Dékáni ösztöndíjjal támogatja az ÁOK osztatlan képzéseiben (általános orvos, fogorvos), valamint a Gyógyszerésztudományi Kar gyógyszerészképzésében részt vevő, kiváló teljesítményt nyújtó TDK-hallgatók kutatómunkáját a karok vezetése a 2021-2022-es tanév tavaszi szemeszterétől, ezzel is segítve a diploma megszerzése utáni PhD-fokozatszerzést. Az ösztöndíjra a TDK-munkában kimagaslóan teljesítő diákok pályázhatnak a graduális képzés utolsó előtti és/vagy utolsó tanévében. Jelentkezéseiket januárban várják.
Schweier Rita írása
Dr. Ertl Tibor professzornak, szak- és továbbképzésért felelős dékáni tanácsadónak komoly szerepe van abban, hogy ez a támogatás létrejött.
- Külföldön szereztem tapasztalatokat arról, hogy bizonyos intézményekben párhuzamosan zajlik az orvos- és a PhD-képzés. Az Iowa Állami Egyetemen például ennek a curriculumát úgy dolgozták ki, hogy a diploma átvételekor MD- és PhD-fokozatot is kap a hallgató. Ez ugyan nem a szokványos, négyéves időszak alatt teljesíthető, hanem elnyúlik, viszont a kurzusok párhuzamosan zajlanak: van, amikor az orvosképzés van előtérben, és van, amikor a PhD-programrész. Karunkon két éve indult el a gondolkodás arról, hogyan lehetne a TDK-hallgatók kiváló munkáit, eredményeit úgy hasznosítani, hogy ez konvertálódjon a PhD-képzésbe, és ily módon a négyéves PhD-képzés időtartama lerövidülhessen.
- Miért most aktuális ez?
- A tárgyalások azért gyorsultak fel ezzel kapcsolatban, mivel megváltozott a rezidensek munkáltatói jogviszonya, és óriási különbség jelentkezett az anyagi lehetőségekben a rezidens orvosok és a nappali PhD-hallgatók között az előbbiek javára. Ez pedig még inkább bezárja annak lehetőségét, hogy orvosi diplomával valaki nappali PhD-hallgató legyen, márpedig ilyen hallgatókra nagy szükségünk van, hiszen a jövendő oktató, kutató és klinikusi generációt a PhD-fokozattal rendelkező elméleti oktatóknak és szakorvosoknak a kezébe szeretné adni az egyetemi vezetés. Fennállhatna még az a lehetőség, hogy nappali PhD-hallgató és nappali rezidens is legyen valaki, ám tudjuk, hogy ez szinte lehetetlen, mivel mindkettő egész embert kíván, ezért ezt a megoldást az Országos Kórházi Főigazgatóság sem támogatja. Az ötöd-és hatodéves hallgatók azonban már végezhetnek olyan tudományos munkát, amely publikációk formájában megjelenik, és alapjául szolgálhat a PhD-képzésnek, erre az országban más egyetemen is van példa.
Dr. Szekeres Júlia professzor asszony, a Doktori és Habilitációs Tanács elnöke tíz főre becsüli azoknak a létszámát, akik megpályázzák majd a dékáni ösztöndíjat.
- Ugyan nem limitált a jelentkezők létszáma, de úgy gondolom - és a budapestiek példája is ezt bizonyítja -, hogy maximum tíz olyan hallgató lesz, aki beadja a pályázatát, mivel ehhez éveken át tartó TDK-tevékenység és tudományos eredmények is szükségesek, amik beszámíthatók a PhD-dolgozatba.
- Hányadévben érdemes jelentkezni?
- Minél előbb, annál jobb. Mivel ez a program most indul, ezért lehetnek olyanok, akiket hatodévben ér el. Nem szeretnénk, ha kimaradnának belőle, hisz addigra összegyűlhetnek kutatási eredményeik, és alkalmasak lehetnek a pályázatra. Az ideális az lenne, ha ötödévben adná be a hallgató a jelentkezését, mivel akkor két éve van arra, hogy teljesítse a követelményeket.
- Ezek pedig szigorúak.
- Igen, de nem teljesíthetetlenek. A pályázatnak tartalmaznia kell a témavezető ajánlását, aki mivel ismeri a pályázót, meg tudja ítélni, hogy képes lesz-e az adott idő alatt teljesíteni a feltételeket. Tartalmaznia kell továbbá a hallgató eddigi kutatási eredményeit, a TDK-, vagy egyéb tudományos konferenciákon tartott előadásait, az esetleg már megjelent közleményeit, tehát eddigi tudományos tevékenysége összefoglalását. Mindebből a bírálók már meg tudják ítélni, hogy két év alatt teljesíteni tudja-e a követelményeket. A PhD-kurzusokon való részvétellel és a kutatási tevékenységgel meg kell szereznie a PhD-képzés első két évére előírt krediteket, majd leteheti a komplex vizsgát a diploma megszerzésével egyidejűleg. Ezt követően kezdheti meg a PhD-képzés második két évét, azaz a szigorúan vett PhD-képzése két évre rövidül.
- A havi 140 ezer forintos támogatás komoly segítséget jelent ehhez.
- Ez valóban nem kis pénz. Ekkora ösztöndíjat kapnak a PhD-hallgatók is a képzésük első két évében, a folytatásban pedig 180 ezret. A PhD az egyetemi előmenetel feltétele, szükséges ahhoz, hogy valaki adjunktus lehessen, ugyanakkor az egészségügyi szolgálati jogviszonyban nem számít, ott pusztán a kor a mérvadó. A fizetésben a szakvizsga megszerzésekor van egy ugrás, aztán az idő előrehaladtával nő egyre a bér, ám extrát ehhez nem szükséges teljesíteni. Mindemellett akadnak azért olyanok, akik el akarnak menni külföldre, és ahhoz számít, hogy van-e az illetőnek PhD-je.
- Presztízsértékkel is bír.
- Igen, ezért is gondolom, hogy lesznek jelentkezők, és bízom abban, hogy közülük többen az elméleti intézetekben maradnak. Ez egyébként egy win-win szituáció: jó az orvos végzettségű PhD-s az intézeteknek, és hasonlóképp jó a hallgatónak is, mert felgyorsul a karrierje. A végzés után egyébként többféle lehetőség áll a friss doktorok előtt: átmehetnek az ösztöndíjas PhD-képzésbe, ahol ezt két év alatt befejezik, de elmehetnek rezidensnek is, és mellette levelezősként teljesítik a PhD-t.
- A jövő év elején már be lehet adni a pályázatokat?
- Igen, januárban várjuk a jelentkezéseket, mivel a második félév februárban kezdődik, a PhD-képzéssel együtt. A Doktori (PhD) és Habilitációs Iroda oldalán minden fontos információt megtalálnak ezzel kapcsolatosan a hallgatók.
Dr. Pintér Erika professzor asszony, a Tudományos Diákköri Tanács elnöke – szoros együttműködésben dr. Szekeres Júliával – hosszú hónapokon át tanulmányozta, hogy más egyetemeken miként támogatják a PhD-fokozatszerzést. A Semmelweis Egyetemen 2018 óta működik a miénkhez hasonló rendszer, 10-15 hallgatóval, ennek tapasztalatai is hozzásegítették őket a pécsi elképzelés megvalósításához.
- Hány TDK-hallgatója van jelenleg a karnak?
- Több mint 250 regisztrált TDK-hallgató van, ez nagy létszám, ám közülük kevesebb, mint százan igazán aktívak. Ők azok, akik tudnak írni pályamunkát, és ezt elő is tudják adni a TDK-konferencián.
- Mit gondol, ez a szűkebb kör felkapja majd a fejét a dékáni ösztöndíjra?
- Egészen biztosan, már beszélgettem is róla azokkal a negyed-, ötöd-és hatodéves hallgatókkal, akik komolyan érdeklődnek a tudomány iránt. Azok a negyed-és ötödévesek, akik időben elkezdték a TDK-munkát, nagyon jó lehetőségnek tartják a dékáni ösztöndíjat, a hatodévesek pedig sajnálkoznak, hogy csak jövő februártól él ez a lehetőség. Az tudja ezt igénybe venni, aki elkötelezetten kutat, és akivel a témavezetője is sokat foglalkozik. Komolyan kell produkálniuk a jelentkezőknek, vállalniuk a pályázatban előírt kötelezettségeket, tömeges jelentkezésre ezért nem számíthatunk. Ha lesznek nyolcan-tízen, akkor már sokat nyerünk, hisz a legkiválóbb diákjainkat nem veszítjük el. Nagy előnnyel jár, ha már hallgatókorukban bevonhatjuk őket az oktatásba, például az Anatómiai Intézetben, ahol a demonstrátori rendszer jól működik. Ez természetesen többletjövedelmet is jelenthet a számukra, ami az ösztöndíjjal együtt már kompetens lehet a kezdő rezidensi bérrel.
- A hallgatók kiválósága, hajlandósága, elkötelezettsége mellett nagyon fontos az Önök motiváló szerepe is.
- Kétségtelenül. Ha egy-egy intézet nemzetközileg is elismert kutatói tevékenységet folytat, és annak fiatal munkatársai – tanársegédek, adjunktusok, tudományos munkatársak – elkötelezettek arra, hogy a fiatalokat neveljék, akkor nagy sikereket lehet elérni, mert a diákok akarnak tanulni, ezt a másfél éves TDK-elnöki tapasztalataim mondatják velem. A legnagyobb félelmem nekem is az, hogy az elméleti intézetekben lassan kiürülnek a fiatal oktatói állások, mert a gyakorlat felé orientálódnak az orvosok, gyógyszerészek. Vannak kiváló biológusok, vegyészek, ám léteznek olyan diszciplínák – ilyen többek között a gyógyszertan is - , amelyeket csak orvosi, illetve gyógyszerészi diplomával lehet tanítani. Nagyon bízom abban, hogy lesz egy maroknyi csapat, melynek igénye lesz a tudományos munkára, nemzetközileg kompetenssé válik, konferenciákon, fórumokon kiválóan helytáll, neves folyóiratokba ír. Létük, jelenlétük sokat lendítene a magyar tudományon, és nem utolsósorban a pécsi orvoskar oktatásának színvonalán.