Ez a PTE ÁOK új honlapja.  |  Vissza a régi honlapra

« Kutatás

TDK témáink

A kevert neuroglialis daganatok leggyakoribb típusa a ganglioglioma. Ez egy elsősorban gyermek- és fiatal felnőttkorban előforduló, leggyakrabban epilepsziával jelentkező daganat, mely gyakoriságában elmarad a hagyományos glialis daganatoktól (astrocytomák, oligodendroglioma). Klinikailag és szövettanilag ugyanakkor a két tumorcsoport átfedést mutat és a differenciál diagnosztika komplex immunhisztokémiai és molekuláris genetikai megközelítést tehet szükségessé. A gangliogliomák kb. 25%-a BRAF gént érintő mutációval jár együtt, mely a hagyományos glialis daganatokra nem jellemző.

Munkánk célja az intézet archivumának felhasználásával az elmúlt kb. 15 év gangliogliomás és egyéb kevert neuroglialis daganatos eseteinek újraértékelése rutin morfológiai és immunhisztokémiai, valamint klinikopatológiai szempontból. A BRAF mutáció jelenlétét mutáció specifikus antitesttel és szükség esetén molekuláris vizsgálatokkal igyekszünk kimutatni.

A tirozin-kináz gátló kezelésre adott terápiás válasz alapvető jelentőségű a krónikus myeloid leukaemiás betegek kezelésének szempontjából. A korai – 3. havi – válasz az elmúlt években kiemelt jelentőségre tett szert a drága gyógyszeres kezelés megfelelő megválasztásának szempontjából. A tanulmány során Magyarországon először vizsgáljuk meg retrospektíven a 3. havi molekuláris, illetve citogenetikai válasz összefüggését a kórlefolyással. Megvizsgáljuk, hogy milyen további klinikai, illetve genetikai paraméterek segíthetnek a megfelelő terápiás döntés meghozatalában. A vizsgálat során korábbi vizsgálati, illetve kórtörténeti adatokat gyűjtünk kb. 60 CML-es beteg kapcsán, illetve FISH, illetve RQ-PCR vizsgálatokat végzünk archív vizsgálati anyagokon.

Az intraoperatív vizsgálatok nagy kihívást jelentenek a neuropatológusok számára; sokszor kevés, szuboptimális friss mintából kell komoly, akár operatív stratégiát is meghatározó döntéseket hozni.

A TDK munka során az intraoperatív citológiai anyagok retrospektív analízisét végeznénk el a végleges szövettani anyaggal összevetve. 

A TDK munka célja, hogy felhívja a figyelmet a patológus szerepére a komplex beteg gyógyításban, emellett jó lehetőség ritkán látott agydaganatok és különleges, ritka központi idegrenszeri tumorok mikroszkópos feldolgozására. 

Különösen ajánlom az idegsebészet, patológia, neurológia iránt érdeklődő hallgatóknak. 

A neuroblastos tumorok igen heterogének, a jól ismert szövettani subtípusok mellett kevert un. composit daganatok is előfordulnak, amelyek legalább két, egymástól eltérő prognózisú komponensből állnak. Ezen –részben új, leírás alatt lévő- entitások pathologiai jellemzése, klinikai jelentőségének tanulmányozása a cél, mindez a Neuroblastoma Referencia Centrum anyagában.

A neuroblastos tumorok csoportja az egyik leggyakoribb a gyermekkori daganatok között. Biológiai viselkedése jelentős változatosságot mutat, a megállíthatatlan progressziótól a spontán regresszióig minden előfordulhat. A progresszió nehezen jósolható meg, de az alkalmazott kezelés intenzitása a várható viselkedéstől függ. A neuroblastos tumorok pathogenesise is enigmatikus, nagy valószínűséggel többlépcsős. A projekt célja a rossz prognózisú csoportba sorolt esetek MYC/MYCN, ATRX, TERT és ALK protein expressios illetve genetikai státuszának vizsgálata a Neuroblastoma Referencia Centrum anyagában.

A haematológiai betegségek gyanújával vizsgált betegek esetében az egyik legnagyobb nehézséget a myelodysplasiás syndroma (MDS) kórismézése jelenti. Az általában citopeniás betegek csontvelő vizsgálatakor hisztológiailag és citológiailag észlelt dysplastikus jelenségek nem feltétlenül jelentik klonális haematológiai betegség, MDS fennálltát. Nyilvánvaló egyéb eltérések, mint blastszaporulat vagy gyűrűs sideroblastok illetve kariotipizálással felderített klonális citogenetikai eltérések jelenléte megkönnyíti a diagnózist, azonban a blastszaporulattal nem járó, ún. low grade MDS diagnosztikája során számos nehézséggel találkozunk.

Vizsgálataink célja elsősorban az, hogy az ilyen, hisztológiai és citológiai alapon kérdéses esetekben találunk-e olyan módszereket, eljárásokat, melyek segítenek kiválasztani az MDS-re gyanús eseteket, illetve hogy ezen betegek további vizsgálata során milyen stratégiát alkalmazzunk. Első célunk az, hogy megvizsgáljuk az áramlási citometria szerepét megfelelő protokoll és kapuzás mellett a gyanús betegek kiválasztásában. Második célunk pedig az, hogy a gyanús betegeknél a hagyományos kariotipizálás elkészültét megelőzően vizsgáljuk a fluoreszcens in situ hibridizáció lehetséges szerepét a betegség további diagnosztikájában.

A gyomor intesztinális típusú adenocarcinomáinak megelőző állapota a gyomor nyálkahártya atrófia és intesztinális metaplázia, melyek súlyosságát és kiterjedtségét az OLGA szisztéma segítségével tudjuk megadni. Ezt a rendszert 2012 óta alkalmazzuk a PTE gasztroentorlógiai-pathologiai gyakorlatában. Jelen munka célja annak megállapítása lenne, hogy 1./ a súlyos és kiterjedt atrófia és/vagy metaplázia esetén a pathologus által javasolt szorosabb betegkövetés megvalósul-e a klinikai gyakorlatban, 2./ az OLGA szisztéma segítségével ki tudjuk-e emelni a korai karcinómás eseteket. E célból retrospektív módon vizsgálnánk az OLGA szisztéma szerint leletezett páciensek leleteit, továbbá a biopsziával vagy gasztrektomiás preparátumokban igazolódott adenocarcinómák eseteinek előzményi adataiban a diagnózis felállításának módját. Ennek során a betegek valamennyi megelőző biopsziás mintáját át kívánjuk tanulmányozni.

A CD7 molekula a T-sejt fejlődés egyik legkorábban megjelenő sejtvonal specifikus markere, amely egészséges T- és NK-sejteken expresszálódik. A Pathológia Intézetbe T-sejtes limfoproliferáció klinikai gyanújával érkező betegek áramlási citometriával vizsgált perifériás vérmintáin feltűnt, hogy esetleg összefüggés lehet CD7 antigén expressziójának csökkenése és T-sejt receptor (TCR) monoklonális génátrendezőse között. 

A vizsgálat során nagyszámú betegmintán szeretnénk összevetni 10-színű áramlási citometriával a különböző T- és NK-sejt populációkon mért CD7 expressziót a PCR technikával vizsgált T-sejt receptor (TCR) génátrendezőssel. Amennyiben összefüggés van a CD7 expresszió és a TCR klonalitás eredmények között, az a jövőben segíthet a kiválasztani a klinikailag gyanús minták közül, hogy mely mintákon érdemes elvégezni a molekuláris TCR vizsgálatot. A munka során lehetőség nyílik az áramlási citometria, illetve a DNS izolálás és PCR technika elméleti és gyakorlati megismerésére.

A malignus betegségek egyre nagyobb hányadában válik egyértelművé, hogy a különböző genetikai eltérések eltérő biológiai viselkedéssel, terápiára való érzékenységgel, illetve kórlefolyással társulnak. Plasmasejtes myeloma esetében néhány, az immunglobulin nehézlánc gént (IGH) érintő transzlokáció, TP53 deléció, illetve az 1-es kromoszómát érintő strukturális eltérések prognosztikai értékkel bírnak, melyek vizsgálata ma már a rutin diagnosztika része. Tekintettel arra, hogy a myelomás sejteket nehéz in vitro tenyészteni, a vizsgálat alapja fluoreszcencia in situ hibridizáció (FISH).

A csontvelői aspiratumokban sok esetben csupán kevés myelomás sejt azonosítható, így a FISH vizsgálatok megbízhatósága sok esetben nem elfogadható. Amennyiben lehetséges, a plasmasejtek dúsítása szükséges a FISH vizsgálatok előtt; enélkül sok esetben nem érdemes a vizsgálatot elvégezni. Előfordul, hogy jó minőségű kenetek, illetve metszetek esetében a plasmasejtek morfológiailag azonosíthatók a plasmasejtek, ilyen esetben is végezhető FISH.

A projekt célja áttekinteni, hogy az elmúlt 5-6 évben a PTE Pathologiai Intézetben milyen citogenetikai vizsgálatokra került sor plasmasejtes myeloma kapcsán. Cél továbbá megvizsgálni, hogy a plasmasejtes dúsítás milyen hatásfokú volt, hogy vajon a különböző eltérések mutatnak-e eltérő gyakoriságot a dúsítás után végzett vizsgálatok során a dúsítás nélküliekhez képest. A különböző eltérések közötti klonális kapcsolat, valamint a konvencionális kariotipizálás szerepének megállapítása is a vizsgálatsorozat céljai között szerepel.

A leggyakoribb, DLBCL típusú malignus lymphomában szenvedő betegek kb. 1/3-a nem gyógyítható meg. A munka során a kezeletlen FFPE szövetblokkokon a tumor fenotipus stratifikációja,  proliferációs kapacitásának vizsgálata valamint citogenetikai jellemzése történik meg immunhistologiai és interfázis citogenetikai (iFISH) eljárásokkal. A feno- és genotipus adatokat összevetjük a részletes klinikai stádium és monitorizálási adatokkal a jobb therápiás stratifikáció vizsgálatának céljából. A vizsgálatokat 100, a PTE-en diagnosztizált és/vagy kezelt betegségben kivánjuk elvégezni.

A PTE Pathologiai Intézetébe nagy számban érkeznek vizsgálati anyagok, zömében vér- részben csontvelő minták eosinophilia diagnózissal. Az általában rutin laboratóriumi vizsgálat során észlelt eosinophil sejtszaporulat mértéke széles határok között mozog, igen diszkrét eltérésektől nagyfokú, malignitás gyanúját keltő eosinophil sejtszaporulatig. A vizsgálatkor rendelkezésre álló klinikai adatok többnyire limitáltak, ugyanakkor a vizsgálati stratégiáról viszonylag gyorsan kell dönteni. Jelenleg áramlás citometriai és molekuláris (leginkább interfázis citogenetikai) vizsgálatok történnek, melyek többnyire költségesek. Magyarországon nincs igazán kidolgozott algoritmus az ilyen esetekben követendő diagnosztikus lépésekkel kapcsolatban. A munka célja annak vizsgálata, hogy melyek azok a faktorok, melyek segítenek a diagnosztikus döntésekben, a vizsgálatok megtervezésében, sorrendjének megállapításában, hatékony és lehetőség szerint költségkímélő kivitelezésében. Vizsgálni kívánjuk azt is, mennyibe sikerül az eosinophilia okát megtalálni és lehetőség szerint utánkövetni ezen beteganyagot.

A glioblastoma a leggyakoribb felnőttkori glialis tumor, prognózisa kedvezőtlen. Eltérő génexpressziós profilok alaján négy molekuláris alcsoportot határoztak meg, melyek klinikai viselkedésünkben is mutatnak eltérést. A négy csoport, a klasszikus, a proneuralis, a mesenchymális és a neurális szubtípus megkülönböztetése a mindennapi gyakorlatban is hasznos lehet. A munka során immunhisztokémiai és FISH vizsgálatokkal kíséreljük meg meghatározni a négy alcsoportot az intézetünk retrospektív anyagát felhasználva. Azon eseteken, melyek kapcsán fagyasztott anyaggal is rendelkezünk, kooperáció részeként molekuláris vizsgálatokat is végzünk ellenőrizve a más módszerek alkalmasságát.

A gyermekkori haematológiai malignitások között a heveny (akut) myeloid leukaemia (AML) lényegesen alacsonyabb arányban fordul elő a heveny lymphoblastos leukaemiánál (ALL), mely utóbbi esetében nagyobb esetszámok és megfelelő követési adatok állnak rendelkezésre. Az AML esetében, részben az alacsonyabb előfordulás, részben a nagyobb heterogenitás kapcsán a tapasztalatok limitáltabbak.

Az utóbbi két évtizedben a leukaemiák csoportosításában és diagnosztikájában előtérbe kerültek a citogenetikai eltérések, számos leukaemia típus genetikailag (molekulárisan) definiált az újabb WHO osztályzások alapján. Az AML esetében a gyermekkori esetekben lényegében a felnőttekével megegyező klasszifikáció érvényes, de vannak különbségek is, mint pl. a Down-syndromához asszociált haematológiai malignitások csoportja. A gyermekkori leukaemiák protokollok alapján történő kezelése maga után vonja a nemzetközi ajánlások alapján történő diagnosztikát, mely a csontvelő és vér citológiai, immunfenotípus vizsgálatain, valamint a különböző hagyományos és molekuláris citogenetikai eljárásokon nyugszik.

Célunk, hogy PTE Pathologiai Intézetében az elmúlt 20 év során diagnosztizált gyermekkori AML eseteket összegyűjtsük, megvizsgáljuk, hogy a diagnosztikus kritériumok és a módszerek fokozatos változásával összefüggésben milyen típusú és genetikai hátterű betegségek kerültek felfedezésre. Ennek kapcsán szeretnénk összevetni adatainkat a nemzetközi irodalomban fellelhetőkkel, valamint elemezni a betegek életkori és egyéb sajátosságait, a kezelési modalitásokat és amennyiben rendelkezésre állnak, a betegek követési adatait is.

A szisztémás autoimmun betegségek vizsgálata kapcsán eltávolított kisnyálmirigy biopsiás minták feldolgozását végezzük. A vizsgálat célja a pathologiai elváltozások feltárása, súlyosságának meghatározása, különös tekintettel a lobularis fibrosisra, acinaris atrophiára, ductalis metaplasiara illetve a zsíros infiltrációra. Mindemellett a gyulladásos beszűrődés értékelésére is sor kerül. A kapott eltéréseket a klinikum függvényében értékeljük. A vizsgálatokhoz hisztokémiai festéseket illetve a 3D Histech image analysis rendszerét használjuk.

A leggyakoribb gyermekkori rosszindulatú betegség, a pre-B-sejtes acut lymphoblastos leukaemia leggyakoribb, 25 – 30 %-ot kitevő tipusa az 51-67 modális kromoszóma számmal jellemzett magas hiperdiploid  leukaemia.  A  4., 6., 10., 14., 17., 18., 21. és az X a  leggyakoribb triszómiát (néha tetraszómiát) mutató  kromoszóma , a leggyakoribb modális szám az 55. Ezen leukaemia tipus külön prognosztikai kategóriát képvisel és egyedi kezelést igényel.  Konvencionális citogenetikával a betegség nagyon rossz hatásfokkal diagnosztizálható, mivel nem ismert okból  leukaemia sejtek in vitro oszlási képessége nagyon renyhe. Vizsgálatainkban archivált leukaemiás sejtek interfázis magjaiban a hyperdiploiditásért legyakrabban felelős kromoszómák sokszinű fluoreszcens in situ hibridizációs jelölésével meghatározzuk a modális kromoszóma számot. Biostatisztikai elemzéssel kiséreljük meghatározni azt a minimális számú kromoszómát, melyeknek számbeli eltérése (nyerése) prediktiv a magas hiperdiploid gyermekkori acut lymphoblastos leukaemiára, ezzel biztositandó a megbizható diagnosztikát. Vizsgáljuk továbbá a magas hiperdiploid leukaemia anyagunkon az egyes kromoszóma nyerési kombinációk prognosztikai hatását.

A minimális reziduális betegség (MRD) mértéke számos csontvelő malignus betegség esetében a további kezelést alapvetően meghatározó, prognosztikus értékű paraméter. Az utóbbi években jelentősen bővült a terápiás lehetőségek palettája plasmasejtes myeloma esetében, így az MRD meghatározása a rutin diagnosztika kihívásai közé emelkedett ebben a betegségben is. A nemzetközi ajánlások az áramlási citometriát, illetve molekuláris módszereket ajánlanak. Régi tapasztalat, hogy a csontvelői aspirátumokban kevesebb a plasmasejt, mint az azonos alkalommal kinyert szövettani mintában; ennek megfelelően előfordul, hogy az aspirátum áramlási citometriai vizsgálata csupán néhány százaléknyi reziduális betegséget igazol, míg a szövettani vizsgálat jelentősebb arányban mutat ki myelomás sejteket.

                A fentiek ellenére sincs kellő tapasztalat az MRD szövettani kimutatásával kapcsolatban. A neoplasztikus plasmasejtek morfológiailag nem különíthetők el megbízhatóan a normális plasmasejtektől, immunfenotípusuk ugyan általában eltér, de esetenként különböző mértékben.

A projekt célja egy immunhisztokémiai módszer kidolgozása a plasmasejtes myeloma minimális reziduális vizsgálatára, majd a módszer összevetése érzékeny áramlási citometria eredményeivel. A módszer többszörös immunhisztokémiai jelölésekkel valósulna meg, melyek során két különböző színnel jelölt, sejtfelszíni, magi és citoplasmicus jelöléseket alkalmaznánk egy időben. A reakciókat automatizált képanalízissel értékelnénk, így kísérelnénk meg érzékeny, sejtalapú MRD meghatározást. 

A Philadelphia-transzlokáció negatív myeloproliferatív neoplasiák (MPN) többsége JAK2, MPL, vagy CALR mutációval jár. Ezek prognosztikai jelentősége, összefüggése a morfológiai paraméterekkel, illetve az addicionális citogenetikai eltérésekkel csupán részleteiben ismert.

A vizsgálat során kb. 100 eset mintáit vizsgálva megvizsgáljuk a mutációk összefüggéseit a FISH-sel detektálható citogenetikai eltéréssel, valamint klinikopatológiai paraméterekkel. Megkíséreljük megvizsgálni a CALR mutáció alapján meghatározott tumorburden prognosztikai jelentőségét.

Társtémavezető: Dr. Pajor Gábor

Egyre több olyan genetikai aberráció kerül szolid tumorokban is felismerésre, melynek következtében termelődő és a pathogenezisben meghatározó kóros (fehérje) termék specifikusan blokkolható. Az ilyen terápiás eljárást nevezzük tárget terápiának. Ezek alkalmazásának előfeltétele a specifikus genetikai aberráció kimutatása, mellyel a prediktiv pathologia foglalkozik. A genetikai eltérések kimutatása és méginkább kiértékelése és ennek standardizálása szövetben in situ molekuláris módszerekkel nagy kihivást jelent. A vizsgálatok során automatizált, pásztázó fluoreszcens mikroszkópos technikával automatizált kiértékelési protokollokat kivánunk kidolgozni HER2 és TOP2A amlifikációt mutató emlő, ALK-EML4 fúziót mutató tüdő ill. TMPRSS2- ERG fúziós transzlokációval biró prostata tumorokban.

Az interfázis magokon végzett fluoreszcens in situ hibridizáció (FISH) a rutin diagnosztikában általánosan használatos citogenetikai vizsgálómódszer. A legtöbbször perifériás vér és csontvelői aspiratumokból készült sejtszuszpenziók vizsgálatára kerül sor hematológiai malignitások kapcsán. A vizsgálattal számos prognosztikai értékkel bíró genetikai abnormalitás kimutatható anélkül, hogy a sejtek tenyésztésére szükség volna.

A mindennapi diagnosztikus FISH vizsgálatok során általában kereskedelmi forgalomban kapható, validált, de költséges szondákat alkalmazunk. Amennyiben egy tárgylemezen több minta párhuzamos vizsgálata volna végezhető, a költséghatékonyság javítása mellett a vizsgálat paramétereinek egységesítése is jobban megvalósítható volna. Formalinban fixált, paraffinba ágyazott szövetminták esetében szöveti mikrosorozatok (tissue microarray - TMA) a fenti igényeket kielégítik, alkalmazások ma már széles körben elterjedt. Hasonló módszer azonban citológiai minták esetében nem ismert.

A projekt során egy, intézetünkben kifejlesztett módszer alapos, igényes validálását végeznénk el. A módszer segítségével egy tárgylemezen 32 minta FISH vizsgálata végezhető el. A vizsgálat sorozat során validáljuk, hogy a 32 minta elkülönítése kellő megbízhatósággal megvalósítható, illetve teszteljük, hogy meddig emelhető az egy tárgylemezen elvégzett vizsgálatok száma.

Európában és Észak-Amerikában a T-sejtes lymphomák lényegesen alacsonyabb esetszámban fordulnak elő a B-sejtes lymphomákkal összevetve. Ugyanakkor igen széles skálán helyezkednek el, a gyakoribb, viszonylag jól definiált kórképek mellett számos speciális, ritka szubtípussal. A T-sejtes lymphomák változatos lokalizációban találhatók, szinte minden szervrendszer érintett lehet. Magának az abnormális T-sejt fenotípusnak a meghatározása kiterjedt immunhisztokémiai vizsgálatok mellett szinte mindig igényel molekuláris megközelítést is, a T-sejtek klonalitásának vizsgálatára általában szükség van. Összességében a relatíve alacsony esetszám és az összetett diagnosztika miatt a haematopatológust a T-sejtes lymphomák újra és újra nehéz próbák elé állítják.

Emiatt hasznosnak tűnik egy retrospektív tanulmány elvégzése, melyben a T-sejtes lymphomák nodalis és extranodalis eseteit szednénk össze a PTE KK Pathologiai Intézet archivumát felhasználva több mint egy évtizedre visszamenően. A tanulmány nem tartalmazza a cutan és a csontvelőben, illetve perifériás vérben diagnosztizált, inkább leukaemiának osztályozható eseteket. A munka során célunk felmérni a betegségek spektrumát, klinikopatológiai korrelációit, valamint a diagnosztikus arzenál változásainak hatását a precízebb diagnosztikára. Szükség esetén az archivált anyagokon olyan vizsgálatokat is el kívánunk retrospektíve végezni, melyek a diagnózis időpontjában még nem álltak rendelkezésre.

Társtémavezető: Dr. Vida Livia

A krónikus lymphocytás leukémia (CLL) eseteinek 5-8%-ban TP53 deléció, illetve pontmutáció fordul elő. A p53 diszfunkció a hagyományos kemoterápiával szemben rezisztenciát eredményez; a terápia refrakter esetek kb. 30%-ában mutatható ki az abnormalitás. A deléció FISH segítségével vizsgálható a rutin diagnosztikában, de az esetek kb. 40%-ában TP53 mutáció deléció nélkül fordul elő. Emiatt a rutin diagnosztikában Sanger-szekvenálást is végezni kell, ami költséges, hiszen számos exonban lehet pontmutáció.

Potenciális alternatíva lehet a mutáció miatti abnormális p53 fehérje akkumulációjának vizsgálata immuncitokémiai segítségével. A módszer segítségével az esetek egy részében kiválható volna a költséges szekvenálás. A munka során megvizsgáljuk, hogy a perifériás vérminták immuncitokémiai vizsgálata milyen hatékonysággal képes kiváltani a Sanger-szekvenálást.