Ez a PTE ÁOK új honlapja.  |  Vissza a régi honlapra

  Az egység összes munkatársa

Dr. Kereskai László

Dr. Kereskai László

klinikai főorvos

Pathologiai Intézet

Telefon: 31506, *0927

Kiváló gyakorlatvezető
2006, 2004, 2001

Az alábbi TDK témák témavezetője

Témavezető: Dr. Kereskai László

A kevert neuroglialis daganatok leggyakoribb típusa a ganglioglioma. Ez egy elsősorban gyermek- és fiatal felnőttkorban előforduló, leggyakrabban epilepsziával jelentkező daganat, mely gyakoriságában elmarad a hagyományos glialis daganatoktól (astrocytomák, oligodendroglioma). Klinikailag és szövettanilag ugyanakkor a két tumorcsoport átfedést mutat és a differenciál diagnosztika komplex immunhisztokémiai és molekuláris genetikai megközelítést tehet szükségessé. A gangliogliomák kb. 25%-a BRAF gént érintő mutációval jár együtt, mely a hagyományos glialis daganatokra nem jellemző.

Munkánk célja az intézet archivumának felhasználásával az elmúlt kb. 15 év gangliogliomás és egyéb kevert neuroglialis daganatos eseteinek újraértékelése rutin morfológiai és immunhisztokémiai, valamint klinikopatológiai szempontból. A BRAF mutáció jelenlétét mutáció specifikus antitesttel és szükség esetén molekuláris vizsgálatokkal igyekszünk kimutatni.

Témavezető: Dr. Kereskai László

A haematológiai betegségek gyanújával vizsgált betegek esetében az egyik legnagyobb nehézséget a myelodysplasiás syndroma (MDS) kórismézése jelenti. Az általában citopeniás betegek csontvelő vizsgálatakor hisztológiailag és citológiailag észlelt dysplastikus jelenségek nem feltétlenül jelentik klonális haematológiai betegség, MDS fennálltát. Nyilvánvaló egyéb eltérések, mint blastszaporulat vagy gyűrűs sideroblastok illetve kariotipizálással felderített klonális citogenetikai eltérések jelenléte megkönnyíti a diagnózist, azonban a blastszaporulattal nem járó, ún. low grade MDS diagnosztikája során számos nehézséggel találkozunk.

Vizsgálataink célja elsősorban az, hogy az ilyen, hisztológiai és citológiai alapon kérdéses esetekben találunk-e olyan módszereket, eljárásokat, melyek segítenek kiválasztani az MDS-re gyanús eseteket, illetve hogy ezen betegek további vizsgálata során milyen stratégiát alkalmazzunk. Első célunk az, hogy megvizsgáljuk az áramlási citometria szerepét megfelelő protokoll és kapuzás mellett a gyanús betegek kiválasztásában. Második célunk pedig az, hogy a gyanús betegeknél a hagyományos kariotipizálás elkészültét megelőzően vizsgáljuk a fluoreszcens in situ hibridizáció lehetséges szerepét a betegség további diagnosztikájában.

Témavezető: Dr. Kereskai László

A PTE Pathologiai Intézetébe nagy számban érkeznek vizsgálati anyagok, zömében vér- részben csontvelő minták eosinophilia diagnózissal. Az általában rutin laboratóriumi vizsgálat során észlelt eosinophil sejtszaporulat mértéke széles határok között mozog, igen diszkrét eltérésektől nagyfokú, malignitás gyanúját keltő eosinophil sejtszaporulatig. A vizsgálatkor rendelkezésre álló klinikai adatok többnyire limitáltak, ugyanakkor a vizsgálati stratégiáról viszonylag gyorsan kell dönteni. Jelenleg áramlás citometriai és molekuláris (leginkább interfázis citogenetikai) vizsgálatok történnek, melyek többnyire költségesek. Magyarországon nincs igazán kidolgozott algoritmus az ilyen esetekben követendő diagnosztikus lépésekkel kapcsolatban. A munka célja annak vizsgálata, hogy melyek azok a faktorok, melyek segítenek a diagnosztikus döntésekben, a vizsgálatok megtervezésében, sorrendjének megállapításában, hatékony és lehetőség szerint költségkímélő kivitelezésében. Vizsgálni kívánjuk azt is, mennyibe sikerül az eosinophilia okát megtalálni és lehetőség szerint utánkövetni ezen beteganyagot.

Témavezető: Dr. Kereskai László

A gyermekkori haematológiai malignitások között a heveny (akut) myeloid leukaemia (AML) lényegesen alacsonyabb arányban fordul elő a heveny lymphoblastos leukaemiánál (ALL), mely utóbbi esetében nagyobb esetszámok és megfelelő követési adatok állnak rendelkezésre. Az AML esetében, részben az alacsonyabb előfordulás, részben a nagyobb heterogenitás kapcsán a tapasztalatok limitáltabbak.

Az utóbbi két évtizedben a leukaemiák csoportosításában és diagnosztikájában előtérbe kerültek a citogenetikai eltérések, számos leukaemia típus genetikailag (molekulárisan) definiált az újabb WHO osztályzások alapján. Az AML esetében a gyermekkori esetekben lényegében a felnőttekével megegyező klasszifikáció érvényes, de vannak különbségek is, mint pl. a Down-syndromához asszociált haematológiai malignitások csoportja. A gyermekkori leukaemiák protokollok alapján történő kezelése maga után vonja a nemzetközi ajánlások alapján történő diagnosztikát, mely a csontvelő és vér citológiai, immunfenotípus vizsgálatain, valamint a különböző hagyományos és molekuláris citogenetikai eljárásokon nyugszik.

Célunk, hogy PTE Pathologiai Intézetében az elmúlt 20 év során diagnosztizált gyermekkori AML eseteket összegyűjtsük, megvizsgáljuk, hogy a diagnosztikus kritériumok és a módszerek fokozatos változásával összefüggésben milyen típusú és genetikai hátterű betegségek kerültek felfedezésre. Ennek kapcsán szeretnénk összevetni adatainkat a nemzetközi irodalomban fellelhetőkkel, valamint elemezni a betegek életkori és egyéb sajátosságait, a kezelési modalitásokat és amennyiben rendelkezésre állnak, a betegek követési adatait is.

Témavezető: Dr. Kereskai László

Európában és Észak-Amerikában a T-sejtes lymphomák lényegesen alacsonyabb esetszámban fordulnak elő a B-sejtes lymphomákkal összevetve. Ugyanakkor igen széles skálán helyezkednek el, a gyakoribb, viszonylag jól definiált kórképek mellett számos speciális, ritka szubtípussal. A T-sejtes lymphomák változatos lokalizációban találhatók, szinte minden szervrendszer érintett lehet. Magának az abnormális T-sejt fenotípusnak a meghatározása kiterjedt immunhisztokémiai vizsgálatok mellett szinte mindig igényel molekuláris megközelítést is, a T-sejtek klonalitásának vizsgálatára általában szükség van. Összességében a relatíve alacsony esetszám és az összetett diagnosztika miatt a haematopatológust a T-sejtes lymphomák újra és újra nehéz próbák elé állítják.

Emiatt hasznosnak tűnik egy retrospektív tanulmány elvégzése, melyben a T-sejtes lymphomák nodalis és extranodalis eseteit szednénk össze a PTE KK Pathologiai Intézet archivumát felhasználva több mint egy évtizedre visszamenően. A tanulmány nem tartalmazza a cutan és a csontvelőben, illetve perifériás vérben diagnosztizált, inkább leukaemiának osztályozható eseteket. A munka során célunk felmérni a betegségek spektrumát, klinikopatológiai korrelációit, valamint a diagnosztikus arzenál változásainak hatását a precízebb diagnosztikára. Szükség esetén az archivált anyagokon olyan vizsgálatokat is el kívánunk retrospektíve végezni, melyek a diagnózis időpontjában még nem álltak rendelkezésre.