Ez a PTE ÁOK új honlapja.  |  Vissza a régi honlapra

„A tudománynak kötelessége a társadalom szolgálata”

2020. július 29.

„A tudománynak kötelessége a társadalom szolgálata”

– interjú az MTA élő természettudományokért felelős alelnökével, dr. Kosztolányi György professzor emeritusszal

Kollégái, tudóstársai biztatására döntött úgy dr. Kosztolányi György, a Pécsi Tudományegyetem professzor emeritusa, hogy elfogadja a jelölést a Magyar Tudományos Akadémia élő természettudományok alelnöki tisztségére. A Gyermekgyógyászati Klinika Orvosi Genetikai és Gyermekfejlődéstani Intézetét alapító orvosprofesszor kiemelten fontosnak tartja a tudomány társadalmi szerepvállalását, és a tudományos gondolkodás erősítését érzi egyik fő feladatának.

 

Stemler Miklós írása

 

Hosszú ideje tagja a Magyar Tudományos Akadémiának, és sok tisztséget betöltött már, az elmúlt évek során például az Orvosi Tudományok Osztályát vezette. Mi motiválta az élettudományi alelnöki pozíció megpályázására?

Őszintén szólva először eszem ágában sem volt a jelentkezés erre a posztra. Idén jár le az Orvosi Tudományok Osztályán betöltött elnöki tisztségem, és úgy voltam vele, hogy bár nagy örömmel láttam el ezt a megtisztelő feladatot két cikluson át, nem fogadok el jelöltséget a tisztújítás során. Az első megkeresésre azt válaszoltam, hogy nem akarok újabb tisztséget vállalni, ám először az orvosi osztály tagjaitól, majd más osztályokról is olyan mértékű és mennyiségű biztatást kaptam, hogy lényegében erkölcsi kényszert éreztem az indulásra. Ezért is fogadtam el a jelölést, és nagy megtiszteltetés volt a megválasztásom.

Magyarország az élő természettudományok terén hosszú ideje mondhatni méretén és lehetőségein felül teljesít. Erre az egyik legjobb példa épp az MTA új elnöke, Freund professzor úr tudományos karrierje, de említhetnénk a Pécsről indult Buzsáki Györgyöt is, és még rengeteg magyar tudóst és kutatót. Mindez azonban a kétségtelen örömön felül jelentős felelősséget is jelent az ezért a területért felelős alelnök számára…

Ezt a felelősséget én is érzem. Ezen a téren megnyugtat, hogy Freund elnök úr is bizalmáról és támogatásáról biztosított, ami azt jelenti, hogy támogató környezetben tudok nekilátni ennek a valóban nagy munkának.

Mik a pontos feladatai egyébként? Ha jól sejtem, a területért felelős alelnökként felügyelő, koordináló szerepkört kell ellátnia.

Az Akadémia 11 osztályából három, az orvosi, a biológiai és az agrár osztály tartozik hozzám. Ezeket kell összefognom, ám az elmúlt években lezajlott változások miatt ez nem is elsősorban a kutatóintézetek felügyeletét jelenti, hanem az egész magyar tudományos életről, kezdve az egyetemeken folyó tudományos utánpótlás képzésről és a fiatal korosztályok tudomány felé fordításáról van szó. Tavaly decemberben tartottunk egy rendkívüli közgyűlést, ahol megfogalmazásra került, hogy a Magyar Tudományos Akadémia az egész magyar tudományos életért, és annak fejlődéséért vállal felelősséget, és ennek részeként partneri viszonyt ápol a mindenkori magyar kormánnyal is, hiszen a nemzet tanácsadójának szerepét kívánja betölteni. Ez fogja meghatározni az én tevékenységemet is.

Nem titok, hogy az elmúlt években komoly viták dúltak az MTA szerepe kapcsán, és a kutatóintézeti hálózat leválasztása komoly feszültségeket is okozott. Hogy látja, az új elnökség képes lesz orvosolni ezeket a problémákat?

Természetesen bizakodó vagyok, különben nem vállaltam volna ezt a megbízást. Sosem titkoltam, hogy véleményem szerint az emberi szellemi tevékenység legmagasabb foka a tudományos gondolkodásmód, azaz hogy az ember a valós világ jelenségeit előítéletmentesen, mindenre figyelve próbálja megismerni, és mindezt a társadalom hasznára fordítja. Ezt tartom a legmagasabb szintű társadalmi-szellemi tevékenységnek. Meggyőződésem, hogy a tudománnyal foglalkozók nem képesek úgy űzni ezt a tevékenységet, hogy azt valamilyen formában alárendelik a politikának. Emellett az is meggyőződésem, hogy a tudománynak mondhatni kötelessége az emberi társadalomnak a lehető legmagasabb szintű segítséget nyújtani. Bár az Akadémia szerepét illetően az elmúlt évben új helyzet alakult ki, az változatlan, hogy a tudománynak, a tudósoknak fel kell kínálnia a társadalom javára az általuk előállított produktumokat. Az már a társadalom vezetőin, az adott kormányzaton és hatalmon múlik, hogy mit kezd ezzel, mennyire fogadja el és fogadja meg ezeket a tanácsokat, iránymutatásokat. Ebben az értelemben a tudomány nem helyezkedhet ellenzéki vagy sértett pozícióba, hiszen az a feladata, hogy a kutatás révén szerzett eredmények segítségével szolgálja a társadalmat. Annak örülünk persze, ha a mindenkori kormányzat megfogadja ezeket a tanácsokat, de ha nem, a tudomány, a tudósok akkor is dolgoznak tovább.

Az elmúlt öt hónap, illetve a koronavírus helyzet rendkívül világosan megmutatta ennek a jelentőségét, hiszen talán sohasem hangzott el a kormányzat részéről ilyen sokszor, hogy figyeljünk a tudósokra, és az egész társadalom feszülten figyeli és várja a tudományos eredményeket. A tudományos világ pedig nem tehet más, mint megpróbálja kielégíteni ezt az igényt, és meghálálni a belé vetett bizalmat. Ebben személy szerint is igyekeztem kivenni a részemet az Akadémia honlapjának szerkesztése révén, ahol arra törekedtünk, hogy a lehető legpontosabb és legújabb tudományos eredményekről tájékozódhasson a közvélemény, emellett pedig javaslatokat és iránymutatásokat fogalmaztunk meg a különböző minisztériumok számára, ezeket pedig több alkalommal meg is fogadták. Ez nagyon jól megmutatta a politika és a tudomány lehetséges együttműködését. Ebben a nehéz helyzetben nagy igény van a tudományos iránymutatásra, ám emellett a rengeteg különböző szempontot számon tartó politika dolga az, hogy a különböző tudományágak javaslataiból kiválassza azokat, amelyek szerinte a legmegfelelőbbek az adott szituációban.

A magyar kormányzat és a tudományos élet együttműködése tényleg szinte példaértékűnek mondható a koronavírus helyzet kapcsán, ám eközben nem egy esetben hajmeresztő példákat látunk világszerte a legalapvetőbb egészségügyi tanácsok (pl. maszkhasználat) kapcsán is, és sok esetben határozott tudományellenes hangulat érezhető. Mit tud kezdeni ezzel a helyzettel a tudomány, illetve az MTA?

Valóban, én is szomorúan és nemegyszer elborzadva figyelem ezeket a jelenségeket. Az Akadémia szerintem nem tehet mást, mint kitartóan és szívósan végzi a dolgát: a tudományos gondolkodásmód révén a lehető legjobb tanácsokat és iránymutatást nyújtja. Ha ezt megfogadják, akkor jó, ha nem, akkor is tovább kell folytatnunk. Ebben az értelemben a tudomány nem lehet ellenzékben, mindig társnak és partnernek kell lennie. Emellett nem szabad hallgatnia sem, ha például veszélyes áltudományos nézetek jelennek meg – ezzel személyesen is sokat foglalkoztam az Orvosi Tudományok Osztály elnökeként – és akkor sem, ha úgy ítéli meg, hogy tudományos szempontból rossz irányba mennek dolgok, rossz döntések születnek. Ám nem szabad megsértődni, a munkánkat tovább kell folytatni.

Mik a konkrét rövid- és hosszú távú céljai, kezdeményezései alelnökként?

A programomban több ilyet is felsoroltam, az egyik a még kezdeményezésemre Lovász elnök úr támogatásával létrehozott Elnöki Bizottság az Egészségért tevékenységének folytatása. Ez eddig is jól működött, többek között a bizottság tartotta fent a koronavírus járvánnyal foglalkozó akadémiai honlapot. Nagyon fontosnak tartom, hogy az egészségügy rendkívül bonyolult helyzetével az Akadémia kiemelten foglalkozzon, és a különböző nemzetközi gyakorlatok és eredmények felhasználásával javaslatokat és állásfoglalásokat fogalmazzon meg a kormányzatnak a rendszer működtetésével kapcsolatban. Fontos tudomásul venni, hogy a rohamos technikai fejlődés által rendelkezésre álló új élettani technológiák messze túlhaladják a hagyományos orvosbiológiai gondolkodás kereteit, ahogy azt is tudjuk, hogy az új orvost-élettani vívmányok az egész társadalomra kihatással vannak, és ez egyre inkább így lesz. Az élettanért felelős alelnökként nagy figyelmet kívánok fordítani arra, hogy mind az élettelen természettudományok, mind a társadalomtudományok területével együttműködjünk annak érdekében, hogy az új orvosi, biológiai és agrár tudományos eredmények a lehető legjobban hasznosuljanak.

Beszéljünk kicsit a személyesebb vonatkozásokról. Az alelnöki tisztség nyilván nem kis feladat; hogyan fogja megváltoztatni ez az életét?

Az Orvosi Tudományok Osztály elnökeként már eddig is az MTA elnökségének tagja voltam, ami folyamatos elfoglaltságot jelentett, de nyilván az alelnöki poszt ennél is több munkával jár. Ezzel együtt nem fogok Budapestre költözni, továbbra is Pécsett folytatom az élemet – szerencsére az elmúlt hónapok azt is megmutatták, hogy az internet segítségével sok utazást ki lehet váltani. Ez egyébként fontos szempont volt, amikor a felkérés elfogadásán gondolkodtam, a feleségemmel is sokat beszélgettünk arról, hogy ez milyen változást hoz majd az életünkben. Pécs, a Pécsi Tudományegyetem kifejezetten fontos nekem: itt éltem le életem nagy részét, és itt futottam be a pályámat, szóval továbbra is elsősorban az egyetem professzor emeritusaként tekintek magamra.

Dr. Kosztolányi Györggyel az Orvoskari Arcképcsarnok I. kötetében olvasható egy hosszabb beszélgetés. A genetikus professzor ebben így vall motivációiról és ideáiról:

„A világot mindig is bonyolultságában közelítettem meg, hogy egy egyszerű példát hozzak, iskolás koromban mindig a mezőnymunka érdekelt a fociban, nem az, hogy gólokat rúgjak. Mind a tudományban, mind az életben az vonzott, hogy megértsem az egyes soktényezős rendszerek működését. Ez izgatott a tanulmányaim során is – úgy vélem, hogy nincs túl jó memóriám, ezért magolni sosem szerettem –, meg akartam érteni a rendszereket. Ahogy végigtekintek az életemen, végig ezt a törekvést látom mozgatórugóként, újabb és újabb rendszereket tanulmányoztam karrierem során.

(...)

Genetikusként is elsősorban a rendszerek érdekeltek: hogyan lesz a genetikai adatokból konkrét tünet vagy betegség? Mindig érdeklődve figyeltem a legújabb technikai vívmányokat és az új vizsgálati módszereket, de elsősorban az foglalkoztatott, hogy a leletekből hogyan lesznek konkrét tünetek, mi az átmenet, a mechanizmus. Az utóbbi időben mindez nagy figyelmet kapott az epigenetika révén, amely azt vizsgálja, hogy a környezeti hatások hogyan kerülnek kapcsolatba génjeinkkel, és ma már tudjuk, hogy az öröklött tulajdonságok és a minket érő hatások interakciója meghatározó jelentőségű. Mindig az foglalkoztatott, hogy milyen részfolyamatok egymásra hatásával jön létre az a rendkívül bonyolult rendszer, amit Embernek nevezünk.”

Fotó:

Huszti István, Index.hu