« Kutatás

TDK témáink

Társtémavezető: Dr. Nagy Tamás

A bipoláris-affektív tünetegyüttes előfordulása hazánkban mintegy 1.2 %-ra tehető. A hangulatstabilizáló kezelésben a lítium gyakran használt gyógyszer, bár a hatásmechanizmusáról több elmélet is létezik. Így például, a lítium hatásosan gátolja a foszfoglükomutáz enzimet (PGM). Ez az enzim, a glükóz-1-foszfát (Glc-1-P) és a glükóz-6-foszfát (Glc-6-P) közötti reverzibilis reakciót katalizálja, a glikogén és galaktóz metabolizmusok alapvető enzime. Működéséhez magnéziumra van szükség, amit a lítium leszorit.
Érdekes módon, a PGM enzim zavarai az intracelluláris kalcium szabályozás megváltozását okozhatják. S. cerevisiae modellben korábban igazoltuk, hogy a PGM enzimet lítiummal gátolva jelentősen megemelkedtek a sejtek kalcium raktárai, ugyanakkor a sejtek stimulálásra adott kalcium válasza viszont lecsökkent. Jelen kutatásban azt vizsgáljuk, hogy mi lehet az összefüggés a PGM gátlás okán létrejött metabolikus változás, és a kálcium szabályozás között? Elméletünk és előzetes eredményeink alapján az endoplazmás retikulumnak és bizonyos fehérje poszt-transzlációs folyamatoknak döntő szerepe lehet.

severe acute respiratory syndrome coronavirus 2 (SARS-CoV-2), a 2019-es koronavírus-betegséghez (COVID-19) kapcsolódó járványért felelős kórókozó. Az infekciókontroll hatékony megvalósítása, a fertőző egyének pontos azonosítása jelenleg molekuláris diagnosztikai módszerekkel lehetséges. Ugyanezen módszerek alkalmasak a súlyosabb klinikai tünetekkel járó betegség kialakulásával kapcsolatos patogenetikai kockázati tényezők meghatározására is. A téma magas szenzitivitású és specificitású molekuláris technikák alkalmazására irányul a SARS-CoV-2 genomiális régióinak: RNS-függő RNS-polimeráz (RdRp) / helikáz (Hel), spike (S), envelope (E) és nucleocapsid (N) kimutatásához, valamint olyan egyéni genetikai és epigenetikai tényezők meghatározásához, melyek a súlyos lefolyású betegség megjelenésével állnak összefüggésben.

severe acute respiratory syndrome coronavirus 2 (SARS-CoV-2), a 2019-es koronavírus-betegséghez (COVID-19) kapcsolódó járványért felelős kórókozó. Az infekciókontroll hatékony megvalósítása, a fertőző egyének pontos azonosítása jelenleg molekuláris diagnosztikai módszerekkel lehetséges. Ugyanezen módszerek alkalmasak a súlyosabb klinikai tünetekkel járó betegség kialakulásával kapcsolatos patogenetikai kockázati tényezők meghatározására is. A téma magas szenzitivitású és specificitású molekuláris technikák alkalmazására irányul a SARS-CoV-2 genomiális régióinak: RNS-függő RNS-polimeráz (RdRp) / helikáz (Hel), spike (S), envelope (E) és nucleocapsid (N) kimutatásához, valamint olyan egyéni genetikai és epigenetikai tényezők meghatározásához, melyek a súlyos lefolyású betegség megjelenésével állnak összefüggésben.

A szérum D-vitamin kötő fehérje (vitamin D binding protein, VDBP) egy α2-globulin (molekulasúly: 52-59 kDa), melyet a máj termel. A VDBP három fő izoformája ismert (Gc1, Gc1-2, Gc2), ezen kívül további 120 variánsát is leírták már. Az egyes izoformák bizonyos betegségekben (krónikus obstruktív tüdőbetegség, diabétesz) gyakrabban fordulnak elő, azonban intenzív osztályos ellátást igénylő betegek körében az izoformák megoszlását nem vizsgálták még. A VDBP a vér legjelentősebb D-vitamin szállító fehérjéje: a D-vitamin metabolitok (túlnyomórészt 25(OH)-D-vitamin) 99%-át ez a fehérje köti meg és szállítja a szöveti felhasználás helyére. A szabadhormon-hipotézis szerint a sejtekbe főként a szabad 25(OH)-D-vitamin juthat be és ily módon – 1-α-hidroxilációt követően – fejti ki élettani hatásait. A szervezet D-vitamin státuszának meghatározására jelenleg a szérum össz 25(OH)-D-vitamin szintek mérése elfogadott, azonban lehetséges, hogy a szabad 25(OH)-D-vitamin szintek meghatározása többlet információt ad a szervezet D-vitamin ellátottságáról, valamint a lehetséges kedvezőtlen kimenetelről. Célunk egyrészt a szérum D-vitamin kötő fehérje izoformáinak vizsgálata natív poliakrilamid gélelektroforézissel egybekötött immunoblot módszerrel, továbbá az össz 25(OH)-D-vitamin szintek mérése, valamint a szabad 25(OH)-D-vitamin szintek meghatározása matematikai formula segítségével intenzív osztályon betegek körében.

A lítium az egyik legrégebben használt gyógyszer, a bipoláris-affektív pszichiátriai kórkép hatásos kezelési módja mind a mai napig. Azonban hatásmechanizmusa nem teljesen feltárt, ezért az sem egyértelmű, hogy miért reagálnak bizonyos betegek jól (lithium responder), míg mások kevésbe jól (lithium non-responder) lítium kezelésre. Irodalmi adatok és saját korábbi in vitro kísérleteink arra utalnak, hogy a lítium gátolja a foszfoglükomutáz enzimet (PGM).  Ez az enzim, a glükóz-1-foszfát (Glc-1-P) és a glükóz-6-foszfát (Glc-6-P) közötti reakciót katalizálja. A sejtek által felvett galaktóz fő metabolikus útvonalának része a PGM, aktivitása nélkül a galaktóz csak nehezen használható fel a glikolízisben.
Mivel jelentős mennyiségű galaktóz forrás szinte kizárólag tej és tejtermékekben van, kutatásunkban arra keressük a választ, van-e összefüggés a tejfogyasztási szokások és a lítium terápia hatékonysága között. Továbbá, kísérleti állatmodellben megvizsgáljuk a lítium hatását különböző mennyiségű galaktózt/glükózt tartalmazó tápanyagok fogyasztása esetén.  

Különböző illóolajok, és a természeti (elsősorban erdei) környezet immunrendszeri, különösen a T-sejtek és NK-sejtek által expresszált molekulákra, valamint funkcióikra gyakorolt hatásait, illetve egyéb élettani hatásait vizsgáljuk sejtvonalon, állatkísérletekben és embereken.

Az O-glikoziláció egy reverzibilis, foszforilációval rokon, dinamikus, Ser/Thr oldalláncon végbemenő poszt-transzlációs fehérjemódosulás. Több mint 500 intracelluláris fehérjéről ismert jelenleg, hogy O-glikozilálódhat. Számos folyamatot befolyásol; szénhidrát anyagcsere szabályozása, sejt ciklus, malignus transzformáció, stb.
A sejtekben stressz hatására az O-glikoziláció fokozódását figyelhetjük meg, eddigi adatok alapján aktivációja fontos a sejt túlélése szempontjából. Kísérletesen gátolva a fehérjék O-GlcNAc módosulását, fokozott apoptózisról és alacsonyabb viabilitásról számoltak be eddig, pl. hypoxiában. A kutatás célja az O-glikoziláció stressz által kiváltott, időbeli, dinamikus változásának vizsgálata, egyrészt neuronális sejtvonalon (SH-SY5Y), valamint kísérletes állatban. Ezen folyamatok pontosabb megismerése elősegítheti a kóros agyi folyamatok kivédését, és hozzájárulhat új terápiás beavatkozások fejlesztéséhez, a kezelés időzítésének hatékony megtervezéséhez.

Társtémavezető: Prof. Dr. Miseta Attila

Az Alzheimer betegség fő neuro-pathológiai jellemzői a szenilis plakkok (β-amyloid peptid lerakódás) és a neurofibrilláris kötegek (abnormális tau fehérjék). Számos tanulmány írta le, hogy a betegség kialakulásában közrejátszhat az agyban idős korban egyre gyakoribb, chrónikusan fellépő relatív hipoglikaemiás állapot. A hipoglikaemia következtében megváltozhatnak a fehérjék poszt-transzlációs módosulásai. Például a tau fehérjén csökkenni fog az O-Glikoziláció, viszont ennek következtében fokozódik a foszforiláció, s ez a hiperfoszforilált tau neurofibrilláris kötegként rakódhat le a sejtben. További jellemzője a betegségnek a megváltozott kálcium szabályozás, és ezzel összefüggésben az ún. ‘unfolded protein response’ (UPR) aktivációja és aberráns N-glikánok megjelenése, mely mind a β-amyloid-ot, mind a tau fehérjét érinti. Azt gondoljuk, hogy mindezen folyamatok az idegsejtekben (O-Glikoziláció, N-glikánok, UPR és kálcium változások) szorosan függenek a szénhidrát anyagcsere állapotától. A kutatás célja a hipoglikémiára bekövetkező poszt-transzlációs fehérje módosulások feltérképezése, valamint ezen változások sejt-élettani hatásainak megismerése. A projekt hosszú távú perspektívája pedig a fehérje elváltozások alapján olyan diagnosztikai markerek keresése, melyek az Alzheimer kór kialakulását korai szakban jelezni képesek.  

A súlyos szepszis még napjainkban is az intenzív osztályok vezető haláloka. A szövődményként kialakuló szervi elégtelenségek, különösen az akut vesekárosodás tovább súlyosbítják a klinikai képet, valamint rontják a betegség kimenetelét. A szepszis gyors diagnózisa elengedhetetlen, ehhez nélkülözhetetlenek a laboratóriumi vizsgálatok, azonban önmagában a klasszikus gyulladásos markerek vizsgálata nem elégséges. Ezért számos kutatás új szérum biomarkerekre fókuszál. A szérumfehérjék mellett a vizelettel ürített proteinek is alkalmasak lehetnek a feltételezett diagnózis megerősítésére, valamint hasznosak a vesefunkció megítélésében is. A vizelet mintavétel során a mintavétellel járó kellemetlenségeket is elkerüljük, így a betegek számára is különösen előnyös. Célunk olyan fehérjék vizsgálata, amelyek a szepszis korai diagnózisát segítik, valamint a kialakuló szervelégtelenségekről is információval szolgálnak. Ezért súlyos szeptikus betegek vér és vizelet mintáit elemezzük rutin labordiagnosztikai módszerekkel, valamint új, érzékeny mérési módszerek kidolgozását tervezzük a specifikus fehérjemérésekhez.

Az O-glikoziláció a fehérjék poszttranszlációs módosulása, melynek szerepét kiterjedten vizsgálják különböző élettani és patológiás folyamatokban (stressz, diabetes mellitus, Alzheimer kór, stb). Ismert, hogy magas glükózkoncentráció esetén a glikozilált fehérjék aránya nő. A vörösvérsejt-koncentrátumokban az additív oldat magas glükózkoncentrációja biztosítja a vörösvérsejtek energiaszükségletét a 35 napos tárolás során. A sejtek a tárolás alatt különböző mértékű károsodásokat szenvednek, amelyek transzfúzió után a sejtek funkcióját, túlélését csökkentik. Vizsgálatunkban a vértartósító oldat glükóz-koncentrációjának hatását vizsgáljuk a vörösvérsejtek O-glikozilációjára és a tárolás alatti sejtkárosodásra.

Társtémavezető: Dr. Gombos Katalin

A humán papilloma vírus (HPV) és szerepe a méhnyak, a  szájüreg és garat daganatainak kialakulásában intenzíven kutatott terület. Sokáig fennállt az a vélemény, hogy a HPV csak szexuális úton terjed, vérrel nem vihető át. Az utóbbi időben azonban megjelentek cikkek , melyekben kimutatták a vírust keringő vérben, szérumban, plazmában és a perifériás vér mononukleáris sejtjeiben is.  Több daganatban mutattak ki HPV vírus DNS-t az anogenitalis és oropharingealis régión kívül is, ami szintén az egyéb terjedési utak lehetőségét veti fel.  A vírus kimutatására alkalmazott tesztek érzékenysége egyre nagyobb, ezáltal lehetővé válik a kimutatása  olyan mintákban is, ahol a vírus mennyisége kisebb és a korábbi módszerekkel nem volt kimutatható.  A téma keretén belül a HPV vérrel, vérkészítményekkel történő lehetséges átvitelét vizsgáljuk. 

Társtémavezető: Dr. Gombos Katalin

A humán papilloma vírus (HPV) és szerepe a méhnyak, a  szájüreg és garat daganatainak kialakulásában intenzíven kutatott terület. Sokáig fennállt az a vélemény, hogy a HPV csak szexuális úton terjed, vérrel nem vihető át. Az utóbbi időben azonban megjelentek cikkek , melyekben kimutatták a vírust keringő vérben, szérumban, plazmában és a perifériás vér mononukleáris sejtjeiben is.  Több daganatban mutattak ki HPV vírus DNS-t az anogenitalis és oropharingealis régión kívül is, ami szintén az egyéb terjedési utak lehetőségét veti fel.  A vírus kimutatására alkalmazott tesztek érzékenysége egyre nagyobb, ezáltal lehetővé válik a kimutatása  olyan mintákban is, ahol a vírus mennyisége kisebb és a korábbi módszerekkel nem volt kimutatható.  A téma keretén belül a HPV vérrel, vérkészítményekkel történő lehetséges átvitelét vizsgáljuk. 

Társtémavezető: Dr. Nagy Tamás

Régóta ismert, hogy malignus betegségekben a sejtek jelátviteli folyamatai is megváltoznak. Talán a legismertebb példa az ún. bcr-abl fúziós gén, melynek eredményeként egy folyamatosan aktivált tirozin-kináz enzim jelenik meg a sejtben, mely kóros foszforilációs mechanizmusok elszabadulásával jár. Az O-Glikoziláció ugyan kevésbé ismert jelátviteli folyamat, azonban szerepe malignus kórképekben egyre nyilvánvalóbbá válik. O-glikoziláció során, a fehérjék Ser/Thr oldalláncaihoz egyetlen N-acetil-glükózamin molekula kapcsolódik. Ez a folyamat reverzibilis, foszforilációval kompetitív, és több száz, ezer különböző fehérjét érinthet. Malignus betegségek szempontjából kiemelendő példaként a sejt-ciklust szabályozó fehérjék, vagy a c-myc proto-onkogén illetve a p53 tumor szuppresszor. További érdekesség, hogy az O-Glikoziláció szoros összefüggésben van a sejt szénhidrát anyagcseréjével. Az O-Glikoziláció befolyásolásával a sejtek glükóz felvételét szabályozhatjuk, ezáltal akár új terápiás megközelítés is elképzelhető malignus betegségekben.
Mivel az O-Glikoziláció karakterizálása különböző hematológiai malignus betegségekben messze nem teljes, jelen témában a rutin labordiagnosztikában használt hematológiai markerekkel párhuzamosan, felmérjük a malignus sejtek O-Glikozilációs szintjét.  

A kutatás a testfolyadékokban található keringő exoszomális mikroRNS-ek előfordulását, mennyiségi és strukturális elemzését célozza meg quantitatív real-time PCR módszer alkalmazásával. A génkifejeződés szabályozásában szereplő mikroRNS-ek a testfolyadékokba jutva progresszív humán betegségek markereiként jönnek szóba. Ennek keretében az ún. liquid biopszia egyik fontos elemét képezhetik. Vizsgálatunkhoz kapcsolódóan elsősorban malignus fej-nyak daganatok vonatkozásában végzünk nyál és serum miRNS expresszió és szekvencia analízist a szöveti miRNS mintázat összehasonlításával.  

A kutatás a testfolyadékokban található keringő exoszomális mikroRNS-ek előfordulását, mennyiségi és strukturális elemzését célozza meg quantitatív real-time PCR módszer alkalmazásával. A génkifejeződés szabályozásában szereplő mikroRNS-ek a testfolyadékokba jutva progresszív humán betegségek markereiként jönnek szóba. Ennek keretében az ún. liquid biopszia egyik fontos elemét képezhetik. Vizsgálatunkhoz kapcsolódóan elsősorban malignus fej-nyak daganatok vonatkozásában végzünk nyál és serum miRNS expresszió és szekvencia analízist a szöveti miRNS mintázat összehasonlításával.  

A gyermekkorban egyre gyakrabban megjelenő autoimmun hátterű, krónikus lefolyású gasztroenterológiai betegségek mind a diagnózis megalkotása, mind a betegek követése szempontjából kihívást jelentenek a szakorvosok számára. A nagyrészt szubjektív panaszokon alapuló használatos aktivitási indexek gyakran nem tükrözik a beteg tényleges állapotát. A jelenleg rendelkezésre álló objektív laboratóriumi paraméterek pedig nem betegség-specifikusak. Célunk olyan fehérjemarkerek keresése vér- és vizeletmintákból, melyek segítséget nyújthatnak a krónikus gyulladásos bélbetegségek (IBD) vagy a coeliakia aktuális aktivitásának megállapításában. A fehérjék vizsgálatára többek között western-blot, automatizált immunturbidimetriás és HPLC-MS módszerek állnak rendelkezésre. A mért értékeket egyéb laboratóriumi paraméterekkel és a klinikai adatokkal vetjük össze.

Társtémavezető: Prof. Dr. Kőszegi Tamás

Az emlőtumor a nőknél leggyakrabban előforduló rosszindulatú daganat, halálozási arányát tekintve pedig a második helyen áll a tüdőrák mögött. A betegség 51-65 év között a leggyakoribb, de ma már a fiatalabb generáció is egyre gyakrabban érintetté válik. A tumoros folyamatok során mutatott immunválasz vizsgálata közelebb vihet bizonyos immunológiai folyamatok megértéséhez a daganattípusok előfordulásával összefüggésben.

A kísérletek során perifériás mononukleáris sejtek génexpressziós analízisét végezzük. A vizsgálatok fontos része a megfelelő referenciagének kiválasztása, melyek diverz klinikai minták esetében is stabil hátteret biztosítanak a targetgének expressziós mintázatának elemzéséhez.

Társtémavezető: Prof. Dr. Miseta Attila

A felnőttkori neurogenezis az érett agy plaszticitásának egy sajátos típusa, melynek stimulációja izgalmas terápiás lehetőségeket rejt magában. Ma, e téma az idegtudományok egyik legdinamikusabban fejlődő területe, azonban számos kérdés továbbra is tisztázatlan. Nincs egyetértés például abban, hogy vajon neuron képződés csak az agy kitüntetett, neurogén zónáiban zajlik-e, vagy szinte minden régióban. Két olyan terület van a kifejlett agyban, ahol e jelenség egyértelműen bizonyított (emberben is), az egyik a hippokampusz gyrus dentatus-a, a másik az agykamrák falát bélelő szubependimális (vagy szubventrikuláris) zóna. Munkacsoportunk, más kutatócsoportokkal együtt, számos tudományos közleményben bizonyította, hogy a felnőtt hippokampuszban a neurogenezist különböző hatások mind gátolni (pl. öregedés, stressz hatás), mind serkenteni képesek (pl. tanulás, inger gazdag környezet, antidepresszívumok). E program lehetőséget nyújt a jelöltnek a felnőttkori neurogenezis sejtszintű mechanizmusainak vizsgálatára.

A dopping egy elfogadhatatlan illegális tevékenység, mely veszélyezteti a doppingot használó sportoló életét, a közreműködő orvos pedig ezzel a Hippocrates-i esküjét szegi meg. A dopping azonban a sportra is ártalmas tevékenység, hiszen a sportszerűséget, az egyenlő esély lehetőségét zárja ki a versenysportban. Mivel bizonyított dopping esetén a sportoló megfosztható elért eredményétől, és eltiltással is szankcionálható, rendkívül fontos a dopping vizsgálatok és az ahhoz tartozó eljárások precíz meghatározása, szabályozása. Különösen óvatosnak kell lenni a vérdopping területén, ahol az autológ transzfúzió esetén nem kerül idegen anyag a sportoló szervezetébe. Ez esetben mik a lehetőségeink arra, hogy mégis bebizonyítsuk a vérdopping jelenlétét? A doppingok élettani hatásainak objektív paramétereit próbálja kimutatni, de elsősorban követni a sportolók biológiai útlevele. Ez esetben a vizsgálatok nem a versenynapon, vagy az edzés időszakában egy-esetleg több alkalommal történnek, hanem azon paraméterek folyamatos nyomon követés zajlik -akár a sportoló teljes élete során- melyek utalhatnak a dopping tevékenység tényére. Az elsősorban irodalmi kutatás célja, hogy felleljen olyan vizsgálati sémákat, rendszereket, amik segítségével könnyen elkülöníthetők a dopping által okozott biológiai változások azon változásoktól, melyek az edzés folyamat során fiziológiásan következnek be. 

A környezeti stressz és az ehhez kapcsolódó affektív (szorongásos-depressziós) megbetegedések korunk társadalmának egyik legnagyobb kihívása. Az élet korai szakaszában elszenvedett traumatikus stressz a major depresszió egyik legfontosabb etiológiai oka. Jól ismert, hogy a traumatikus vagy a hosszan tartó stressz befolyásolja az idegrendszer működését, struktúráját, elsősorban a limbikus és kérgi struktúrák neuronhálózati rendszerét, mely azután a depresszió kialakulására hajlamosít. Célunk e kórosan működő neuronhálózatok vizsgálata kvantitatív in vivo mágneses rezonancia képalkotás (MRI) segítségével. Transzlációs vizsgálatot tervezünk: egyfelől korai stressz állatmodell alkalmazásával, másfelől klinikai beteganyagon, korai életkorban traumatizált major depressziós felnőttekkel. A funkcionális és strukturális abnormalitások kimutatására olyan MRI eljárásokat kívánunk használni, mint pl. a nyugalmi „functional connectivity MRI” vagy a „diffusion tensor imaging”. Különös figyelmet fordítanánk a hippokampusz és a prefrontális kéreg kapcsolatrendszerére. Munkánk klinikai gyakorlat szempontjából is releváns célja azoknak a strukturális és funkcionális agyi eltéréseknek a megértése, melyek az elszenvedett stressz hatására jönnek létre és felnőttben affektív és kognitív zavarokat okoznak. 

Társtémavezető: Prof. Dr. Miseta Attila

A környezeti stressz és az ehhez kapcsolódó affektív (szorongásos-depressziós) megbetegedések korunk társadalmának egyik legnagyobb kihívása. Számos kísérleti adat bizonyítja, hogy tartós stressz hatására specifikus funkcionális és morfológiai elváltozások jönnek létre a központi idegrendszerben, melyek elsősorban a limbikus rendszerhez tartozó központokat érinti. Célunk a stressz okozta neuropathológiai elváltozások feltérképezése hisztopathológiai és molekuláris módszerekkel krónikus stressznek alávetett kísérleti állatokban. 

Társtémavezető: Prof. Dr. Miseta Attila

A neuropszichiátriai megbetegedések a leggyakoribb kórképek közé tartoznak és súlyos társadalmi és gazdasági terheket rónak ránk. E kórképek további problémája az, hogy sok esetben nincs olyan elfogadott objektív biomarker, mely a diagnózis felállításában illetve a betegség lefolyásának megítélésében segítségünkre lehet. A potenciális biomarkerek kutatása azonban intenzív kutatási terület. A jelentkező hallgató ilyen típusú kutatásban vehet részt, miközben tapasztalatot szerezhet modern labordiagnosztikai eljárásokban is.

Társtémavezető: Prof. Dr. Miseta Attila

Jól tudjuk, hogy rendszeres testmozgásnak jótékony hatása van az emberi szervezetre, és azt is, hogy a rendszertelen, váltakozó erősségű edzés problémákat is okozhat. Sokféle kisebb nagyobb biokémiai változás történik a testmozgás során, aminek nem minden részlete ismert. A hirtelen elkezdett sporttevékenység vagy verseny stressz hatásnak is felfogható, míg a rendszeres testmozgás esetleg hozzásegít a stressztűrő képesség javulásához. A stresszhatások fontos jelző molekulái a katekolaminok. Kutatás célja annak vizsgálata, hogy a sporttevékenység mennyire befolyásolja a vizeletben mérhető katekolaminok mennyiségét.

Számos pszichés és testi tünetet a bennünket ért stressz hatásának tulajdonítunk. Vajon ezek valóban annak a következményei? Az orvostanhallgatók egy jól vizsgálható közeget biztosítottak a kutatáshoz. Egy-egy vizsgaidőszak megfelelő idejű és mértékű stressz-hatást jelent, melyet egy nyugodtabb időszak előz meg, illetve követ. Az ÁOK Laboratóriumi Medicina Intézetben végezhető kísérletes munka célja annak felderítése, hogy a vizsga-stressz milyen mértékű pszichés és szomatikus elváltozásokat okoz orvostanhallgatókban.