TDK

Az orvostudomány gyakran túlságosan összetett ahhoz, hogy egyszerű szavakkal kifejezhető legyen. Az orvosi tanulmányok során bonyolult latin és görög szakkifejezéseket kell elsajátítani, továbbá elvárás, hogy az orvostanhallgatók átvegyék a professzorok és az orvoskollégák szakmai nyelvhasználatát. Amint azonban ez sikerül, már a gyakorlatban találja magát a fiatal orvos és találkozik az első páciensekkel, akik értetlen arccal és kérdőjelekkel a szemükben néznek rá, amikor megpróbálja elmagyarázni a diagnózist és a szükséges terápiás intézkedéseket. Számos kutatás rámutat ugyanakkor arra, hogy az orvos és a beteg közötti kommunikációs problémák komoly hatással lehetnek a beteg elégedettségére, a beteg érzelmeire és ezáltal a terápiás folyamat további menetére. A helyzetet nehezíti az is, hogy az orvos és a beteg között "információs érdekellentét" áll fenn. Az orvos szakmai információkat, objektív, betegséggel kapcsolatos információkat szeretne hallani és közvetíteni, míg a beteg személyes információkat, betegségével kapcsolatos szubjektív elképzeléseit szeretné megosztani orvosával (Bechmann, 2014).

A TDK-kutatás részeként szimulált és valós orvos-beteg konzultációkat rögzítünk (Etikai Bizottság engedélyét követően), és elemzünk a nyelvészeti beszélgetéselemzés kvalitatív módszerével. Az elemzés során az orvosok és a betegek által, a kölcsönös megértés biztosítása érdekében alkalmazott kommunikációs stratégiákat azonosítunk. Az elemzés során feltárt esetleges hiányosságok is relevánsak a kutatási kérdés szempontjából:  Hogyan válhat az orvos és a beteg közötti kommunikáció, minden tudásbeli és "információs érdekellentét"  ellenére, egyenrangú partnerek dialógusává? A kutatás részeként empirikus adatokra alapozva olyan ajánlások kerülnek kidolgozásra az orvosi beszélgetésvezetésre vonatkozóan, amelyek a konzultációkba bevonják a beteg nézőpontját, és így lehetővé teszik az orvos és a beteg közötti szimmetriát a beszélgetés szintjén.

Társtémavezető: Dr. Laczy Boglárka

A kutatás a betegkikérdezés szerepét és annak két kulcsfontosságú dimenzióját, a nyelvi és orvosszakmai aspektusokat vizsgálja, különös hangsúlyt fektetve a pontos diagnózis felállításához szükséges információszerzésre a belgyógyászat területén.

A 2020-as években határozott változásokat mutató orvos-beteg interakciók leírásával, továbbá az interjúvezetési stratégiák (kooperatív vagy kompetitív beszélgetés, értő hallgatás, nyitott és/vagy eldöntendő kérdések, empátia, asszertivitás, közbevágások) elemzésével, a kutatás az átfogó információszerzés verbális és nemverbális eszközeit azonosítja, hangsúlyozva azokat a kommunikációs stratégiákat, amelyek segítségével a betegektől a lehető legteljesebb és legpontosabb információkat lehet megszerezni. Az adatgyűjtés valós és szimulációs páciensekkel folytatott betegkikérdezések megfigyelése során történik, biztosítva az autenticitást, és figyelembe véve a személyiségi jogokat, kizárólag a betegek, az orvosok, valamint az Etikai Bizottság engedélyével.

A belgyógyászati diagnózis pontos felállításához elengedhetetlen a hatékony és részletes betegkikérdezés, mely magában foglalja a panaszok alapos leírását (SOCRATES modell), valamint az egyéb egészségügyi problémák és a családi anamnézis feltárását, a korábbi és jelenlegi gyógyszerek, műtétek, táplálkozási szokások, életmód, illetve esetleges toxinexpozíció feltárását. Az inter-professzionális megközelítéssel olyan nyelvi és kommunikációs eszközök azonosítására kerülhet sor, amelyek hozzájárulhatnak a sikeres diagnózis felállításhoz és a betegek egészségügyi ellátásának javításához.

A kutatás célja a szakirodalomban meglévő ismeretek bizonyíték-alapú kibővítése és továbbfejlesztése a betegkikérdezés és a diagnosztikai folyamat terén, valamint az oktatási anyagok modernizálásában.

Társtémavezető: Dr. Németh Timea

A tanulási környezet sokféle tényezőt ölel fel, mint például a fizikai környezet, a tanítási módszerek és a társas kapcsolatok, melyek mind befolyásolják a hallgatók tanulási eredményeit és jól-létét. Az elégedettség a képzési programmal jelentős mértékben függ a tanulási környezettől. A DREEM kérdőív segítségével feltárhatóak a tanulási környezet erősségei és a fejlesztendő területek az orvos- és fogorvostanhallgatók szemszögéből. Ezeknek a véleményeknek a megismerése segítheti az oktatókat abban, hogy hatékonyabbá tegyék az oktatási folyamatot és fejlesszék a tanulási környezetet.

Társtémavezető: Dr. Kránicz Rita

A telemedicina területén még nem kiterjedt a hazai kutatás, és a bizonyítékokon alapuló ajánlások kifejezetten korlátozottak (Coleman, 2020), másrészt alapfeltevés, hogy a távgyógyászati konzultáció alapvetően ugyanaz, mint a személyes konzultáció (White et al., 2021). A tünetek súlyosságának differenciálása telefonon ugyanakkor sokkal nehezebb feladat elé állítja az orvost, csak úgy, mint a fizikális vizsgálat hiánya. Pontos és célirányos kérdezési struktúrával a telefonos konzultáció akár életmentő jelentőségű is lehet (Győrffy et al., 2020). A kutatás telefonos orvos-beteg konzultációk nyelvészeti elemzésével foglalkozik, majd a jellegzetes kérdezési struktúrák és mintázatok feltárása után azok gyakorlati alkalmazhatóságát célozza meg, a curriculumba történő bevitelének módszertanára tesz ajánlást.

Az új, digitális technológiák és eszközök lehetővé teszik részletes és interaktív szimulációk létrehozását, amelyek segítségével a hallgatók virtuális betegekkel interakcióba léphetnek, és gyakorolhatják kommunikációs képességeiket. Ezek a virtuális betegek képesek reális helyzeteket szimulálni, lehetővé téve a hallgatók számára, hogy kényelmes környezetben, stressz nélkül gyakoroljanak. A virtuális betegek alkalmazása lehetővé teszi a hallgatók számára, hogy megfigyeljék és analizálják saját kommunikációs stílusukat és hatékonyságukat. Emellett a digitális eszközök lehetőséget biztosítanak az oktatók számára, hogy testreszabott visszajelzéseket adjanak a hallgatóknak, ily módon segítve őket abban, hogy jobban felkészüljenek a valós klinikai környezetre és megerősítsék orvosi kommunikációs készségeiket.

Társtémavezető: Eklicsné Dr. Lepenye Katalin

Az orvosi improvizáció, egy innovatív, Magyarországon elsőként használt kommunikációs fejlesztő tréning módszer az alkalmazott improvizáció technikáit használja a gyógyítás területén dolgozó szakemberek kommunikációs és egyéb soft skilljeinek fejlesztésére. Ez a multidiszciplináris megközelítés segíthet az orvostanhallgatóknak, orvosoknak, ápolóknak és más egészségügyi szakembereknek jobban alkalmazkodni a váratlan helyzetekhez, javítani a betegekkel való kapcsolatot, és növelni a munkahelyi hatékonyságot.

Az orvosi improvizáció ( #MedImprov) célja, hogy fejleszthesse az empátia, a csapatmunka, a kreatív problémamegoldás és a stresszkezelés képességét. Ezek a készségek kulcsfontosságúak lehetnek egy olyan környezetben, ahol a bizonytalanság és a változások mindennaposak. A résztvevők improvizációs gyakorlatokon és szerepjátékokon keresztül tanulnak, ami lehetővé teszi számukra, hogy valós idejű visszajelzést kapjanak és azonnal alkalmazzák az újonnan szerzett készségeket.

Az improvizáció és az orvoslás művészete nem csak az egészségügyi szakemberek számára nyújt előnyöket, hanem javítja a betegellátás minőségét is, mivel a jobb kommunikáció és együttműködés hozzájárulhat a pontosabb diagnózisokhoz és a hatékonyabb kezelési tervekhez. Ez a megközelítés egyre népszerűbbé válik világszerte, hiszen egy olyan eszköztárat kínál, amely segít kezelni az orvoslás területén jelentkező egyedi kihívásokat.

A kutatás célja az alkalmazott színházi improvizáció hatásának vizsgálata az orvosi kommunikációra, kérdőíves módszerek segítségével. A cél azoknak a tényezőknek az azonosítása, amelyek befolyásolják ezt a hatást, ezek az elemzése, valamint a lehetséges megelőzési stratégiák kidolgozása.

Társtémavezető: Dr. Marek Erika

A kutatás célja, hogy megvizsgálja az interkulturális kompetenciák szerepét az orvosi és egészségügyi szolgáltatásokban, beleértve az orvos-beteg, orvos-orvos, orvos-egészségügyi személyzet kommunikációját, és ezen keresztül feltárja, hogy ezen kompetenciák milyen hatással vannak a betegellátás minőségére és hatékonyságára. A kutatás vegyes módszertanra épül, magában foglalva a szakirodalom elemzését, valamint kvantitatív és kvalitatív kutatások végzését, fókuszálva az egészségügyi ellátórendszer kihívásaira, a magyar és a külföldi betegek, a magyar és a külföldi orvosok, valamint a külföldi hallgatók elégedettségének vizsgálatára.

Társtémavezető: Dávidovics Anna

A kutatás célja, hogy felmérje a hallgatók, az oktatók, kutatók és klinikusok, valamint az adminisztratív állomány elégedettségét az oktatási környezettel kapcsolatban. A kutatás vegyes módszertani megközelítést alkalmaz, beleértve a szakirodalom áttekintését, online kérdőíves felméréseket, egyéni és fókuszcsoportos interjúkat. Az elégedettségi szintek holisztikus vizsgálatával a kutatás célja az oktatási környezet erősségeinek és fejlesztendő területeinek beazonosítása

A kutatás célja az orvos-egészségügyi oktatás és képzések területén alkalmazott online és mesterséges intelligenciára épülő eszközök vizsgálata. A kutatás fókuszában az áll, hogy feltárja ezen eszközök alkalmazásának előnyeit, hátrányait és kihívásait, valamint megvizsgálja, hogyan befolyásolják az új technológiák az orvostanhallgatók képzését, a képzéssel való elégedettségét. A kutatás vegyes módszertanra épül, magában foglalva a szakirodalom elemzését, valamint kvantitatív és kvalitatív kutatások végzését.

Az egészségügyi szakemberek erőteljesebb jelenléte az interneten és a közösségi médiában alapvető fontosságú lehet az egészségügyi félretájékoztatás elleni küzdelemben. Ismert tény, hogy az internet, a mesterséges intelligencia és a közösségi média az információkeresés és a döntéshozatal fontos eszközévé vált. Egyre több tanulmány foglalkozik azzal, hogy az egészségügyi szakemberek nemcsak a páciensekkel, hanem az egészséges emberekkel is párbeszédet folytatnak, hogy megelőzzék a hamis és félrevezető tartalmak terjesztését és terjedését az információrobbanás korában. Fontosnak tartjuk, hogy a szakemberek egy része az online platformok segítségével közvetlen kommunikációt alakítson ki a laikus közönséggel, és megbízható forrásokkal lássa el őket. A TDK kutatás célja feltárni, hogy a laikusok és szakemberek milyen digitális kultúrával rendelkeznek; illetve az orvosok, egészségügyi szakemberek miként használják az online teret ismeretterjesztés céljából. Szeretnénk megvizsgálni, hogy milyen lehetőségek rejlenek ezen a területen az egészségműveltség fejlesztése érdekében.