« Kutatás

TDK témáink

A kutatás célja Kik transzgenikus egerek in situ szöveti megvilágításával kiváltott fotokonverzióval a bél-asszociált nyirokszövetek limfoid sejtjeinek nyomonkövetése és alkalmazása gyulladásos bélbetegségek modelljeiben.

A perifériás nyirokszövetek (lép, nyirokcsomó, stb) nyiroktüszői fontos szerepet töltenek be a B-sejtek túlélésében és az ellenanyag-termeléssel járó immunválaszokban, valamint B-sejtes daganatok túlélésében és a citosztatikumokkal szembeni rezisztencia kialakításában. A kutatás célja a nyiroktüsző-alapállomány sejtek differenciálódásának és a B-sejtek fejlődéstani szerepének in vivo vizsgálata egér-modellekben.

Régóta ismert, hogy az autoimmun kórképek gyakran társulnak infertilitással és korai vetéléssel. Vizsgálatunk során célunk jellemezni az autoimmun betegségek hátterében egyre gyakrabban vizsgálat T-helper limfociták 4 alcsoportjának, a Th1, a Th2, a Th17 és a regulátoros T (Treg) limfociták aktivációjának eltéréseit autoimmun Hashimoto thyreoiditisben szenvedő fiatal nőkben. Jellemezni szeretnénk továbbá a T limfociák aktivációjában és az antigén prezentáló sejtekkel (APS) folytatott kommunikációban központi szerepet betöltő B7 fehérjék változásait a kórképben. A munkában olyan fiatal nőkben is szeretnénk elvégezni az említett vizsgálatokat, akiknél a betegség már korai fázisában (szubklinikai fázisában) infertilitással társul. 

A kutatás célja autoimmun encephalitises betegek szérum és liquor mintáinak szerológiai vizsgálata 6 különböző autoantigénnel szembeni reaktivitás-mintázat alapján.

A rheumatoid arthritis (RA) az egyik leggyakoribb szisztémás autoimmun betegség. Munkánk során az emberi RA-hoz igen hasonló egér modellben vizsgáljuk az autoimmunitás kifejlődésének lépéseit, sejtes ill. molekuláris mechanizmusait, valamint annak módosítási lehetőségeit.

A kutatás célja neuroimmunológiai betegek mintáiban B sejtek vizsgálata molekuláris, celluláris és szerológiai módszerek alkalmazásával.

Társtémavezető: Prof. Dr. Berki Tímea

A kutatás célja az autoantitest-termelő B-sejtek aktivációjának molekuláris és sejtszintű vizsgálata betegminták és modell sejtvonalak felhasználásával, celluláris és molekuláris immunológiai módszerek alkalmazásával.
 

A B-sejtes malignus lymphomák kutatásának egyik gyakori modellje az egér B-sejtes daganatok vizsgálata. Intézetünkben azonosítottunk egy új, follikuláris lymphoma jellegzetességeket mutató egér daganatot, ami elsősorban a nyirokutak mentén terjed. A kutatás célja a daganat-sejtek szöveti partnereinek azonosítása és a túlélésüket elősegítő szignálok meghatározása.

Társtémavezető: Prof. Dr. Balogh Péter

Az orális antigének szembeni tolerancia kialakulásában fontos szerepet játszik a regulatórikus T sejteknek az intesztinális nyirokszövetekbe történő homingja.  Ez a homing nagyrészt a MAdCAM-1 addresszin révén megy végbe.  A kutatás célja az orális tolerancia kiválthatóságának vizsgálata különböző MAdCAM-1 hiányos knockout egértörzsekben.

A perifériás nyirokszervek közös jellemzője egérben és emberben a limfoid parenchyma és a kötőszöveti alapállomány elkülönült specializációja és szöveti elhelyezkedése (kompartmentalizáció). Ennek kapcsán számos kemokin-vezérelt esemény szükséges az érett nyirokszöveti T/B-sejtes elkülönüléshez, mely egyben a hatékony immunvédekezéshez is elengedhetetlen. A vizsgálatok célja a kemotaktikus és egyéb szignalizációban érintett G-proteinek általi szignalizáció újszülöttkori gátlásának in vivo állatkísérletes vizsgálata a nyirokszövetek érésére és T-dependens humorális immunológiai funkcióira.

Társtémavezető: Prof. Dr. Balogh Péter

A bél nyirokszöveteinek fejlődésében és a lymphocyták megtelepedésében a specializált érelemek differenciálódása fontos szerepet tölt be. A MAdCAM-1 addresszin embrionális korban elősegíti a nyirokcsomók fejlődését is, de pontos szerepe nem ismert. A kutatás célja a MAdCAM-1 hiányos egér nyirokcsomó-fejlődésének vizsgálata immunhisztológiai és celluláris immunológiai vizsgálatokkal.

Különböző fehérvérsejtek monoklonális antitestekkel végzett terápiás célú eltávolítása (depléciója) a klinikai gyakorlat részévé vált, ugyanakkor nem ismert, hogy a különböző nyirokszöveteken  belül mennyire hatékony módon történik. A tanulmány célja egérmodellek felhasználásával annak megállapítása, hogy a T-sejtek specifikus antitestek általi eltávolításának hatékonysága mennyire függ az adott célsejt szöveti mikrokörnyezetétől, és az mennyire segíti elő a kezeléssel szembeni rezisztencia kialakulását.

A vizsgálat célja in vitro limfocita-kultúra és áramlási citometriás módszerek kombinálásával TBC-fertőzés kimutatása és laboratóriumi monitorizálása.

A rheumatoid arthritis az egyik leggyakoribb szisztémás autoimmun betegség, amelyben a kórfolyamat kialakításában a T sejtek központi szerepet játszanak. Munkánk során az emberi RA-hoz igen hasonló egér modellben vizsgáljuk a T sejt aktiváció ill. apoptózis jelátviteli útvonalait, valamint annak módosítási lehetőségeit.

Társtémavezető: Kugyelka Réka

Vizsgáljuk a T sejtek jelátvitelét normál és kóros körülmények között különböző KO és transzgén egerek felhasználásával.

Az immunrendszer egyik legfontosabb jellemzője, hogy felismerő funkciója révén képes különbséget tenni a normál sajátilletve a nem saját és a módosult saját struktúrák között. Míg a külső antigénekkel, vagy a mutálódott saját struktúrákkal szemben támadó jellegű immunválasz alakul ki, addig a normál saját antigéneket az immunrendszer tolerálja. A tolerancia kialakításában két fő mechanizmus játszik szerepet: i) a centrális tolerancia biztosítja, hogy az elsődleges nyirokszervekből ne kerülhessenek ki autoreaktív lymphocyták; illetve ii) a perifériás tolerancia, amely a periférián kontrollálja a lehetséges autoimmun folyamatokat. Általánosságban, ha a fenti tolerancia mechanizmusok bármely komponense károsodik, autoimmun betegségek alakulnak ki. Az európai és észak-amerikai népesség 5–7% -a szenved valamilyen autoimmun betegségben. A rheumatoid arthritis (RA) az emberi populáció ~1% -át érintő szisztémás autoimmun betegség, mely a perifériás kisízületek súlyos gyulladását és deformitását végül funkcióvesztését okozza. A BALB/c egerek porc proteoglikán (PG) által kiváltott ízületi gyulladása (PGIA) egy T- és B sejt függő autoimmun betegség, amely számos hasonlóságot mutat a RA-al. Egyre több kutatás próbál olyan terápiás lehetőségeket kidolgozni, amelyek a fiziológiás immunológiai egyensúly normalizálásán és a károsodott tolerancia-mechanizmusok korrigálásán alapulnak a hosszú távú remisszió reményében. Számos kísérlet kimutatta, hogy azonosított autoantigén esetén tolerancia váltható ki peptid (autoantigén) vakcinálással, pl. a sclerosis multiplex, a kollagén indukált arthritis és az I-es típusú diabétesz állatmodelljeiben. A laboratóriumunkban rendelkezésre álló autoimmun arthritis modell (PGIA) segítségével vizsgáljuk, hogy indukálható-e tolerancia peptid(autoantigén)-nanopartikulum komplexszel történő oltással a betegség enyhítésére/megszüntetésére. Vizsgáljuk a tolerancia indukció hátterében álló celluláris és molekuláris mechanizmusokat.

Az immunvédekezés legősibb módja a veleszületett védekezési formák közül a fagocitózis, mely külölnböző működési módokon valóüsul meg. A munka célja gerinctelen állatmodellekben az egyes fagocita sejtek azonosítása, működési jelllemzőinek meghatározása celluláris és molekuláris immunológiai módszerekkel.