöttek hőszabályozási mechanizmusait változatos hőmérsékleti körülmények között.

Társtémavezető: Dr. Rumbus Zoltán

A homeosztatikus szabályozás egyensúlyának zavarai gyakori megbetegedések alapjait képezik világszerte. A kardiovaszkuláris szabályozás szoros összefüggésben áll a testhőmérséklet változásaival, amit a szív munkájának és a perifériás (pl. bőr) erek tágasságának hőmérsékletfüggő változása is jelez. Melegben jellemző a hőleadás fokozása verejtékezés (plazmavesztés) és a bőrben dilatáció révén, míg hidegben a keringő vérvolumen centralizálása és bőrben vazokonstrikció jelenik meg. Mindezek a kardiovaszkuláris változások a szív ritmusát és frekvenciáját is befolyásolhatják. A testhőmérséklet- és kardiovaszkuláris szabályozás közti interakcióban szereplő élettani és kórélettani mechanizmusok alapos felderítése kutatásaink tárgyát képezik.

Társtémavezető: Dr. Csenkey Alexandra

A gyermekkori másodfokú égés kezelése több szempontból is speciális. Mind a későbbi pszichés problémák kialakulásának megakadályozása érdekében, mind a gyógyulás gyorsasága és egyedisége miatt más jellegű a felnőtt ellátással szemben. Leggyakrabban az 5 éves korosztályt érintik. A másodfokú égési sérülések kezelése döntően konzervatív, a kötéscserék elvégzése azonban sok esetben altatásban történik a sérült gyermek életkora és/vagy az égés kiterjedése miatt. Emiatt kiemelendő, hogy az általunk használt kötszer kombinációja esetén hetente, míg a többi szer alkalmazása során naponta van szükség kötéscserére, így az altatások száma is jelentősen csökkenthető. A másik fontos tény, hogy a két szer önállóan is megfelelő ellátást biztosít, de közös alkalmazásuk során hatalmas mértékben potencírozzák egymást. Tanulmányainkban egy intelligens kötszer, Aquacel Ag foam (ami ezüst tartalmú habkötszer) és a cink hialuron gél együttes alkalmazását vizsgáljuk.

A kapszaicin-érzékeny idegvégződésekből felszabaduló neuropeptidek fontos szerepet töltenek be a gyulladásos folyamatokban. Ismert továbbá az is, hogy a kapszaicin deszenzitizáció – eddig nem tisztázott mechanizmussal – befolyással bír a bakteriális lipopoliszacharid (LPS) által kiváltott lázválasz kialakulására. Vizsgálni kívánjuk a kapszaicin-érzékeny idegrostokból felszabaduló neuropeptidek (pl. substance P, PACAP) és receptoraik szerepét a LPS-indukálta testhőmérséklet változások kialakulásában, illetve hatásukat a maghőmérséklet változást létrehozó thermoeffektorok (hőtermelés, hőkonzerválás) aktivációjára.

Az elhízás és a cukorbetegség egyaránt kiemelkedő népegészségügyi problémát jelentenek, ezért az utóbbi időben rendkívüli módon megemelkedett az édesítőszer-fogyasztás mértéke ezen kórállapotok megelőzése végett. Azonban e szereknek a szervezetre gyakorolt hosszú távú hatásai nem kellően ismertek. Egyes kutatások valószínűsítik, hogy még a kalóriamentes mesterséges édesítőszerek és az általuk édesített termékek is kedvezőtlen hatással bírhatnak az anyagcserére, így a termoregulációra, amely hatással van az elhízás irányába mutató energetikai változásokra. Kutatásunk során in vivo és in vitro kísérletekkel vizsgáljuk a mesterséges édesítőszerek testhőmérsékletre és táplálékfelvételre gyakorolt hatásait patkány és egér állatmodellekben.

A láz, hypothermia, illetve az elhízás és fogyás egyaránt az energetikai egyensúly megbomlásának következményei. Kutatásainkban az egyensúly eltolódásának létrejöttében szerepet játszó mechanizmusokat kívánjuk vizsgálni. Feltételezzük, hogy ezek közül a mechanizmusok közül kiemelkedő szerep jut a paprika csípősségéért felelős kapszaicinnel aktiválható ion csatornának (korábbi nevén capsaicin receptor, ma TRPV1), továbbá bizonyos táplálékfelvételt és anyagcserét befolyásoló (anabolikus, ill. katabolikus) anyagok hatásaiban bekövetkező korfüggő változásoknak. Mindezek alapján a TRPV1 és más TRP ioncsatornák szerepét kívánjuk tisztázni a testhőmérséklet és a testsúly szabályozásában, különös tekintettel az életkor függvényében bekövetkező változásokra.

A melatonin egy pleiotróp hatasú neuroendokrin hormon és az elmúlt időszakban már bizonyították, hogy az alvás-ébrenlét ciklus szabályozása mellett immunológiai funkcióval is bír. A kórházba, illetve műtétre kerülő betegeknél ez az alvás-ébrenlét ciklus felborul, és ez a későbbiekben alvási zavarokhoz is vezethet. Mindemelett az alvás immunrendszert erősítő hatása csökkenésével a rosszabbul alvó betegeknél a posztoperatív szövődmények száma is megnövekedhet. Jelen tanulmányunkban azt vizsgáljuk, hogy a betegeknél hogyan változtatja meg egy elektív műtéti beavatkozás/kórházba kerülés a cirkadián ritmust, illetve ez milyen posztoperatív szövődményeket okozhat a betegeknek. Vizsgálatunk mind kérdőíves, mind laboratóriumi vér illetve vizeletminták vizsgálatát jelenti.

A sebészeti beavatkozás elkerülhetetlenül vérzéssel, fájdalommal jár együtt, a betegség érzetének fokozódásával. Ez az érzelmi és kognitív és pszichológiai aspektusával együtt egy traumatikus élményt jelent a beteg számára, a szorongását növeli. Sok esetben a betegek számára a műtői környezet is teljesen ismeretlen, olyan, mint amikor egy sötét szobába lépnek be. Annak ellenére, hogy normális eseményként tekintünk a preoperatív szorongásra, többen felismerték, hogy befolyásolni tudja a posztoperatív fájdalomcsillapító igényt, de akár a kimenetelt is. Tanulmányunkban vizsgáljuk a különböző műtétek preoperatív stresszfokozó hatását a magyar betegekpopulációban, a posztoperatív fájdalomcsillapító igényt, illetve tervezünk egy preoperatív betegoktatást, mellyel a betegek perioperatív szorongását kívánjuk csökkenteni és ezáltal gyorsabb gyógyulásukat elősegíteni.

Közismert, hogy az újraélesztési készségek hat hónappal egy újraélesztési képzés elteltével, ha nem alkalmazzuk és gyakoroljuk őket, akkor fokozatosan megkopnak. Egyetemünkön gyakorlati/szimulációs újraélesztés oktatás az első tanévben az elsősegély kurzuson történik, majd később a negyedik évfolyamon kerül ismételten elő. Az alap újraélesztési készségek (Basic life support, BLS) objektívebb értékelését teszi lehetővé a Coppenhagen Tool, amit nemzetközi szakértői konszenzus alapján alakítottak ki. A vizsgálat célja a hallgatók alap újraélesztési készségeinek felmérése és változásának követése szimulált környezetben a különböző évfolyamokon az értékelőrendszer segítségével és egyben visszajelzés adása a készségeikről.

A hemosztázis-zavar gyakran a súlyos, intenzív terápiát igénylő állapotok, például szeptikus sokk, illetve COVID-19 fertőzés kísérő eleme. A koagulopathiás zavarok fontos szerepet töltenek be a betegek többszervi elégtelenségének kialakulásában és növelik a mortalitást, ezért megfelelő kezelésük fontos lenne (1). Az elmúlt években a konvencionális alvadási laborvizsgálatok mellett újabb és újabb pontosabb és részletesebb vizsgálati lehetőségek jelentek meg. A COVID 19 újra ráirányította a figyelmet az immunrendszer és az alvadási folyamatok kapcsolatára, például a COVID 19 betegeknél a fertőzés következtében fokozottan alakult ki mélyvénás trombózis és pulmonális embólia. Tanulmányunkban a szeptikus/szeptikus sokkos, illetve kontroll csoportként a nagy elektív műtéten átesett (SIRS-ben lévő) betegeknél vizsgáljuk a hemosztázis változásait, különös tekintettel fibrinolízis shutdown jelenségére.