Az epiteszforum.hu dr. Schreck Ákossal, a Minusplus építésztervező és designer iroda vezető építésztervezőjével készített interjút arról, hogy miként formálódtak a digitális technológia térnyerése és a világjárvány következtében létrejövő változások az irodák és a felsőoktatási intézmények belső térkialakításában. Mint ismeretes, a Minusplus nemrégiben átfogó tanulmányt, koncepció-analízist készített karunk felkérésére campusunk építészeti-belsőépítészeti átalakításáról.
A beszélgetésből kiderül, hogy a már korábban is tapasztalt analóg-digitális átalakulásból fakadó változásoknak a világjárvány adott nagyobb lendületet. Az átalakulás a folyamatos teljesítményoptimalizálás miatt az irodákban következik be a leggyorsabban, de a felsőoktatási intézményekben is érezhető.
Campusunk téri struktúráinak átalakulása kapcsán dr. Schreck Ákos elmondja, hogy a felsőoktatásban, orvosképzésben tapasztalható erős nemzetközi verseny miatt elengedhetetlen az analóg-digitális transzformációból fakadó módszertani átalakulás. A kiváló oktatói és hallgatói szürkeállomány bevonzásához és megtartásához inspiráló, flexibilis és adaptív téri környezet kialakítása szükséges.
„A hallgatók szempontjából gondoltuk végig a víziót, elképzelve a hallgatók egy napját 2025-ben. Olyan kulcsfogalmakat használtunk, mint például oktatás helyett tanulás, a valós és a virtuális folyamatok elérhetősége, a hallgatói időmenedzsment, az integráció, a közösség, a nyitottság és a fenntarthatóság. Fontos volt, hogy megteremtsünk egy képet, ami leírja a célt, ez lett a vízió, a forgatókönyv pedig a megvalósítás eszköze lesz. A gyors átalakulások között fel kell készülni a váratlanra: a bizonytalan, változó szituációkban lezárt folyamatok helyett nyitottan kell gondolkodunk. Jó példa erre a járvány okozta helyzet: a világszerte zajló gyors átalakulások és az igények változása miatt nem lehet statikus környezetben gondolkodni” - hangsúlyozza dr. Schreck Ákos, aki a forgatókönyv kifejezést használja, mert dinamikus folyamatként írható le vele a tervezés. A konkrét megoldások helyett inkább lehetőségeket, képességeket tárnak fel, amelyek felvérteznek arra, hogy bármilyen helyzetnek megfeleljenek.
A szakember beszél arról is, hogy a tervezés során párbeszédet folytatnak, megvizsgálják a hipotéziseket, rászabják az épületekre, majd beépítik azoknak az eredményeit a későbbi munkákba. Azt javasolták, hogy csináljanak egy próbaterületet 500-1000 nm között, ahol megvalósítják az elveknek megfelelő elrendezéseket, majd a 2-3 hónapos használat alatt felmérik, mik a felhasználói tapasztalatok és ennek megfelelően alakítják a koncepciót.
Kiemeli, hogy a tudásterekben egyre inkább meg kell barátkoznunk a nem lineáris, nem befejezett tervezési folyamatokkal. Intézményi struktúrától is függ, hogy egy adott szervezet hogyan reagál, kérdés, hogy az alapműködés mennyire engedi meg az ilyesfajta kísérletező munkát. Az irodákhoz hasonlóan a felsőoktatási intézményekben is a sokféle, és egy nap alatt többször is változó funkcióknak is meg kell felelnie a térnek. A kis csoportban végzett feladatok, vagy az összpontosítást igénylő egyéni tanulás céljából hasonló agilis terekre és a sokféle feladatnak rugalmasan megfelelő multifunkcionális berendezésre van szükség, mint az irodai térkialakításban.