Bemutatkozás
Az 1923-ban alapított Élettani Intézet a Pécsi Tudományegyetem (PTE) egyik legnagyobb és legrégebben működő elméleti intézete.
Kutatás
Az Intézet kutatócsoportjai a PTE Idegtudományi Centrumának tagjaként elsősorban agykutatással foglalkoznak, mely felöleli, a táplálkozási magatartás, a vizuális információfeldolgozás, a memória folyamatok, a térbeli tájékozódás és a neuroendokrinológiai szabályozás kutatását a molekuláris szinttől egészen a klinikai alkalmazásokig.
Oktatás
A graduális képzésben az Intézet munkatársai oktatják az orvosi Élettant az általános orvos, a fogorvos és a gyógyszerészhallgatóknak, valamint az orvosi biotechnológus hallgatóknak magyar, angol és német nyelven. A posztgraduális képzés (PhD) keretében az Intézet az Elméleti Orvostudományok Doktori Iskolában és Klinikai Orvostudományok Doktori Iskolában vesz részt.
Megközelítés
Az Intézet jelenleg a PTE Általános Orvostudományi Karán két helyszínen (Honvéd utca 3. és Szigeti út 12.) funkcionál, és további két kutatócsoportja a Szentágothai János Kutatóközpontban működik.
2020 nyarától az Intézet az Általános Orvostudományi Kar új, modern elméleti tömbjébe költözik át.
Együttműködések
Az Élettani Intézet munkatársai kutatási és oktatási feladataik mellett részt vesznek a PTE Idegtudományi Centrum irányításában, és egy szuperrezolúciós mikroszkópos kutatási eszközpark a Nano-Bio-Imaging Core facility feladatainak koordinálásában ill. működtetésében is. A kutatócsoportok szoros kollaborációban dolgoznak az Egyetem Anatómiai Intézetével, a Farmakológia Intézettel, a Természettudományi Karral, a Klinikai Központtal azon belül az Idegsebészeti Klinikával és a Neurológiai Klinikával.
Számos külső kollaborátora van az intézetben folyó kutatásoknak mind országosan mind nemzetközileg is.
Élettani Intézet rövid története
A PTE ÁOK Élettani Intézet megalapítója és első professzora a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemet 1923-ban Pécsre költöztető orvoskari dékán, Pekár Mihály volt. Halálát követően 1943-ban Lissák Kálmánt nevezték ki az Élettani Intézet élére, aki korábban Walter Bradford Cannon bostoni laboratóriumában dolgozott. Munkája eredményeként sikerült kimutatnia az adrenalint az idegszövetben és felfedezett egy gátló hatású idegi faktort. Hazatérve, Lissák Kálmán a pavlovi feltételes reflex-elmélet és az amerikai behaviorista tanok korszerű elektrofiziológiai módszerekkel történő ötvözésével, a neuroendokrinológiai vizsgálatokelindításával új neurofiziológiai korszakot nyitott a hazai idegélettani kutatásban. Az IUPS alelnökeként pedig jelentős nemzetközi elismertséget is szerzett. Nyugdíjba vonulását követően, 1978-ban az Intézet irányítását Grastyán Endre vette át. Kísérletei új tanulási elmélet kidolgozását eredményezték. Grastyán motivációs- és tanuláselméletében a gátlás pozitív szerepet nyer (aktív gátlás), és a megerősítés a gátlás alóli izgalom-felszabadulás (rebound) pillanatával azonos. Grastyán Endre halála után, 1990-ben Lénárd Lászlót nevezték ki az Élettani Intézet élére, aki 2004 és 2007 között a Pécsi Tudományegyetem rektora is volt, valamint megválasztották az International Behavioral Neuroscience Society elnökének. Munkássága a motiváció, a tanulás és a testtömegszabályozás neurokémiai és elektrofiziológiai mechanizmusainak feltárására irányul. Az Intézetet 2009-től Karádi Zoltán irányította, akinek kutatási területe a homeosztatikus szabályozási folyamatok feltárása elektrofiziológiai és magatartás vizsgálatok segítségével. 2019-ben a külföldről hazatérő Ábrahám Istvánt választották meg az Intézet igazgatójának. Ábrahám István kutatási területe a neuroendokrinológia és azon belül az ösztrogén gyors, az idegsejtek jelátvivő rendszerekre gyakorolt hatásainak tanulmányozása, transzgenikus technológia, immunhisztokémia, egysejt elektrofiziológia, molekuláris képalkotás, in vivo Ca2+ imaging segítségével (mn.aok.pte.hu).
Az Élettani Intézet több világhírű tudós alma materét jelentette és jelenti mind a mai napig. Itt indult például a pályája a világhírű Brain Prize díjas Buzsáki Györgynek, vagy a neuroendokrinológiai kutatások kiemelkedő alakjának, Bohus Bélának is.
Az Intézetben kezdetektől fogva nagy hagyománya van az utánpótlás nevelésnek, melyet a tudományos diákköri tagok magas létszáma mellett az Elméleti Orvostudományok Doktori Iskola részeként működő, az elsők között 1994-ben akkreditált PhD program keretében dolgozó doktoranduszok rendszeres sikerei is tanúsítanak. A pécsi Élettani Intézet kiemelkedő szerepét jól szemlélteti az a tény, hogy majdnem 100 éves története során, az Intézetben dolgozók vagy onnan elszármazottak révén 43 egyetemi tanárt, 7 főiskolai tanárt, 7 dékánt, 5 rektort és 7 akadémikust adott a magyar felsőoktatásnak és a nemzetközi tudományos életnek.