A Magatartástudományi Intézet Orvosi Oktatásfejlesztési és Kommunikációs Tanszéke immár 10. alkalommal rendezett oktatói készségfejlesztő workshopot, amit nagy érdeklődés kísért.
Dr. Bari Ferenc, az SZTE Általános Orvostudományi Karának volt dékánja, a workshop vendégelőadója „Közös gondolkodás az orvosképzés kihívásairól” címmel tartott előadásában hazai és nemzetközi példákkal mutatta be, milyen átalakulás megy végbe a képzés szemléletének, súlypontjainak és módszertanának megítélésében a jövő orvosgenerációjának felkészítése során.
Rámutatott, hogy az orvosképzéssel foglalkozó intézményeknek figyelniük kell a tudásmennyiség felgyorsulására éppúgy, mint az oktatás minőségére. Hangsúlyozta a kollaboráció és a hálózati tudás építésének, felhasználásának fontosságát, ami valamennyi képzőhely számára az egyik legnagyobb kihívást jelenti a jövőben. Kitért emellett az önismeret, a kommunikáció, az empátia és az együttműködési képességek folyamatos fejlesztésének szükségszerűségére is.
„A hernyó potenciálját nem azzal érhetjük el, hogy leckéket adunk neki repülésből, hanem ha hagyjuk pillangóvá fejlődni” - ezzel a mottóval nyitotta előadását Varga Zsuzsanna, a Dékáni Hivatal vezetője, aki a Magatartástudományi Intézet PhD-hallgatójaként „Többet vagy eredményesebben oktassunk?” címmel összegezte kutatásait, amik a négy hazai orvosképzőhelyen zajlottak 2017-ben, oktatók, hallgatók és betegek bevonásával. A két kutatása téma, a „Képzési és kimeneti követelményekben szereplő kompetenciák fontossága és a velük való elégedettség”, valamint a „Pedagógiai készségek szükségessége, megléte és azokkal kapcsolatos elégedettség” kapcsán elemzett eredmények arra utalnak, hogy több területen is jelentős eltérések tapasztalhatóak a vizsgált célcsoportoknál. A kutatásokból kiderül az is, hogy nem elégséges csak a szakmai tudás átadása. Ezeknek a különbözőségeknek a kezelése a medikusképzéssel foglalkozó intézmények versenyképességét hosszú távon biztosíthatja.
Az oktatói kompetenciák fejlesztéséhez karunk készségfejlesztő képzéseket, tréningeket szervez, és ezekhez használható eszközöket biztosít, ilyen a POTEcho feedback rendszer is, amit a tréning résztvevői ki is próbálhattak.
A tréning zárásaként a résztvevők munkacsoportokat alakítva, a „World Café” módszerével dolgozták fel a hallottakat, érintve az oktatás átalakításának legsürgetőbb lépéseit, annak előnyeit és kockázatait. Itt az oktatók eredményességével és a hallgatók elégedettségével kapcsolatosan számos ötlet megfogalmazódott, ami már „csak” kidolgozásra vár.