Dr. Barthóné Dr. Szekeres Júlia (1950-2025)
Méltósággal és töretlen élni akarással viselt súlyos betegségét követően 2025. március 29-én, életének 75. évében elhunyt dr. Barthóné dr. Szekeres Júlia professzor emerita, a Pécsi Tudományegyetem Orvosi Biológiai Intézetének munkatársa, az Orvosi Mikrobiológiai és Immunitástani Intézet korábbi egyetemi tanára és intézetigazgatója, a reprodukciós immunológia területének elismert nemzetközi és hazai szaktekintélye.
Személyében a Pécsi Tudományegyetem, és ezen belül is az Általános Orvostudományi Kar elhivatott és megbecsült oktatóját, kutatóját, az egyetemi közélet egyik prominens alakját, közösségünk életvidám, energikus és közvetlen természetű tagját veszítettük el.
Dr. Szekeres Júlia 1950. december 10-én született Pécsett többgenerációs orvos családba. Általános, középiskolai és egyetemi tanulmányait Pécsett végezte, 1975-ben szerzett általános orvostudományi diplomát „summa cum laude” minősítéssel a Pécsi Orvostudományi Egyetemen.
A tudományos kutatás, kísérletezés már egészen fiatalon vonzotta. Első önállóan tervezett és kivitelezett állatkísérletét egy biológia verseny előfeltételeként elsőéves gimnazista korában végezte. Egyetemi évei alatt tudományos diákkörös hallgatóként csatlakozott a Mikrobiológiai Intézetben dr. Pácsa Sándorhoz, a virológiai laboratórium akkori vezetőjéhez. Az egyetem után egy évig a Pathológiai Intézetben dolgozott, majd 1976-tól a Mikrobiológiai Intézet munkatársa lett, ahol rövidebb külföldi tanulmányútjait leszámítva 2015-ig dolgozott. Első, 1979-ben megvalósult külföldi kiküldetése során az antwerpeni Trópusi Medicina Intézetben a sclerosis multiplex és a Rickettsia fertőzés közötti kapcsolatot vizsgálta. Később tudományos érdeklődése a sikeres terhesség fenntartásában és a vetélés kialakulásában szerepet játszó immunológiai folyamatok mélyebb megértése felé fordult. 1982-ben kandidátusi (Ph.D.) fokozatot szerzett, 1992-ben az MTA doktora lett, és 1994-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. 2005-től tíz éven át vezette az Orvosi Mikrobiológiai és Immunitástani Intézetet. 2016-tól néhány munkatársával az Orvosi Biológiai Intézethez csatlakozott, ahol 2025. március 29-én bekövetkezett haláláig dolgozott.
A reprodukciós immunológia iránti érdeklődése élete végéig töretlen maradt, szenvedélyesen kutatta az anya és magzat közötti immunológiai kapcsolat összetett és finoman szabályozott rendszerét. Érdeklődése fókuszában a progeszteron terhesség alatt megfigyelhető immunregulációs hatása állt, melynek vizsgálatakor 1989-ben az addig ismeretlen progeszteron indukálta blokkoló faktort (PIBF) fedezte fel. Először 1987-ben, majd később több alkalommal is járt Párizsban, ahol Gérard Chaouat laboratóriumában folytatott kutatásokat. Munkássága révén szoros kapcsolatot alakított ki a nemzetközi reprodukciós immunológiai közösséggel, kutatásait pedig sikeresen integrálta e tudományos hálózatba. Folyamatos pályázati aktivitása révén számos hazai és több nemzetközi tudományos alap támogatta munkacsoportjának kutatásait. Megalakulásától kezdve aktív és kreatív tagja volt a Humán Reprodukciós Nemzeti Laboratórium kutatói közösségének, melyen belül a Reprodukciós Immunológia munkacsoportot irányította. Fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy a laboratóriumi munkának olyan kézzelfogható eredménye legyen, ami hatékonyan javítja a meddő házaspárok gyermekvállalási esélyeit. Nevéhez fűződik egy, az in vitro fertilizáció eredményességét javító, innováción alapuló szabadalom bejegyzése.
Kiemelkedő tudományos teljesítményét többek között több mint 200 nemzetközi lektorált tudományos közleménye tükrözi, melyekre 6000-nél több idegen hivatkozás történt (2025). Állandó kitüntetettje volt a kar által a legkiválóbb publikációs aktivitású kutatók elismerése céljából szervezett Szerzők Ünnepének.
Oktatói és kutatói pályája során rendkívüli lelkesedéssel és odaadással dolgozott, egy-egy nehézségre mindig megoldandó problémaként tekintett. Nyitottsága az új ismeretek, technikák felé is példamutató volt, még emeritus professzor korában is kész volt tanulni, új elméleti és gyakorlati ismeretekre szert tenni. Kezdetektől támogatóan és bátorítóan vezette a munkacsoportjához kapcsolódó fiatal kollégákat, TDK és Ph.D. hallgatókat. Elhivatottan képezte a fiatal generációt, a kutatás és a felfedezés iránti lelkesedése sokukat magával sodorta. Tizenhat Ph.D. hallgató szerzett fokozatot szakmai irányítása mellett, akik közül ma többen hazai és külföldi intézményekben kiváló vezető kutatók vagy vezető klinikus szakemberek.
Az utánpótlásnevelés területén végzett munkája elismeréséül az Országos Tudományos Diákköri Tanács Mestertanár Aranyérem kitüntetésben részesítette.
Tudományos munkájának elismeréseként több kitüntetést kapott, többek között Ipolyi Arnold díjat, Kesztyűs Loránd díjat, Szent-Györgyi Albert díjat, Szentágothai díjat. Az Elsevier kiadó Vezető Kutató Díjban (Senior Investigator Award) részesítette. A Pécsi Akadémiai Bizottság Zsolnay Tudományos díjjal, a Magyar Tudományos Akadémia a kiemelkedő tudományos életmű elismerésére alapított „Eötvös József-koszorú” kitüntetéssel jutalmazta mintegy fél évszázados munkáját.
Nyitott, barátságos és optimista karaktere révén gyorsan és könnyen vált az Orvosi Biológiai Intézet aktív, meghatározó és értékteremtő tagjává azt követően, hogy 2016-ban laboratóriumának néhány munkatársával ott folytatta oktató és kutató munkáját. Ő volt az első, aki minden reggel 7 óra körül az intézetbe érkezett és csak késő délután ment haza. Korát meghazudtoló munkabírása és vitalitása nagyfokú kreativitással és hatékonysággal párosult. Az intézet korábbi munkatársai közül többeket is gyümölcsöző kollaborációs munkakapcsolatba vont be.
Lendületes, céltudatos és sikeres tudományos munkája eredményeként több neves hazai és nemzetközi társaság vezetői grémiumába választották be. Elnöki funkciót töltött be a Magyar Immunológiai Társaság, a Magyar Reprodukciós Immunológiai Társaság, az Európai Reprodukciós Immunológiai Társaság, Adria-Alpok Reprodukciós Immunológiai Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia Immunológiai Bizottságának élén.
Tudományos közéleti szerepvállalása mellett mindig is elkötelezett volt az egyetem és karunk érdekei, fejlődése és fejlesztése mellett. 1995 és 1997 között a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektorhelyettese, 1999-től 2007-ig a Kar Angol Programbizottságának Elnöke volt. Emellett 2001-től 2004-ig és 2009-2012 között a Magyar Akkreditációs Bizottságban (MAB) képviselte az egyetem és az orvoskar érdekeit. 2015-től egészen halála napjáig elnöke volt az egyetem Orvostudományi és Gyógyszerésztudományi Doktori és Habilitációs Tanácsának. Emellett közel húsz éven keresztül konstruktív oszlopos tagja volt a PTE ÁOK Tudományos Bizottságának, majd később a Szakmai Előmeneteli Bizottságnak. Akárcsak a mindennapjaiban, bizottsági és vezetői munkája során is az egyenlő bánásmód elve, a jóindulat és a segíteni akarás vezérelte. Szívesen adott tanácsot fiatalabb kollégáknak, nemcsak az intézet berkein belül, hanem egyetemszerte, segítette, támogatta előrejutásukat. Bár alapvetően békés természetű volt, a konfliktus vállalásától sem riadt vissza, ha az igazság mellett szólni vagy érvelni kellett. Az egyetem és a kar érdekében végzett fáradhatatlan és odaadó munkájáért 2017-ben karunk legmagasabb kitüntetését, a Pro Facultate Medicinae Arany fokozatát vehette át.
Céltudatos szakmai karrierje mellett a magánélete is példaértékű volt. Férjével, Barthó Loránd professzorral több, mint 50 éve voltak házasok. Mindig nagy szeretettel és büszkeséggel beszélt már felnőtt gyermekeiről, valamint unokáiról. Nyaranta nagy örömmel készült a kéthetes balatoni nyaralásra gyermekeivel és négy unokájával, akikhez húga és családja is rendszeresen csatlakozott.
Sikerei és magas rangú beosztása ellenére mindenkivel szemben ugyanazzal a tisztelettel, nyitottsággal és közvetlenséggel viseltetett – legyen szó takarítónőről, ügyintézőről vagy éppen az egyetem rektoráról. Bárki bátran folyamodhatott hozzá segítségért, tanácsért. Élettapasztalata, bölcsessége és jó emberismerete miatt érdemes volt megszívlelni, amit mondott. Támogatta a kiválóságot, becsülte a szorgalmat és a kitartást. Nem ismert lehetetlent, vagy a megoldhatatlan problémát. Pozitív, reménnyel teli életszemlélete, küzdelemtől sem visszarettenő karaktere élete végéig elkísérte.
Kedves Professzor Asszony, kedves Juli! Fájó szívvel búcsúzunk Tőled mindenkori munkatársaid és tanítványaid nevében, akik valaha az Orvosi Mikrobiológiai Intézetben, az Orvosi Biológiai Intézetben, vagy az egyetem berkein belül dolgoztak Veled. Hatalmas űrt hagyva távoztál, de szeretettel és tisztelettel őrizzük emlékedet.