TDK

TDK témáink

Társtémavezető: Prof. Dr. Figler Mária

A gyulladásos bélbetegségek hátterében a klasszikus pszichoszomatikus orvoslás markáns pszichológiai okokat feltételezett. Az empirikus kutatásokon alapuló korszerű megközelítések alapján bár a stressz és a depresszió gyakran megfigyelhető a gyulladásos bélbetegek körében, ez azonban inkább következménye a súlyos organikus betegségnek. Az elmúlt évtizedekben kialakult pszichoneuroimmunológiai megközelítés a depressziós és a gyulladásos betegségek kapcsolatát új perspektívába helyezi: a depressziós állapot és a krónikus stressz hatással van az immunműködések szabályozására, másrészt a gyulladás során termelődő citokinek idegrendszeri hatásaként gyakran figyelhető meg depresszió szerű állapot, ún. „sickness behavior”.
Kutatásunkban a gyulladásos bélbetegségek megfelelő indikátorainak és a depresszió megfelelő mérőeszközeinek kiválasztását követően a depresszió és a gyulladásos aktivitás kapcsolatát hosszabb távon egy követéses vizsgálat keretében szeretnénk vizsgálni.
 

Társtémavezető: Dr. Fülöp Gábor

A II. típusú cukorbetegség és a depresszió közötti összefüggést több szinten is leírták az elmúlt évtizedek kutatásai. A vércukorszint és a depressziós tünetek szintje közötti korreláció hátterében a kutatások több ok-okozati összefüggést is valószínűsítenek. A legkézenfekvőbb kapcsolat abból adódik, hogy a cukorbetegség súlyossága és annak következményei összefüggésben állnak az erre adott pszichés (depressziós) reakcióval. Arra is van azonban bizonyíték, hogy mindkét betegség fontos kockázati tényezőjének tekinthető a krónikus stressz. Az is elképzelhető, hogy a két betegségnek részben hasonló genetikai háttere van.
Kutatásunk első lépésében a depresszió gyakoriságát mérjük fel II. típusú cukorbetegek körében, összehasonlítjuk a néhány gyakrabban használt depresszió kérdőív sajátosságait ebben a betegpopulációban. Megvizsgáljuk a cukorbetegség és a depresszió súlyossága, illetve a betegek alkalmazkodása, terápiás együttműködése és életminősége közötti összefüggést.
 

Társtémavezető: Dr. Ajtay Zénó

Szívműtéteket követően a betegek kardiológiai állapotában többnyire jelentős javulás következik be. A betegek szomatikus állapotának, tüneteinek és terhelhetőségének javulását azonban gyakran nem követi szorosan pszichés és szociális helyzetük fejlődése.
Vizsgálatunkban a szívbetegek életminőségének változását szeretnénk nyomon követni, illetve azt megérteni, hogy milyen tényezőkön múlik a műtétet követően a betegek élettel való elégedettségének és szociális aktivitásának változása.
 

A hazai társadalomban a legális (azaz törvényileg nem tiltott drogok, mint a dohányzás, alkoholfogyasztás, nyugtatók, altatók) és az illegális drogok (azaz törvényileg tiltott drogok, mint pl. a kábítószerek) fogyasztása közül az illegális drogok (illetve illegálisnak nem minősülő) dizájner drogok fogyasztása nagymértékben megosztja a társadalmat, köztük a szakmai csoportokat is. A felsorolt szerekkel, illetve használóikkal kapcsolatos beállítódások (sztereotípiák, illetve gyakran előítéletek) az olyan segítő hivatásúk, mint az orvosok munkájának eredményességét nagymértékben befolyásolják. Az utóbbi egy évtizedben az orvostanhallgatók, illetve fiatal orvosok olyan generációja is megjelent a gyógyításban, akik ha nem is rendszeres használóként, de kipróbálóként már találkoztak az illegális szerekkel, amellett, hogy a legális drogokat (dohány, alkohol) is használják. Kérdés, hogy e tapasztalatok változtatnak-e akár a szerekkel, akár a használókkal szembeni beállítódásokon?
 

Viselkedésünk, illetve megismerő folyamataink állandó magas szintű idegrendszeri kontroll alatt állnak. Ezek a kontroll folyamatok teszik lehetővé, hogy a viselkedés mindig az adott környezethez, és az aktuális céljainkhoz legyen hangolva. A meghirdetett TDK téma célja, az idegrenszeri kontroll folyamatok kísérletes neuropszichológiai vizsgálata egészséges személyek körében. A vizsgálat módszertana elektrofiziológia, pszichofizika, és kérdőíves adatgyűjtésre terjed ki.

Társtémavezető: Dr. Laki Beáta

A morális felelősség és értékek fontos szerepet játszanak az egyének mentális egészségében, különösen a motiváció, depresszió, szorongás és pszichológiai distressz szempontjából. Az egyén értékrendje és morális elvei meghatározzák, hogyan éli meg és értelmezi a körülötte zajló eseményeket. A helyes értékekhez való ragaszkodás és a morális felelősségvállalás hozzájárulhatnak a pozitív motiváció kialakulásához, amely segíthet az egyén személyes és szakmai céloknak elérésében.

Ugyanakkor, ha az egyén értékrendje vagy morális elvei konfliktusba kerülnek a környező társadalmi normákkal vagy saját belső értékrendszerével, az pszichológiai distresszt eredményezhet, mely hozzájárulhat a szorongás és depresszió kialakulásához is.

A kutatás elsősorban kérdőíves módszerekkel vizsgálni és azonosítani a befolyásoló tényezőket, elemezni azok hatásait és lehetséges prevenciós tervek kialakítása.

Társtémavezető: Dr. Gács Boróka

A felsőoktatási intézményekben a hallgatók és dolgozók jólléte kiemelt jelentőséggel bír. A jóllét értelmezések ugyan nagyon különbözőek és nincs egységes értelmezés, azonban számos összetevője lehet, amelyek mind-mind hozzájárulnak a jólléthez. Ezek a dimenziók lehetnek: fizikai, pszichológiai, szociális, környezeti jóllét stb. A témakör vizsgálata kulcsfontosságú a kiegyensúlyozott és fenntartható oktatási folyamatok biztosításában. A kutatás eredményei segíthetnek az intézménynek megérteni, hogy a jóllét tényezői a szervezeti kultúrára, a hallgatói jóllétre és az akadémiai teljesítményre milyen hatással vannak. Az így nyert információk alapján kidolgozhatók olyan intervenciós programok, amelyek növelik a hallgatói elégedettséget, csökkentik a stresszt, és elősegítik az egészséges oktatási és tanulási környezet kialakítását.

A kutatás során kombinált módszertant alkalmazunk a mélyebb megértés érdekében, mely magában foglal kvantitatív és kvalitatív eszközöket is. A kérdőíves adatfelvétel mellett mélyinterjúkat és fókuszcsoportos beszélgetéseket is tervezünk.

 

A tudomány és áltudomány viszonya

Jelenkorunk jellemző válságtünete, hogy egyre gyarapodó tömegek fordulnak el a tudomány útmutatásaitól, kérdőjelezik meg hitelességét, sőt tekintenek ellenséges gyanakvással mindarra, ami a számukra véleménydiktatúrának vagy egyenesen a megtévesztésükre szőtt összeesküvésnek tűnik. Talán még soha nem volt ilyen színes és átfogó az alternatív világértelmezések, áltudományos elméletek és tudománytagadó tanok palettája, soha nem volt ekkora a gyakran bizonyíthatóan ártalmas eszmék támogatottsága.

Mindazonáltal, ha az ember közelről tekint az áltudományok problémájára, akkor már korántsem annyira világos, hogy mi alapján tudunk valamit áltudománynak tekinteni. Ennek egyik legfőbb oka abban rejlik, hogy a tudományosság kritériumai is időben és térben változnak, ez által nem adható egységes, univerzális, és mindent lefedő definíció a tudományra, és így az áltudományra sem. Ettől függetlenül, a gyakorlatban, és egyedi esetek alapján lényegesen jobbak a lehetőségeink.

 

A TDK kutatás során akár egy-egy kiválasztott áltudományosnak, alternatívnak, vagy szürkezónásnak tekintett területet lehet vizsgálni, kimondottan történti, filozófiai, szociológiai, vagy épp pszichológiai szempontból. Azonban általában kérdések is felvethetőek a tudományok és az áltudományok természetére vonatkozóan, akár specifikusan az orvostudományok helyéről, a különböző alternatív gyógymódok megítéléséről, és azok viszonyáról a hagyományos nyugati megközelítésekhez.

 

A tudományos haladások által mind újabb és hatékonyságot növelő technológiák birtokába kerül az emberiség. Így van ez az orvostudomány területén is. Azonban amíg egy újítás a mindennapi gyakorlat részévé válik, hosszú az út a fejlesztési folyamatokban. Nem csak a módszertani, hatásmechnaizmusokat érintő tökéletesítés a kutatók feladata, hanem többek között az is, hogy a gyakorlatban milyen rövid- és hosszútávú hatásokkal, kívánt és előre nem látható következmények kockázatával kell/lehet számolni azok gyakorlati alkalmazása során. Nem mellesleg pedig a kutatási-fejlesztési szakaszok során is felmerülő embert, egyéb fajok egyedeit, mint például a kutatásba bevont állatokat, és nem utolsó sorban pedig a környezeti hatást tapasztalhatunk. Ezek vajon racionális és vállalható mértékben jelennek meg az új eljárástól, beavatkozástól, gyógyszerkészítménytől várható pozitív hatás viszonyában? Milyen áldozatokat kívánnak a fejlődési folyamatok? Milyen határt nem szabad átlépni még a legfőbb jó hívószava mentén sem? És mindezeket miért, vagy miért nem? 

A TDK kutatás során egy-egy kiválasztott terület aktuális módszereinek vizsgálatán keresztül vizsgáljuk meg az arra vonatkozó specifikus etikai kérdéseket, melyek célja nem az, hogy gátat szabjon a tudományos haladásnak, hanem hogy egyáltalán racionalizálja a feltárható kérdéseket és elfogadható módon segítse alkalmazni a fejlesztett eljárásokat, megközelítéseket stb. 

Az elmúlt évtizedek intenzív gerontológiai kutatásainak keretében az öregedés pszichoszociális összefüggései is egyre nagyobb figyelmet kaptak. Sokszorosan megerősített tapasztalat, hogy az idősek többsége jól alkalmazkodik a helyzetében és a testi állapotában bekövetkezett változásokhoz, életminőségét, pszichés állapotát meglepő stabilitás jellemzi.
Kutatásunkban az szeretnénk vizsgálni, hogy egy átfogó biopszichoszociális modellben mely tényezők befolyásolják leginkább az idős emberek mindennapi testi és szellemi aktivitását.
 

Társ-témavezetők: Dr. Csathó Árpád és Dr. Gács Boróka

A kutatás elsősorban kérdőíves vizsgálaton alapul, melynek célja feltérképezni, miként befolyásolják a betegek félelemei a fájdalomélményt. Konkrétan, az orvosi kezelésekkel, beavatkozásokkal és általában, a medikális helyzettel kapcsolatos félelmeket validált kérdőívvel rögzítjük, mely eredményeit összevetjük más, a fájdalom szubjektív elemeit vizsgáló eljárások (kérdőívek, kép értékelés, stb.) eredményeivel. Célunk olyan hatékony módszerek kidolgozása, melyek alkalmasak a betegek félelmeinek oldására klinikai helyzetben is.

Társtémavezető: Dr. Faubl Nóra

Az érzelmi intelligencia, amely magában foglalja az empátiát, rugalmasságot, illetve a megfelelő stresszkezelést és érzelemszabályozást is, befolyásolja a szubjektív jóllétet és ezáltal a mentális egészséget is. Ezek a tényezők a segítő szakmákban, így az orvoslásban és az orvossá válás folyamatában egyaránt kiemelt szerepet kapnak. Az érzelmi intelligencia, illetve annak elemeinek fejlesztése ezért védőfaktorként szolgálhatnak a kiégéssel szemben is. Kutatásunk során elsősorban kérdőíves módszerekkel vizsgáljuk a betegellátásban dolgozók és az orvostanhallgatók mentális jóllétének hátterében álló, az érzelmi intelligencia fogalomkörébe tartozó fakorokat.

Napjaink nagy kérdése, a könyezet biokémiai, fizikai toxinjainak elviselése mellett, hogyan tud az ember úrrá lenni a szociális toxinként jelenlevő káros hatású stresszeken, melyek a streszhormonokon keresztül, a keringési rendszert károsítítva, az inmunrendszer hatásfokát rontva, folyamatos megbetegítő tényezőként van jelen és előkészíti a szervezetet a betegségek fogadására. A betegségekkel szembeni ellenállóképesség nem csak a biológiai rendszer stabilitásán, de a lélektani erőforrások, a magabiztosság, a kompetencia megtartás és a konfliktus megoldási képességen is múlik.
 

A képalkotó agyi funkciókat vizsgáló eljárások megkönnyítik egyes lélektani műveletekben résztvevő agyi hálózatok feltérképezését és ezzel lehetővé teszik az alapfunkciók pontosabb megértését, az agysérüléseket követő rehabilitáció menetének megtervezését és nem utolsósorban az egészéges személyek fejlesztésének, kognitív lehetőségeinek előmozdítását.

Mivel az interkulturális kompetencia a jelen és jövő tudásának egyik meghatározó eleme, fontos, hogy empirikus tapasztalatokat szerezhessünk annak kialakulásáról és fejlődéséről. A PTE Általános Orvostudományi Kar Magatartástudományi Intézetében működő kutatócsoport célja az egyetemen tanuló külföldi orvostanhallgatók szociokulturális adaptációjának, valamint az interkulturális tudásuk fejlődésének hosszú távú elemzése. A 2009 óta zajló kutatás eddigi eredményei alapján látható, hogy a meghatározott időtartamra érkező és első sorban az egyetemi tanulmányokra, mint elsődleges motivációs célra fókuszáló hallgatók jelentősebb hányada a fejlődés etnocentrikus szakaszán átlendülve eljut ugyan az etnorelativitás kialakulásának irányába, azonban az elfogadást követő adaptációig és esetleges integrációig jellemzően a tanulmányaikat teljes mértékben Magyarországon folytató hallgatók jut(hat)nak el. A kutatás eddigi eredményei alapján elmondható, hogy a külföldi tartózkodás motivációs rendszerének elemei és időtartama jelentősen befolyásolja az interkulturális kompetenciák kialakulásának és fejlődésének körülményeit.

Az úgynevezett pszichológiai védelmi rendszer (félelem és undor) tulajdonképpen az immunrendszerhez hasonlóan, védi a szervezetet a testi sérülésektől (félelem) és a fertőzésektől (undor). Sok esetben azonban, a betegek éppen ezen érzések miatt nem mennek orvoshoz, vagy mondanak le bizonyos kezelési lehetőségekről. Pl. az injekciós tűtől való félelem sok embernek nehezítette, vagy éppen akadályozta bizonyos (pl influenza) oltás felvételét, míg éppen a másik személy potenciális fenyegetést, fertőzésforrást jelent(ett).

A vizsgálatokban, egyrészt kérdőívek segítségével feltérképezzük, milyen tényezők befolyásolják ezeknek a reakcióknak az intenzitását. Másrészt pedig, érzelemkiváltó képek alkalmazásán keresztül azonosítjuk az érzelmi kontrollt erősítő-, és gyengítő tényezőket.

A tanulásban, elsősorban a kontextuális ingerek helyhez és időhöz kötésében kiemelt szerepet tölt be a hippokampusz, annak is elsősorban a poszterior része. A legújabb kutatási adatok jelzik azonban, hogy az anterior hippokampusz az affektív folyamatokban vállal vezető szerepet, az újdonság detekciójában, és a nem kontrollált, de a személy számára egyediséget biztosító személyes viselkedésrepertoár szervezésében.

Az orvostársadalom összetételével foglalkozó korábbi kutatások e foglalkozási csoport zártságára utaltak. Az orvostanhallgatók egy jelentősebb része orvos szülőkkel rendelkező családokból érkezett, a végzett orvosok a barátaikat és házastársukat is gyakrabban választották az orvostársadalom, illetve más egészségügyi dolgozók köréből, mint az más foglalkozási csoportok körében tapasztalható volt. Kérdés, hogyan alakul az orvostársadalom összetétele napjainkban, akár a származást, akár későbbi választásokat (házastárs, barátok stb.) tekintve.
 

Az onkológiai betegségek gyógyítási lehetőségeiben hatalmas előrelépések történtek az elmúlt évtizedekben. A betegek kilátásainak javulása ellenére azonban a rákos betegségekkel történő együttélés jelentős stresszt jelent az érintettek számára. Az onkológiai betegek életminősége nagymértékben azon múlik, hogyan tudnak a betegség okozta stresszel megküzdeni. Az elmúlt évtizedek orvosi pszichológiai kutatásainak meghatározó témája volt a megküzdési folyamatok hatása a rákos betegek pszichoszociális helyzetére. Az utóbbi időszakban egyre nagyobb figyelmet kap, hogy az egyéni megküzdési folyamatokon túl, meghatározó jelentőséggel bír a társas támogatás és a kapcsolati szintű megküzdés.
Kutatásunkban azt szeretnénk tisztázni, hogyan függ össze az egyéni és a kapcsolati megküzdés és azok kölcsönhatása hogyan befolyásolja a betegek pszichés állapotát és életminőségét.
 

Az úgynevezett NCD (non-communicable diseases) egy gyűjtőfogalom, mely a járványszerűen terjedő, nem fertőző betegségeket foglalja magába, mint a: daganatos megbetegedések, diabétesz, szív- és érrendszeri megbetegedések és krónikus légzőszervi betegségek. Kutatások alapján, az egészségmagatartás ezen betegségek esetében kiemelkedően fontos tényező, ezért a vizsgálatok során erre helyezzük a fókuszt. 

Az emberi evolúció teljesen eltérő környezeti feltételek között zajlott, és csak az utóbbi kétszáz évben jelentek meg olyan markáns változások, melyek megváltoztatták életmódunkat, ugyanakkor melyekhez pszichofiziológiai szinten még nem alkalmazkodtunk. A kutatásban olyan hipotéziseket tesztelünk, melyek a korai alkalmazkodás és a jelenlegi életmód közötti eltérések különbségeinek egészségre gyakorolt hatását érintik.

Társtémavezető: Dr. Gács Boróka

A viselkedéses immunrendszer (BIS) egy olyan, viselkedéses-, pszichológiai rendszer, melynek például az undoron keresztül segíti a szervezetet a patogéneknek való kitettség csökkentésében. Egyes vizsgálatok szerint a különböző fertőző betegségek több emberi halálesetért felelősek, mint az összes többi halálozási ok együttvéve, amely adat alátámasztja a BIS működésére irányuló vizsgálatok jelentőségét.A Sars-Cov2 világjárvány, illetve a kihívások, melyek elé a társadalmat, illetve az egészségügyi ellátást állította, újra ráirányította a figyelmet a fertőző betegségekkel való interdiszciplináris foglalkozás fontosságára.A viselkedéses immunrendszer érzékenységében leírható egyéni különbségek, összefüggésben állnak a korai környezet minőségével. A nem megfelelő környezeti hatások (pl. szülői elhanyagolás, abúzus) szenzitizálják a stressz-reakciókat és erőteljesebb elkerülő reakciókat alakítanak ki. Összefüggésbe hozhatók emellett sajátos kognitív sémák, viselkedéses-, megküzdési mechanizmusok kiépülésével. Kutatásunk célja, hogy felsorolt változók szerepét igazolja a viselkedéses immunrendszer érzékenységének alakításában, hogy mélyebb megértésre tegyünk szert a fertőző betegségekkel való küzdelem első védelmi vonalának működéséről.

A kutatás módszertanilag kérdőíves vizsgálatokra, illetve érzelemkiváltó képekre (IAPS) adott reakciók értékelésére épít.

 

A krónikus betegségek, mint például a daganatos megbetegedések, a diabétesz, a szív-és érrendszeri megbetegedések, vagy a krónikus légzőszervi betegségek és kezelésük komoly pszichés nyomást (is) jelentenek a betegeknek.

Kutatásunk célja azonosítani mely kognitív, megküzdéses és viselkedéses sajátosságok súlyosbítják, vagy éppen csökkentik a krónikus betegségek lefolyását, illetve a szenvedésnyomást. A vizsgálatunk során azonosított adaptív, vagy maladaptív személyiségtényezők és/vagy működésmódok későbbi pszichológiai intervenciók tárgyát képezhetik, hozzá segítve az érintetteket egy jobb életminőség eléréséhez, hangulatuk javításához, szorongásuk csökkentéséhez.

 

Társtémavezető: Dr. Ajtay Zénó

Szívműtéteket követően a betegek egy jelentős kisebbségénél figyelhetők átmeneti vagy tartósabb neurológiai tünetek illetve kognitív zavar. Az eddigi kutatások alapján vitatott, hogy mely tényezők jelzik előre a műtét követő kognitív zavarokat. Az azonban egyértelmű, hogy a kognitív zavar felismerése és kezelés nagymértékben befolyásolja a szívműtött betegek életminőségét.
Vizsgálatainkban azt szeretnénk pontosabban meghatározni, hogy mely kognitív működések zavarai érzékenyebbek a szívműtét hatására. Hogyan változnak a műtétet követő kognitív zavarok és ezek mennyire befolyásolják az életminőség egyes aspektusait.
 

Társtémavezető: Dr. Csaba Gergely József

Az Általános Orvostudományi Karon évtizedek óta folyik az oktatói munka hallgatói értékelése a minőségi oktatás fejlesztése érdekében. A különböző, nagy elemszámú lekérdezések (pl. Neptun-os félév végi értékelés, POTEcho gyors értékelés, szakmai gyakorlatok értékelése) lehetőséget adnak az adatok tudományos szintű vizsgálatára is. Az adatok több szempontból való feldolgozása segítheti a Kar oktatóit és hallgatóit abban, hogy minél eredményesebb legyen a tanítás és a tanulás.

Miközben az orvostudományok egyre inkább kezdenek a természettudományokhoz hasonlítani (javarészt a statisztikai, számosítható, és operacionális eljárásaik miatt), mindig is jelentősen különbözni fog tőlünk a humán tárgya miatt. Az orvostudományok embereket gyógyítanak, ebből fakadóan egyfajta szubjektivitás mindig is jelen lesz a betegek állapotának egyedi megítélése, a „betegség”, „egészség” fogalmainak viszonylagossága, illetve a társadalmi trendek és elvárások miatt. Ebből fakadóan, egyre nagyobb az igény különböző bölcsészettudományi „soft skillek” bevezetésére, úgy, mint empátia, megértés, a kérdezés képessége, szintetikus gondolkodás, fogalmi elemzés. Az orvosbölcsészet éppen azokat a területeket és készségeket kívánja vizsgálni és elemezni, amik fontosak és lényegesek lehetnek akkor, amikor az orvostudományokat humánusabbá akarjuk tenni.

 

A TDK kutatás alkalmával a hallgató akár egy-egy orvosi probléma bölcsészeti reprezentációját vizsgálhatja (film, könyv), akár egy-egy bölcsészettudományi eszközt és módszert elemezhet az orvoslás kontextusában. A kulcsfogalmak a „humanizmus”, „empátia”, „értékek”, „filozófia”.

Az idiopathias Parkinson-kór legismertebb jellegzetessége a betegnél kialakuló mozgásszervi zavarok. Azonban tény, hogy a betegség nagyon gyakran társul kognitív kiesésekkel, memóriazavarral, dementiával, executive funkciózavarral. A téma egyrészt irodalmi feldolgozást, másrészt a betegektől nyert kognitív adatok feldolgozását foglalja magába.

A placebo hatás az orvosok és a laikusok körében is közismert és nagy érdeklődéssel övezett jelenség. Az utóbbi évtizedekben azoknak a kutatásoknak a száma is megsokszorozódott, amelyek a placebo hatás mértékét és működési mechanizmusait az evidencia-alapú orvostudomány eszközeivel igyekeznek feltárni. Mára már jó néhány adat igazolja, hogy többek között a szívelégtelenség, a gyomorfekély, a Crohn-betegség, az asztma, a Parkinson-kór, a depresszió vagy éppen a hétköznapi meghűlés egyaránt jól reagál a placebo kezelésekre. Mindezek ellenére arról, hogy pontosan mit is nevezünk placebo hatásnak, és hogy a placebo hatás miként van jelen a mindennapi orvoslás keretei között, még mindig ellentmondásos nézetek élnek a köztudatban. A TDK kutatási program elsősorban ezekre a kérdésekre helyezi a hangsúlyt, illetve az ezekből eredő etikai megfontolásokra.

A prefrontális kortex az úgynevezett exekutív funkciók központi szabályozó területe, mely jelentős szerepet játszik az érzelmek és gondolatok egymáshoz kapcsolásában, a viselkedés indításában és gátlásában, a tervezett viselkedés eredményének visszajelentésében, tehát összességben véve a viselkedés írányításában.

Társtémavezető: Dr. Bózsa Szabolcs

A humán papillomavírus (HPV) napjaink leggyakoribb vírusos eredetű, szexuális úton terjedő fertőző kórokozója. Bizonyított tény, hogy a vírus bizonyos típusai az összes emberi daganatos megbetegedés 6,7%-ért, ezen belül a méhnyakrákok 99,7%-ért felelősek.
A HPV-nak több mint 130 típusa ismert, ebből körülbelül 40 képes a nemi szerveken megbetegedést okozni. A testi kontaktus útján terjedő HPV fertőző képességének alapvető feltétele a bőr vagy a nyálkahártya mikro- és makrosérülése. A vírus terjedésének legkedvezőbb feltételét a szexuális együttlét biztosítja. A fertőzés kapcsán kialakuló hámelváltozás a fertőző, bár panaszt alig okozó nemi szervi condylomától a méhnyak rákmegelőző állapotán keresztül a méhnyakrákig terjedhet.
Az aktív szexuális életet élő nők közel 80%-a életében legalább egyszer átesik HPV fertőzésen, amelynek többnyire nincs látható vagy érezhető tünete, és a vírus 3-6 hónapon belül eltűnik a szervezetből. Csak a tartós HPV fertőzöttség és az immunrendszer működési elégtelensége indítja el a sejtek rákos átalakulását, mely a méhnyak rákmegelőző állapotán keresztül a méhnyakrák kialakulásához vezet.
Vizsgálatainkba két csoportot vonunk be:
 egyrészt azokat a nőket, akik pozitív HPV-szűrés eredményt kaptak, de klinikailag tünetmentesek. Felmérjük, hogy a pozitív szűrési eredmény orvosi kommunikációja hogyan befolyásolja az érintettek pszichológiai alkalmazkodását.
 azokat a nőbetegeket is megvizsgáljuk, akiknél nőgyógyászati malignus betegség alakult ki és kezelés történt. Az ő esetükben azt vizsgáljuk, hogyan küzdenek meg betegségükkel, s milyen tényezők határozzák meg életminőségük alakulását.
 

A gépi tanulás (machine learning) és a mély tanulás (deep learning) a mesterséges intelligencia módszertanát képezik és az elmúlt években egyre népszerűbbé válnak a tudományban. A pszichológiában is egyre több kutatás foglalkozik ezeknek az algoritmusoknak a pszichológiai célú használatával (pl. mentális betegségek felismerése, mentális tünetek súlyosságának előrejelzése, vagy pszichológiai állapotok detektálása). Intézetünkben két fő kutatási témát vizsgálunk, amelyek TDK-munka alapját is képezhetik:

Mentális fáradtság detektálása és előrejelzése gépi tanulással. Laboratóriumi körülmények között, kognitív feladatokkal idézünk elő fáradtságot, amelynek jelenlétét és súlyosságát fiziológiai (pl. EKG) és pszichológiai (pl. reakcióidő, kérdőívek) változók alapján detektáljuk, illetve becsüljük meg, gépi tanulásos algoritmusok használatával.
Gépi tanulásos módszertani fejlesztések. Szimulációs kísérletekkel az algoritmusok validitását és megbízhatóságát teszteljük. Ehhez a témához a Python (vagy R) programozási nyelvek alapszintű ismerete szükséges.

Társtémavezető: Dr. Birkás Béla

Jól ismert jelenség, hogy az átélt pszichoszociális stressz bizonyos bőrbetegségek fellángolását eredményezheti, illetve a bőr állapotában, a külső megjelenésben bekövetkező változások visszahatnak a pszichés működésre. A bőrgyógyászati betegek 85%-a érzi úgy, hogy a betegségük kialakulásában a pszichológiai aspektus kitüntetett szereppel bír. Az ellátásba kerülő páciensek közel 30-40%-ánál társuló pszichés megbetegedés is azonosítható, mely alátámasztja a psziché, az idegrendszer és a bőr közötti kölcsönhatások vizsgálatának jelentőségét. Mára önálló tudományterület, a pszichodermatológia tárgyát képezik ezen összefüggések tanulmányozása, mely integrálja a pszichiátria, a pszichológia, a neurológia, illetve a dermatológia vonatkozó ismereteit.

Kutatásunk célja azonosítani mely kognitív, megküzdéses és viselkedéses sajátosságok teszik lehetővé a krónikus bőrbetegségek kialakulásának, lefolyásának jobb megértését. A vizsgálatunk során azonosított maladaptív működésmódok (KMS) későbbi pszichológiai intervenciók tárgyát képezhetik, hozzá segítve az érintetteket egy jobb életminőség eléréséhez, hangulatuk javításához, szorongásuk csökkentéséhez.

Kutatási tervek:

  • „dermatológiai megbetegedésekkel együtt járást mutató személyiségprofil” megrajzolása
  • megjelenésében megegyező, etiológiájában eltérő bőrbetegségek (pl. seborrheás dermatitis vs. SLE vs. egészséges illesztett kontroll) esetében találunk-e eltérést a KMS-k vonatkozásában, külön érdekes lehet, hogy az autoimmun csoport milyen sajátoságokkal bír
  • melanomás betegcsoport hosszmetszeti vizsgálata, a diszfunkcionális attitűdök, KMS-k kapcsolata a betegség lefolyásával, különböző rizikócsoportok elkülöníthetők-e a sémák által

Társtémavezető: Prof. Dr. Füzesi Zsuzsanna

Az egészségügy kielégítő működéséhez nélkülözhetetlen a munkaerőpiac pull tényezőinek folyamatos követése, a generációk átalakulásának és a bekövetkező változások tudatosítása, optimális esetben már egy folyamatosan megújuló és a változásokat követő egyetemi képzés során, megteremtve ezzel a gyorsabb beavatkozás lehetőségét is. A szakirányválasztás szempontjából a személyes jellemzők alapvetően meghatározóak, e tényezők mellett azonban egyre több életstílus jellegű szempont jelenik meg. A jövő orvosai munkavállalási helyszínként a városokat részesítik előnyben a rurális településekkel szemben, emellett – évfolyamonként és képzési nyelvenként eltérő mértékben jelentős mértékben – a hazájukon kívüli munkavállalást is egyre többen tartják elképzelhetőnek. A témában végzett TDK-kutatás célja a nemzetközi környezetben, angol, német és magyar nyelvű képzésben tanuló orvostanhallgatók szakmai és munkahely-választási-preferenciáinak vizsgálata, kvantitatív és/vagy kvalitatív vizsgálati módszerek (kérdőívek, egyéni és fókuszcsoport-interjúk) segítségével.

A reprodukciós problémával diagnosztizáltak száma nemzetközi szinten és Magyarországon is folyamatosan növekszik. Miközben a mikromanipulációs eljárások és egyéb korszerű technikák folyamatosan fejlődnek, a terhességi és a születési arányok a várakozásoktól mégis elmaradnak. Ennek egyik oka az, hogy a meddőséggel és a kezelésekkel járó stressz negatív irányban befolyásolja az egészségmagatartást, a pszichés jóllétet és az orvos-beteg kapcsolatot is egyaránt, és ezáltal a teherbe esés esélyét. Célunk, elsősorban kérdőíves módszerekkel, azokat a legfontosabb stresszorokat azonosítani, melyek csökkentésével ezek a hatások csökkenthetők.

Társtémavezető: Dr. Csaba Gergely József

A POTEPillars Tanulási Kultúra pillérjének fontos részét képezi a Karon alkalmazott oktatási módszerek továbbfejlesztése, az oktató és a tanítás helyett a képzés során a hallgató és a tanulás középpontba helyezése. Ez a paradigmaváltás szükséges ahhoz, hogy hallgatóink a tudásuk mellett megfelelő gyakorlati készségekkel és attitűddel rendelkezzenek a betegek professzionális ellátásához. A TDK kutatás célja az általános orvos- és fogorvosképzésben alkalmazható oktatási módszertanok (például esetalapú oktatás, demonstrátorok alkalmazása, aktív tanulási stratégiák előnyben részesítése), illetve tudásfelmérési módszerek (például formatív értékelés, reflexiós napló, szimuláción alapuló vizsga) vizsgálata, amelynek segítségével a tudás, a készségek és az attitűdök átadása és elsajátítása eredményesebben valósulhat meg. Kvantitatív és kvalitatív mérési módszereket alkalmazva, célkitűzésünk a módszertanok hallgatók tanulására, motivációjára kifejtett hatásának vizsgálata, illetve azok eredményességének mérése.