TDK

Társtémavezető: Dr. Fülöp Gábor

A II. típusú cukorbetegség és a depresszió közötti összefüggést több szinten is leírták az elmúlt évtizedek kutatásai. A vércukorszint és a depressziós tünetek szintje közötti korreláció hátterében a kutatások több ok-okozati összefüggést is valószínűsítenek. A legkézenfekvőbb kapcsolat abból adódik, hogy a cukorbetegség súlyossága és annak következményei összefüggésben állnak az erre adott pszichés (depressziós) reakcióval. Arra is van azonban bizonyíték, hogy mindkét betegség fontos kockázati tényezőjének tekinthető a krónikus stressz. Az is elképzelhető, hogy a két betegségnek részben hasonló genetikai háttere van.
Kutatásunk első lépésében a depresszió gyakoriságát mérjük fel II. típusú cukorbetegek körében, összehasonlítjuk a néhány gyakrabban használt depresszió kérdőív sajátosságait ebben a betegpopulációban. Megvizsgáljuk a cukorbetegség és a depresszió súlyossága, illetve a betegek alkalmazkodása, terápiás együttműködése és életminősége közötti összefüggést.
 

Társtémavezető: Dr. Ajtay Zénó

Szívműtéteket követően a betegek kardiológiai állapotában többnyire jelentős javulás következik be. A betegek szomatikus állapotának, tüneteinek és terhelhetőségének javulását azonban gyakran nem követi szorosan pszichés és szociális helyzetük fejlődése.
Vizsgálatunkban a szívbetegek életminőségének változását szeretnénk nyomon követni, illetve azt megérteni, hogy milyen tényezőkön múlik a műtétet követően a betegek élettel való elégedettségének és szociális aktivitásának változása.
 

A hazai társadalomban a legális (azaz törvényileg nem tiltott drogok, mint a dohányzás, alkoholfogyasztás, nyugtatók, altatók) és az illegális drogok (azaz törvényileg tiltott drogok, mint pl. a kábítószerek) fogyasztása közül az illegális drogok (illetve illegálisnak nem minősülő) dizájner drogok fogyasztása nagymértékben megosztja a társadalmat, köztük a szakmai csoportokat is. A felsorolt szerekkel, illetve használóikkal kapcsolatos beállítódások (sztereotípiák, illetve gyakran előítéletek) az olyan segítő hivatásúk, mint az orvosok munkájának eredményességét nagymértékben befolyásolják. Az utóbbi egy évtizedben az orvostanhallgatók, illetve fiatal orvosok olyan generációja is megjelent a gyógyításban, akik ha nem is rendszeres használóként, de kipróbálóként már találkoztak az illegális szerekkel, amellett, hogy a legális drogokat (dohány, alkohol) is használják. Kérdés, hogy e tapasztalatok változtatnak-e akár a szerekkel, akár a használókkal szembeni beállítódásokon?
 

Társtémavezető: Dr. Sebők Judit

Az objektív strukturált klinikai vizsga (OSCE) olyan gyakorlatorientált értékelési módszer, amely különböző szimulált klinikai helyzeteken keresztül teszi lehetővé az orvostanhallgatók gyakorlati készségeinek, klinikai gondolkodásának és kommunikációs képességeinek felmérését. A kutatás célja annak vizsgálata, hogy milyen tényezők befolyásolják a hallgatók vizsgán nyújtott teljesítményét, hogyan élik meg a különböző klinikai feladatokat, és miként támogathatják az ilyen vizsgák a kompetenciák fejlődését. A TDK-munka fókuszába kerülhet például a hallgatók és oktatók visszajelzéseinek elemzése, az észlelt munkaterhelés, az önhatékonyság és az önértékelés vizsgálata, a gyakorlati teljesítmény és a tanulmányi eredmények közötti összefüggések feltárása, valamint a készségek fejlődésének nyomon követése. A kutatás kérdőíves, interjús, illetve a vizsgák során gyűjtött teljesítményadatok elemzésére épülő módszerekkel valósulhat meg.

Viselkedésünk, illetve megismerő folyamataink állandó magas szintű idegrendszeri kontroll alatt állnak. Ezek a kontroll folyamatok teszik lehetővé, hogy a viselkedés mindig az adott környezethez, és az aktuális céljainkhoz legyen hangolva. A meghirdetett TDK téma célja, az idegrenszeri kontroll folyamatok kísérletes neuropszichológiai vizsgálata egészséges személyek körében. A vizsgálat módszertana elektrofiziológia, pszichofizika, és kérdőíves adatgyűjtésre terjed ki.

Társtémavezető: Dr. Csaba Gergely József

A leendő orvosok felkészültségéhez a szaktudás mellett gyakorlati készségek, kommunikációs képességek és szakmai attitűdök is szükségesek. A kutatás azzal foglalkozik, hogy ezek a kompetenciák hogyan jelennek meg az orvosképzésben, és milyen módszerekkel lehet fejlődésüket értékelni és támogatni. A TDK-munka fókuszába kerülhet például a kompetenciaalapú felvételi, a szimulációs oktatás, a gyakorlati teljesítmény értékelése vagy a hallgatóknak adott visszajelzés. A konkrét kutatási kérdést a hallgató érdeklődéséhez és a rendelkezésre álló kutatási lehetőségekhez igazítjuk.

A közösségi média rohamos terjedése és elterjedése az egészségügyi szektorban is új lehetőségeket teremtett, ideértve az egészségügyi ellátás során történő betegtájékoztatást is. A közösségi média platformok, mint például a Facebook, Instagram, Twitter és LinkedIn, kiváló eszközökké váltak az orvosoknak és az egészségügyi szakembereknek, hogy közvetlenül elérjék a betegeket, és hatékonyan tájékoztassák őket az orvosi kérdésekről és kezelésekről.

Az egyik lehetséges szerep, amit a közösségi média játszhat a betegtájékoztatásban, az oktatás és tudatosság növelése. A különböző eljárásokról, megelőző intézkedésekről, illetve azok fontosságáról és más releváns témákról szóló információk megosztása segíthet a betegeknek megérteni és megfelelő módon foglalkozni a saját egészségükkel.

Emellett a közösségi média lehetőséget teremt az orvosoknak arra is, hogy közvetlen kapcsolatba lépjenek a betegeikkel, válaszoljanak kérdéseikre és nyújtsanak támogatást. Az interaktív kommunikáció révén a betegek könnyen megoszthatják tapasztalataikat, kérdezhetnek, és értékes visszajelzéseket adhatnak, ami segíthet az orvosoknak a szolgáltatásaik folyamatos fejlesztésében és az egyéni betegigényekhez való alkalmazkodásban.

A TDK kutatás során a közösségi media különböző előnyeire, lehetséges felhasználására és azok, a betegellátást és betegtudatosságot érintő kérdéseire keressük a lehetséges megközelítéséek és válaszokat.

A temporomandibuláris rendellenességek (TMD) a rágóízületet és a környező struktúrákat érintő mozgásszervi betegségek. A TMD legfőbb tünete az arcfájdalom, amely a betegek nagy százalékában krónikussá válik (azaz 3 hónap vagy annál hosszabb ideig tart).  A Fogászati és Szájsebészeti Klinikával közös témában folytatjuk a korábbi kutatásokat, amelyek a krónikus fájdalom és a pszichés komorbiditások kapcsolatára irányultak. Szeretnénk egy fél éves követéses vizsgálat keretében megvizsgálni, hogy mely pszichológiai tényezők játszhatnak szerepet a krónikus fájdalom kialakulásában és fenntartásában.

A mesterséges reprodukciós technológiák fejlődése az elmúlt évtizedekben olyan lehetőségeket teremtett az emberi reprodukció területén, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak. Az asszisztált reprodukció különböző eljárásai nemcsak az infertilitás kezelésében nyitottak új utakat, hanem egyúttal számos etikai és társadalmi kérdést is felvetnek. A reprodukció technológiai lehetőségeinek bővülésével újraértelmeződhetnek olyan alapvető fogalmak is, mint a szülőség, a család, a reproduktív autonómia, az emberi élet kezdete vagy az egészségügyi ellátáshoz való igazságos hozzáférés.

Az asszisztált reprodukcióhoz kapcsolódó morális dilemmák több szinten vizsgálhatók. Kérdésként merülhet fel például, hogy meddig terjed az egyén reproduktív autonómiája, milyen morális státusz tulajdonítható az embriónak, milyen szempontok alapján igazolható az embriók szelekciója, illetve milyen etikai kérdéseket vet fel az ivarsejt-donáció, az embrióadományozás, a béranyaság, a reprodukciós célú genetikai vizsgálatok alkalmazása, vagy éppen a mesterséges méh technológia. Hasonlóképpen vizsgálható az is, hogy az új reprodukciós lehetőségekhez való hozzáférés korlátozását milyen orvosi, társadalmi vagy erkölcsi szempontok igazolhatják, és mikor válhatnak ezek a korlátozások diszkriminatívvá.

Mindennapjaink megkerülhetetlen részét képezi az internet, az okostelefonok, valamint az ezek közvetítésével elérhető különböző közösségimédia-platformok használata. Ezek kontrollálatlan és tartós használata olyan, addiktív potenciállal rendelkező viselkedésformák kialakulásához vezethet, mint a problémás internet-, okostelefon- vagy közösségimédia-használat. Ezek a viselkedések számos pszichológiai jellemzőjükben, valamint a hozzájuk társuló strukturális és funkcionális idegrendszeri eltérések tekintetében is hasonlóságot mutathatnak a klasszikus szerhasználati (pl. alkoholhasználati) és viselkedési függőségekkel. A meghirdetett TDK téma célja olyan kognitív funkciók és pszichológiai állapotok funkcionális mágneses rezonancia képalkotással történő vizsgálata, amelyek működése és idegrendszeri háttere megváltozhat problémás internet-, okostelefon- és közösségimédia-használat esetén.

Társtémavezető: Dr. Barcsi Tamás

A felsőoktatásban tanulók és dolgozók jólléte számos tényezőn múlik, többek között a fizikai aktivitáson. A rendszeres mozgás – legyen az jóga, Zumba vagy más sporttevékenység – nemcsak a testi egészséget támogatja, hanem hozzájárulhat a mentális, szociális és érzelmi jólléthez is.

A kutatás célja, hogy feltárja, milyen hatással vannak ezek a mozgásformák a résztvevők jóllétének különböző dimenzióira. A vizsgálat során kérdőíves adatfelvételt, interjúkat és fókuszcsoportos beszélgetéseket alkalmazunk, szükség esetén biológiai mintavétellel kiegészítve.

Az eredmények hozzájárulhatnak olyan intézményi programok kialakításához, amelyek támogatják az egészséges és kiegyensúlyozott oktatási környezetet.

Társtémavezető: Dr. Gács Boróka

A felsőoktatási intézményekben a hallgatók és dolgozók jólléte kiemelt jelentőséggel bír. A jóllét értelmezések ugyan nagyon különbözőek és nincs egységes értelmezés, azonban számos összetevője lehet, amelyek mind-mind hozzájárulnak a jólléthez. Ezek a dimenziók lehetnek: fizikai, pszichológiai, szociális, környezeti jóllét stb. A témakör vizsgálata kulcsfontosságú a kiegyensúlyozott és fenntartható oktatási folyamatok biztosításában. A kutatás eredményei segíthetnek az intézménynek megérteni, hogy a jóllét tényezői a szervezeti kultúrára, a hallgatói jóllétre és az akadémiai teljesítményre milyen hatással vannak. Az így nyert információk alapján kidolgozhatók olyan intervenciós programok, amelyek növelik a hallgatói elégedettséget, csökkentik a stresszt, és elősegítik az egészséges oktatási és tanulási környezet kialakítását.

A kutatás során kombinált módszertant alkalmazunk a mélyebb megértés érdekében, mely magában foglal kvantitatív és kvalitatív eszközöket is. A kérdőíves adatfelvétel mellett mélyinterjúkat és fókuszcsoportos beszélgetéseket is tervezünk.

A temporomandibuláris zavarok (TMD) az orofaciális fájdalom gyakori okai, de klinikai lefolyásuk változó, egyes betegeknél tartós tünetek alakulnak ki. A TMD-ben a fájdalom perzisztenciájának prognosztikai tényezőit az eddigi kutatások még nem tisztázták kielégítően. A PTE KK Fogászati és Szájsebészeti Klinikával történő közös kutatásunk célja, hogy azonosítsunk a fájdalmas TMD-ben a fájdalom perzisztenciájához és krónikusságához kapcsolódó biológiai, pszichológiai és társas előrejelző tényezőket, amelyek megalapozhatják a betegek kezelésének komplex megközelítését.

Jelenkorunk jellemző válságtünete, hogy egyre gyarapodó tömegek fordulnak el a tudomány útmutatásaitól, kérdőjelezik meg hitelességét, sőt tekintenek ellenséges gyanakvással mindarra, ami a számukra véleménydiktatúrának vagy egyenesen a megtévesztésükre szőtt összeesküvésnek tűnik. Talán még soha nem volt ilyen színes és átfogó az alternatív világértelmezések, áltudományos elméletek és tudománytagadó tanok palettája, soha nem volt ekkora a gyakran bizonyíthatóan ártalmas eszmék támogatottsága.

Mindazonáltal, ha az ember közelről tekint az áltudományok problémájára, akkor már korántsem annyira világos, hogy mi alapján tudunk valamit áltudománynak tekinteni. Ennek egyik legfőbb oka abban rejlik, hogy a tudományosság kritériumai is időben és térben változnak, ez által nem adható egységes, univerzális, és mindent lefedő definíció a tudományra, és így az áltudományra sem. Ettől függetlenül, a gyakorlatban, és egyedi esetek alapján lényegesen jobbak a lehetőségeink.

A TDK kutatás során akár egy-egy kiválasztott áltudományosnak, alternatívnak, vagy szürkezónásnak tekintett területet lehet vizsgálni, kimondottan történti, filozófiai, szociológiai, vagy épp pszichológiai szempontból. Azonban általában kérdések is felvethetőek a tudományok és az áltudományok természetére vonatkozóan, akár specifikusan az orvostudományok helyéről, a különböző alternatív gyógymódok megítéléséről, és azok viszonyáról a hagyományos nyugati megközelítésekhez.

A tudományos haladások által mind újabb és hatékonyságot növelő technológiák birtokába kerül az emberiség. Így van ez az orvostudomány területén is. Azonban amíg egy újítás a mindennapi gyakorlat részévé válik, hosszú az út a fejlesztési folyamatokban. Nem csak a módszertani, hatásmechnaizmusokat érintő tökéletesítés a kutatók feladata, hanem többek között az is, hogy a gyakorlatban milyen rövid- és hosszútávú hatásokkal, kívánt és előre nem látható következmények kockázatával kell/lehet számolni azok gyakorlati alkalmazása során. Nem mellesleg pedig a kutatási-fejlesztési szakaszok során is felmerülő embert, egyéb fajok egyedeit, mint például a kutatásba bevont állatokat, és nem utolsó sorban pedig a környezeti hatást tapasztalhatunk. Ezek vajon racionális és vállalható mértékben jelennek meg az új eljárástól, beavatkozástól, gyógyszerkészítménytől várható pozitív hatás viszonyában? Milyen áldozatokat kívánnak a fejlődési folyamatok? Milyen határt nem szabad átlépni még a legfőbb jó hívószava mentén sem? És mindezeket miért, vagy miért nem? 

A TDK kutatás során egy-egy kiválasztott terület aktuális módszereinek vizsgálatán keresztül vizsgáljuk meg az arra vonatkozó specifikus etikai kérdéseket, melyek célja nem az, hogy gátat szabjon a tudományos haladásnak, hanem hogy egyáltalán racionalizálja a feltárható kérdéseket és elfogadható módon segítse alkalmazni a fejlesztett eljárásokat, megközelítéseket stb. 

Az ENSZ tudománnyal, oktatással és kultúrával foglalkozó szervezete, az UNESCO, 2025 végén elfogadta azt azátfogó dokumentumot, amely a neurotechnológiai eszközök és eljárások alkalmazásának etikai irányelveit foglalja össze. A neurotechnológiai eljárások közé sorolható minden olyan technológiai innováció, amely képes az agy belső működésének monitorozására és/vagy közvetlen befolyásolására anélkül, hogy kémiai úton vagy kizárólag sebészeti beavatkozások révén gyakorolna hatást az idegi folyamatokra. Neurotechnológiai eszközöket orvosi céllal már viszonylag régóta alkalmaznak – lásd például az EEG használatát, illetve az agyi elektródák beültetését a Parkinson-kór tüneteinek enyhítésére –, az elmúlt néhány évtizedben azonban jelentősen megnőtt a neurotechnológia iránti igény mind az orvoslás területén, mind azon kívül

A TDK kutatás során a hallgatók megvizsgálhatják azokat a neuroetikai kérdéseket és dilemmákat, amelyek jelenleg világszerte foglalkoztatják a szakértőket.

Az akut mentális fáradás (AMF) egy reverzibilis pszichobiológiai állapot, amely tartós kognitív megterhelést igénylő mindennapi tevékenységek – például autóvezetés vagy tanulás – és különböző teljesítményhelyzetek következtében alakulhat ki. A TDK-téma célja az AMF különböző viselkedéses jellemzőinek – például a szubjektív fáradtság változásának, a kognitív feladatvégzés során megfigyelhető teljesítményfluktuációknak és teljesítmény-összeomlásoknak –, valamint pszichofiziológiai mutatóinak – például a pupillatágulat, a szívfrekvencia és a bőrellenállás változásainak – kísérletes vizsgálata elektrofiziológiai és szemmozgáskövetéses módszerekkel, egészséges és klinikai (pl. Parkinson-kórral élő) populációkban. A témához kapcsolódóan lehetőség nyílik továbbá az AMF viselkedéses jellemzőinek strukturális és funkcionális idegrendszeri hátterének vizsgálatára, valamint a fáradásban szerepet játszó agyterületek metabolitkoncentrációiban bekövetkező változások nyomon követésére mágneses rezonancián alapuló képalkotó és spektroszkópiai módszerekkel.

Társtémavezető: Dr. Csathó Árpád

A kutatás elsősorban kérdőíves vizsgálaton alapul, melynek célja feltérképezni, miként befolyásolják a betegek félelmei a fájdalomélményt. Konkrétan, az orvosi kezelésekkel, beavatkozásokkal és általában, a medikális helyzettel kapcsolatos félelmeket validált kérdőívvel rögzítjük, mely eredményeit összevetjük más, a fájdalom szubjektív elemeit vizsgáló eljárások (kérdőívek, kép értékelés stb.) eredményeivel. Célunk olyan hatékony módszerek kidolgozása, melyek alkalmasak a betegek félelmeinek oldására klinikai helyzetben is. 

Társtémavezető: Dr. Faubl Nóra

Az érzelmi intelligencia, amely magában foglalja az empátiát, rugalmasságot, illetve a megfelelő stresszkezelést és érzelemszabályozást is, befolyásolja a szubjektív jóllétet és ezáltal a mentális egészséget is. Ezek a tényezők a segítő szakmákban, így az orvoslásban és az orvossá válás folyamatában egyaránt kiemelt szerepet kapnak. Az érzelmi intelligencia, illetve annak elemeinek fejlesztése ezért védőfaktorként szolgálhatnak a kiégéssel szemben is. Kutatásunk során elsősorban kérdőíves módszerekkel vizsgáljuk a betegellátásban dolgozók és az orvostanhallgatók mentális jóllétének hátterében álló, az érzelmi intelligencia fogalomkörébe tartozó fakorokat.

Mivel az interkulturális kompetencia a jelen és jövő tudásának egyik meghatározó eleme, fontos, hogy empirikus tapasztalatokat szerezhessünk annak kialakulásáról és fejlődéséről. A PTE Általános Orvostudományi Kar Magatartástudományi Intézetében működő kutatócsoport célja az egyetemen tanuló külföldi orvostanhallgatók szociokulturális adaptációjának, valamint az interkulturális tudásuk fejlődésének hosszú távú elemzése. A 2009 óta zajló kutatás eddigi eredményei alapján látható, hogy a meghatározott időtartamra érkező és első sorban az egyetemi tanulmányokra, mint elsődleges motivációs célra fókuszáló hallgatók jelentősebb hányada a fejlődés etnocentrikus szakaszán átlendülve eljut ugyan az etnorelativitás kialakulásának irányába, azonban az elfogadást követő adaptációig és esetleges integrációig jellemzően a tanulmányaikat teljes mértékben Magyarországon folytató hallgatók jut(hat)nak el. A kutatás eddigi eredményei alapján elmondható, hogy a külföldi tartózkodás motivációs rendszerének elemei és időtartama jelentősen befolyásolja az interkulturális kompetenciák kialakulásának és fejlődésének körülményeit.

Az orvostudomány és a reprodukciós technológiák rohamos fejlődése alapvetően átalakította az emberi élet kezdetéről alkotott tradicionális elképzeléseinket, valamint a szülővé válás biológiai és társadalmi folyamatát. A fogamzás szabályozásától a prenatális diagnosztikán át egészen a magzati gyógyászatig a modern medicina olyan beavatkozási lehetőségeket kínál, amelyek nemcsak kitágítják a reprodukció határait, hanem új morális, jogi és egzisztenciális kérdéseket is felvetnek. E technológiák birtokában a terhesség, a magzat státusza és a családalapítás nem csupán biológiai tényként, hanem folyamatos mérlegelés és döntéshozatal tárgyaként jelenik meg a szülők és az egészségügyi szakemberek számára.

A TDK kutatás során a hallgatók megvizsgálhatják az életkezdeti beavatkozások etikai dilemmáit, a prenatális diagnosztika morális határvonalait, a magzat erkölcsi státuszát, valamint azt, hogy a technológiai determináció hogyan formálja át a szülővé válás élményét, a felelősségvállalás fogalmát és az orvos-beteg viszonyt a modern szülészetben

A modern orvostudomány fejlődése, különösen az intenzív terápia és a mesterséges fenntartó eljárások elterjedése alapjaiban kérdőjelezte meg a halál hagyományos, kardiorespiratorikus definícióját. Az életfunkciók mesterséges fenntarthatósága szükségessé tette a halál új, biológiai és jogi kritériumának meghatározását, amelynek mérföldköveként az 1968-ban megfogalmazott Harvard-definíció az agyhalál állapotát tette meg a halál biológiai alapjává. Ez az új meghatározás azonban nemcsak orvosszakmai és jogi szempontból jelent kihívást, hanem mély etikai, filozófiai és antropológiai dilemmákat is felvet az emberi élet határaival, a haldoklás folyamatával és a szervdonáció gyakorlatával kapcsolatban.

A TDK kutatás során a hallgatók elemezhetik a Harvard-féle agyhalál-koncepció kialakulásának történetét és bioetikai vitáit, a halál meghatározásával kapcsolatos kérdéseket, valamint az életvégi döntések és a szervátültetés morális összefüggéseit, keresve a válaszokat arra, hogyan biztosítható az emberi méltóság tiszteletben tartása a modern medicina lehetőségei között.

Az orvosi félelmek olyan egészségüggyel kapcsolatos specifikus félelmeket jelölnek, mint például a nosofóbia (betegségtől való félelem), a tripanofóbia (tűtől való félelem), a tanatofóbia (haláltól való félelem) és az iatrofóbia (orvosoktól való félelem). Az ilyen félelemek világszerte gyakori jelenségnek számítanak és negatívan befolyásolják a kezelések sikerességét, a páciensek együttműködését és életminőségét.

A vizsgálatokban, egyrészt kérdőívek segítségével feltérképezzük, milyen tényezők befolyásolják ezeknek a reakcióknak az intenzitását. Másrészt pedig, érzelemkiváltó képek alkalmazásán keresztül azonosítjuk az érzelmi kontrollt erősítő-, és gyengítő tényezőket.

Társtémavezető: Dr. Csaba Gergely József

Az orvosképzésben a hallgatóknak nagy mennyiségű ismeretet kell elsajátítaniuk, és azt később új helyzetekben is alkalmazniuk kell. A kutatás célja annak vizsgálata, hogy milyen tanulási stratégiákat használnak a hallgatók, hogyan tervezik és értékelik saját tanulásukat, és milyen nehézségekkel találkoznak a képzés során. A TDK-munka részeként olyan tanulást támogató módszerek is vizsgálhatók, mint az időben elosztott gyakorlás, a felidézésen alapuló tanulás vagy a különböző témák összekapcsolása. A kutatás kérdőíves, interjús vagy oktatási beavatkozáshoz kapcsolódó módszerekkel valósulhat meg.

Az orvostársadalom összetételével foglalkozó korábbi kutatások e foglalkozási csoport zártságára utaltak. Az orvostanhallgatók egy jelentősebb része orvos szülőkkel rendelkező családokból érkezett, a végzett orvosok a barátaikat és házastársukat is gyakrabban választották az orvostársadalom, illetve más egészségügyi dolgozók köréből, mint az más foglalkozási csoportok körében tapasztalható volt. Kérdés, hogyan alakul az orvostársadalom összetétele napjainkban, akár a származást, akár későbbi választásokat (házastárs, barátok stb.) tekintve.
 

A krónikus betegségek, mint például a daganatos megbetegedések, a diabétesz, a szív-és érrendszeri megbetegedések vagy a krónikus légzőszervi betegségek és kezelésük komoly pszichés nyomást (is) jelentenek a betegeknek.

Kutatásunk célja azonosítani mely kognitív, megküzdéses és viselkedéses sajátosságok súlyosbítják, vagy éppen csökkentik a krónikus betegségek lefolyását, illetve a szenvedésnyomást. A vizsgálatunk során azonosított viselkedésformák, személyiségtényezők és/vagy működésmódok későbbi pszichológiai intervenciók tárgyát képezhetik, hozzá segítve az érintetteket egy jobb életminőség eléréséhez, hangulatuk javításához, szorongásuk csökkentéséhez.

Társtémavezető: Dr. Csaba Gergely József

Az oktatói képzések célja, hogy segítsék az oktatókat a hallgatók aktív részvételét és tanulását támogató módszerek alkalmazásában, saját oktatási módszereik fejlesztésében. A kutatás azt vizsgálja, hogyan változnak az oktatók módszertani elképzelései és gyakorlatai egy képzés hatására, milyen tényezők segítik vagy nehezítik az új módszerek bevezetését és milyen eredményekhez vezetnek az újítások. A vizsgálat kérdőívekre, interjúkra, oktatással kapcsolatos adatokra (pl. hallgatói visszajelzések, tanulmányi eredmények), reflexiókra vagy a résztvevők által készített oktatási tervek elemzésére épülhet.

Társtémavezető: Dr. Csaba Gergely József

Az Általános Orvostudományi Karon évtizedek óta folyik az oktatói munka hallgatói értékelése a minőségi oktatás fejlesztése érdekében. A különböző, nagy elemszámú lekérdezések (pl. Neptun-os félév végi értékelés, POTEcho gyors értékelés, szakmai gyakorlatok értékelése) lehetőséget adnak az adatok tudományos szintű vizsgálatára is. Az adatok több szempontból való feldolgozása segítheti a Kar oktatóit és hallgatóit abban, hogy minél eredményesebb legyen a tanítás és a tanulás.

A beteg-orvos közötti kommunikáció és a kezelőorvosba vetett bizalom meghatározó tényezők a betegek szorongásának csökkentésében. Ugyanakkor kevés vizsgálat készült arról, hogy az orvos-beteg kapcsolat, valamint például a betegek online információkeresése miként befolyásolja az orvosi ellátáshoz kapcsolódó élményeket, értékeléseket. Vizsgálataink célja, hogy feltárja az orvosi félelmek, az orvos-beteg kommunikáció és a bizalom összefüggéseit, valamint megvizsgálja, hogy a részletes kezelés előtti tájékoztatás és az online információkeresés milyen hatással van a páciensek félelmére és bizalmára.

Az idiopathias Parkinson-kór legismertebb jellegzetessége a betegnél kialakuló mozgásszervi zavarok. Azonban tény, hogy a betegség nagyon gyakran társul kognitív kiesésekkel, memóriazavarral, dementiával, executive funkciózavarral. A téma egyrészt irodalmi feldolgozást, másrészt a betegektől nyert kognitív adatok feldolgozását foglalja magába.

A placebo hatás az orvosok és a laikusok körében is közismert és nagy érdeklődéssel övezett jelenség. Az utóbbi évtizedekben azoknak a kutatásoknak a száma is megsokszorozódott, amelyek a placebo hatás mértékét és működési mechanizmusait az evidencia-alapú orvostudomány eszközeivel igyekeznek feltárni. Mára már jó néhány adat igazolja, hogy többek között a szívelégtelenség, a gyomorfekély, a Crohn-betegség, az asztma, a Parkinson-kór, a depresszió vagy éppen a hétköznapi meghűlés egyaránt jól reagál a placebo kezelésekre. Mindezek ellenére arról, hogy pontosan mit is nevezünk placebo hatásnak, és hogy a placebo hatás miként van jelen a mindennapi orvoslás keretei között, még mindig ellentmondásos nézetek élnek a köztudatban. A TDK kutatási program elsősorban ezekre a kérdésekre helyezi a hangsúlyt, illetve az ezekből eredő etikai megfontolásokra.

A gépi tanulás (machine learning) és a mély tanulás (deep learning) a mesterséges intelligencia módszertanát képezik és az elmúlt években egyre népszerűbbé válnak a tudományban. A pszichológiában is egyre több kutatás foglalkozik ezeknek az algoritmusoknak a pszichológiai célú használatával (pl. mentális betegségek felismerése, mentális tünetek súlyosságának előrejelzése, vagy pszichológiai állapotok detektálása). Intézetünkben két fő kutatási témát vizsgálunk, amelyek TDK-munka alapját is képezhetik:

Mentális fáradtság detektálása és előrejelzése gépi tanulással. Laboratóriumi körülmények között, kognitív feladatokkal idézünk elő fáradtságot, amelynek jelenlétét és súlyosságát fiziológiai (pl. EKG) és pszichológiai (pl. reakcióidő, kérdőívek) változók alapján detektáljuk, illetve becsüljük meg, gépi tanulásos algoritmusok használatával.
Gépi tanulásos módszertani fejlesztések. Szimulációs kísérletekkel az algoritmusok validitását és megbízhatóságát teszteljük. Ehhez a témához a Python (vagy R) programozási nyelvek alapszintű ismerete szükséges.

A pszichológiai rugalmasság sokrétű, érzelmi-, kognitív és személyiséget és érintő vonatkozásai is vannak. A magasabb pszichológiai rugalmassággal rendelkező személyek érzékenyek a társas jelzésekre, hatékonyan tanulnak és alkalmazkodnak különféle helyzetekhez. Nemcsak stresszel való megküzdésük hatékonyabb, de kapcsolataikban és tanulmányi-, szakmai előmenetelükben is eredményesebbek, mint azok, akik kisebb szintű rugalmasságot mutatnak. Vizsgálatainkban a pszichológiai rugalmasság tényezőinek szerepét vizsgáljuk az egyetemi társas élet és tanulmányi előmenetel szempontjából. Valamint, a rugalmasságot elősegítő, növelő tényezőket igyekszünk azonosítani.

Társtémavezető: Prof. Dr. Füzesi Zsuzsanna

Az egészségügy kielégítő működéséhez nélkülözhetetlen a munkaerőpiac pull tényezőinek folyamatos követése, a generációk átalakulásának és a bekövetkező változások tudatosítása, optimális esetben már egy folyamatosan megújuló és a változásokat követő egyetemi képzés során, megteremtve ezzel a gyorsabb beavatkozás lehetőségét is. A szakirányválasztás szempontjából a személyes jellemzők alapvetően meghatározóak, e tényezők mellett azonban egyre több életstílus jellegű szempont jelenik meg. A jövő orvosai munkavállalási helyszínként a városokat részesítik előnyben a rurális településekkel szemben, emellett – évfolyamonként és képzési nyelvenként eltérő mértékben jelentős mértékben – a hazájukon kívüli munkavállalást is egyre többen tartják elképzelhetőnek. A témában végzett TDK-kutatás célja a nemzetközi környezetben, angol, német és magyar nyelvű képzésben tanuló orvostanhallgatók szakmai és munkahely-választási-preferenciáinak vizsgálata, kvantitatív és/vagy kvalitatív vizsgálati módszerek (kérdőívek, egyéni és fókuszcsoport-interjúk) segítségével.

A vallási hagyományok és a modern bioetika viszonya alapvetően határozza meg azt, ahogyan az emberi élet kezdetéhez, végéhez és az orvostudomány által kínált beavatkozásokhoz viszonyulunk. A bioetika történetének kezdetétől fogva szoros párbeszédet folytat a különböző vallási-filozófiai világképekkel, hiszen az élet szentsége, az emberi méltóság, a szenvedés értelme vagy a teremtett világ védelmének fogalmai mélyen beágyazódnak a vallási gondolkodásba és etikába. Ugyanakkor a szekuláris bioetika és a vallási alapú megközelítések között gyakran feszültségek vagy sajátos értelmezési különbségek jelennek meg a klinikai döntéshozatal, az eutanázia, az abortusz vagy a modern biotechnológiai eljárások kérdéseiben.

A TDK kutatás során a hallgatók megvizsgálhatják, hogy a különböző világvallások (vagy egy adott felekezeti hagyomány) tanításai hogyan reflektálnak a kortárs bioetikai dilemmákra, miként alakítják a hívő betegek és egészségügyi dolgozók lelkiismereti döntéseit, és hogyan teremthető meg a termékeny párbeszéd a vallási alapú meggyőződések és a pluralista, szekuláris orvosi etikák között.