Higgadtan és határozottan követi a fotós kérését, veszi fel ötpercenként a telefont, válaszol kollégája kérdéseire, aki sürgetően bekopog hozzá. Hasonlóképp viselkedik, amikor komoly döntéseket hoz egy-egy beteg esetében, vagy ha szakmai véleményt nyilvánít egy-egy videóban, esetenként posztban. Úgy is fogalmazhatnám: biztos pontként van jelen. Ezt a megkérdőjelezhetetlen, szilárd, mérvadó orvosi és emberi jelenlétet díjazták a Szent-Györgyi Albert Helytállás különdíjjal is, amit szeptember 16-án vehetett át szakmájának egyik legelhivatottabbjaként dr. Kanizsai Péter László egyetemi docens, a Klinikai Központ Sürgősségi Orvostani Tanszékének vezetője, akinek egy esős hétköznapon pillanthattam bele az életébe.
Schweier Rita írása
- Egy ilyen különleges, példátlan helyzetben, mint amilyenben vagyunk most, talán másképp értékeli az ember, ha díjat kap, és vélhetően máshova is kerül az élettörténetében. Jól gondolom?
- Ez így van. Érkezett ugyan egy e-mail arról, hogy valaki jelölt engem erre a díjra, de aztán ez elsikkadt a levélhalomban, és nagyon meglepődtem, amikor felhívtak, hogy elnyertem. Számomra ez azért különösen szívmelengető, mert egy profi csapat által odaítélt elismerésről van szó a betegek szavazatai alapján, egyben pozitív visszacsatolás arról, hogy jól végezhetem a munkám, és jó úton haladunk.
- Hangsúlyozta, hogy ezt a helytállást a csapata nélkül nem lehetett volna megvalósítani, ami arra utal, hogy remek a csapata.
- A sürgősségi ellátás csapatmunka, de ez igaz a más típusú ellátásokra is, a magányos hősök kora lezárult. Régebben sem csak egy ember állt helyt, csak talán kevesebb fény jutott a körülötte tevékenykedőkre. A 21. századi medicinára jellemző a team jellegű szerep erősödése, ráadásul én nagyon szeretek csapatban dolgozni. Bár ez nem kis kihívás, hisz nagyon különbözünk több szempontból is, de amikor látom a kollégáimon, hogy tisztában vannak azzal, mi lesz a következő lépés, és annak megfelelően cselekszenek a lehető legteljesebb természetességgel, akkor ez csodálatos. Ezzel nem pusztán az én komfortzónámat szélesítik, hanem a beteg biztonságérzetét is javítják, ami egy igen lényeges aspektus az akut betegellátásban.
- Úgy ismerem Önt, mint aki folyamatosan, kritikusan értékel, és ez érvényes saját magára éppúgy, mint a környezetére. Utólag miként ítéli meg a tavaszi helytállásukat?
- Igazából nem tudtuk, mivel állunk szemben, ahogyan most sem tudjuk. Van egy vírus, amiről kiderült, hogy nagyon ellenálló, nincs ellene védőoltás, és terjed, mint a bozóttűz. A kezdetekben még kevesebbet tudtunk róla, mint most. Nagy volt a bizonytalanság, bár ez mostanra sem sokban változott, hisz a COVID-dal kapcsolatos tudományos közlemények 25 százalékát már visszavonták. Mi mindenesetre felépítettünk egy rendszert, amit működtettünk. Március közepétől a hónap végéig volt egy drasztikus esetszám csökkenésünk, ezt követően azonban érkeztek sorban azok a betegek, akiknek rosszabbodott az állapotuk, mert nem volt szakellátás, illetve osztályos felvétel. Az összesítéseink alapján áprilistól már visszatért az előző évi betegforgalom, májustól pedig ez tovább emelkedett. Azt gondolom, hogy helytálltunk. Nem küldtünk el senkit, sőt, a fontos vizsgálatokat megszerveztük. Jó érzés volt, hogy ebben a kollégáim is partnerek voltak, és ők is helytállóan, felelősségteljesen gondolkodtak.
- A Koronavírus Ellátó Központ felállításában és működtetésében is komoly szerepük volt.
- Nagy tisztelet illeti a műszaki szakembereket, akik villámgyorsan vittek véghez kisebb csodát a központ kialakításakor. A nehézséget ebben az időszakban az okozta, hogy a személyzetemből ki kellett hasítani egy részt és áthelyezni a KEK-be, de dr. Bóna Ernő kollégám és helyettesem kiválóan megoldotta ezt. Akkoriban nem a leterheltség, hanem a pszichológiai készültség viselt meg minket, hisz úgy hittük, hogy akár több ezer beteg is érkezhet. Mi a háttérben továbbra is dolgoztunk, igyekeztünk szelektálni a hozzánk érkezőket úgy, hogy a vírusos betegek azonnal a KEK-be kerüljenek.
Mára sokat javult a helyzet az új CT-berendezés és az új radiológiai eszközök beállításával, ugyanis nemcsak monitorokat és lélegeztetőgépeket kaptunk, hanem a Klinikai Központnak sikerült beszereznie egy olyan okos masinát is, amely hetven perc alatt képes gyorstesztet készíteni. Hátránya, hogy nagyon drága egy ilyen vizsgálat, ezért csak az intenzív osztályra kerülőknél alkalmazzuk, ám óriási dolog, hogy létezik, mert általa nem kell kivárni a PCR-teszt elkészültének 16, illetve 24 órás idejét.
- Ennek megléte azért is fontos, mivel a jelen protokoll szerint az, aki súlyos tüneteket észlel magán, Önökhöz érkezik először.
- Igen, és csak utána kerül a Koronavírus Ellátó Központba, ha erre szükség van. Fontos tudni, hogy a betegnek nem a sürgősség területén kell jelentkeznie, hanem a korábbi égéssebészetin kialakított CR-részlegen, ami közvetlenül a mentőbejárat mellett található, elkülönítetten. Természetesen ott is a kollégáim teljesítenek szolgálatot, csak más kautélák mellett. Bezsilipelnek, és ott látják el a gyanús, avagy igazoltan pozitív betegeket. Az a célunk, hogy ezek a betegek minél hamarabb átjussanak a KEK-be, ahol megnyitottak osztályokat, ha elhelyezést, illetve intenzív terápiás ellátását igényelnek. Mi tehát nem gyógyítunk koronavírusos betegeket.
Szekszárdot jelölte ki regionális járványkórháznak a hatóság, de minden kapacitás véges, és logisztikailag sem minden esetben megoldható az odajutás egy súlyos állapotú beteg számára. Az eljárásrendben is szerepel, hogy akkor vihető egy másik egységbe a beteg, ha szállítható állapotban van. Legmagasabb szintű ellátókként fel kell készülnünk arra, hogy nem viszünk beteget sehova. Minden egyes döntést úgy hozunk meg ezzel kapcsolatban, hogy a betegek érdekeit tartjuk szem előtt.
- Pontosan mi történik a vírus tüneteitől szenvedő beteggel, amikor ide érkezik?
- Átesik egy pretriázson - a triázs a szortírozó tevékenységet jelenti -, melynek során az érvényben lévő eljárásrend alapján készített kérdőívet kitölti. Ha felmerül a gyanú, hogy COVID-os, akkor őt nem visszük be a sürgősségre, hanem egy másik, ún. elkerülő úton a COVID-részlegre kerül. Itt megtriázsoljuk, megvizsgáljuk, levesszük a vérét, elküldjük röntgenbe, CT-be, majd a tesztek alapján eldöntjük, valóban gyanús-e. Ha ez beigazolódik, akkor szállítjuk át a KEK-be, ha nem, akkor hazaküldjük. A beteget vagy a mentőszolgálat, vagy a vele egy háztartásban élő családtag viheti, utóbbi természetesen azonnal karanténba vonul a beteggel együtt. Mintát az olyan betegektől veszünk, akiknek osztályra kell kerülniük, COVID-gyanúsak, de nem COVID-ellátást igényelnek. Ilyenek a stroke-os betegek, a szívinfarktusosak vagy a gyomorvérzésesek. Őket minden esetben megmintázzuk, mert csak negatív mintával kerülhetnek fel az osztályokra. Az eredmény megérkezéséig nálunk maradnak. Az intenzív osztályra kerülőknél használjuk a rapid tesztet. Jelenleg zajlik egy bővítési folyamat a várakozó betegek elhelyezésére. Ennek a helyszíne a régi sürgősségi lesz.
- Mit tesznek olyan esetben, ha a beteget sürgősen műteni kell, ám pozitív lett a tesztje?
- Erre is felkészültünk, van egy ún. COVID-műtőnk a COVID-részlegen, ami zsilipelt légtechnikával működik. A kollégáim beöltöznek a szkafanderbe és megoperálják a beteget. Még idegsebészeti beavatkozás is végezhető itt, azaz gyakorlatilag minden megoldható ebben a műtőben. Még szülőszobánk is van a COVID-os szülőnők ellátására.
- Olvasni lehetett a felhívásukat arról, hogy keresnek önkénteseket, orvosokat, ápolókat, adminisztrátorokat, betegkísérőket, ha a helyzet rosszabbodna.
- Ez egy tipikusan sürgősségi aspektus, hogy ne akkor kelljen kapkodni, ha netán kiesik öt ápolóm, mert elkapták a betegséget, legyen kikkel helyettesíteni őket. Épp ma reggel találkoztam az önkénteseinkkel, akik szerencsére szép számban jelentkeztek. Ők főként orvostanhallgatók, de van köztük végzett orvos is. A betanítás utáni két-három alkalmat követően már lehet dolgozni velük. Elsősorban a segédápolói feladatokban fontos az alkalmazásuk. Ami a legnagyobb és legkellemesebb meglepetés volt számomra, hogy a tavaszi kontingensből is visszajöttek önkéntesek, akik már pontosan tudják, mit kell csinálniuk. Az ő segítségüket a betanításban és az adminisztrációban is kérni fogom. Nagyon jó érzés ismét itt látni ezeket a lelkes fiatalokat.
- Több tájékoztató videó is készült Önnel a járvány kirobbanása óta, és számos helyen, fórumon, szakemberként és magánemberként is fontosnak tartja, hogy informálja az embereket. Ez is a helytállás része, amolyan erkölcsi kötelesség?
- Nem tartom magam sem vátesznek, sem virológusnak, egyszerű sürgész vagyok. A mi szakmánk nem túl bonyolult, hisz nem agysebészeti beavatkozást végzünk. Az a fontos számunkra, hogy legyen a betegnek légútja, dobogjon a szíve, működjön az idegrendszere, ne hűljön ki – ilyen egyszerű dolgokra fókuszálunk. Mindemellett kötelességemnek és feladatomnak érzem, hogy felemeljem a hangom. Angolul ezt úgy hívják, hogy „public notification”, ez a sürgősség preventív szerepe, akármilyen furcsa is.
A sürgősség egy nagyon rossz kifejezés, hisz csak annak sürgős, hogy lássa orvos, aki rosszul van. Azt, aki bejön hozzánk azzal, hogy elvágta az ujját, biztosan nem fogjuk azonnal ellátni, hacsak nem gennyedzik az ujja. Többen méltatlankodnak amiatt, hogy így hívjuk magunkat, és persze igazuk van, de mindenütt a világon így hívják a mi részlegünket.
A sürgősségnek igenis van preventív szerepe, egy stroke-kal kapcsolatos plakátnak éppúgy, mint egy diavetítésnek, vagy a kimondott szónak. Fontosnak érzem, hogy tájékoztassam az embereket, nemcsak a családom tagjait vagy a barátaimat. Szeretek röviden és világosan fogalmazni ezekben az üzenetekben arról, hogy szükséges a maszkhasználat, a távolságtartás, a kézmosás, és ne higgyenek a vírustagadóknak.
- Mindez már csak azért is lényeges, hisz benne vagyunk az őszben, érkeznek a légúti megbetegedéssel küzdők, meg majd az influenzásak.
- Ráadásul az influenza tünettana nagyon hasonlít a koronavíruséra, bár a szaglás és az ízérzés elvesztése előbbiben nem annyira kifejező, de azért jelen van. Nagy áttörést várok attól a masinától, amit a közeljövőben vélhetően sikerül beszereznünk, ez egy egyszerű PCR-gép, ami húsz perc alatt tud differenciálni influenza A,B és SARS-CoV-2 között. A beszállító cégnek egyelőre nincs elég reagense, amivel el tudnánk indulni, de nagyon várjuk már, és remélhetőleg decemberre megkaphatjuk. Ez a gép nagyban meg fogja könnyíteni a dolgunkat. Budapesten már működik egy ilyen, és a tervek szerint az összes egyetemi sürgősségire érkezik belőle.
- Önt tesztelték-e már?
- Igen, többször is, és szerencsére eddig minden tesztem negatív lett. Igazán azért tartok attól, hogy megfertőződöm, mert akkor kiesem a munkából, holott itt van rám szükség, arról nem is szólva, hogy karanténban senki sem szeret lenni. Számos közlemény jelent meg egyébként arról, hogy a szociális izoláció maga is független halálokként jelentkezik ilyen pandémiákban. Magasabb lesz a szuicidumok száma és bizonyos betegségek is jobban elhatalmasodnak az embereken.
- Az ilyen helyzetekben mérettetik meg igazán az, hogy ki, milyen vezető, és miként tudja motiválni a nehézségek ellenére is a munkatársait.
- Szerencsére a kollégáim értelmes emberek és értenek a szóból. Nagyon sokat számít, hogy van kellő mennyiségű felszerelésünk: maszkunk, műanyag kötényünk, kezeslábasunk, ha be kell menni a koronavírusos betegek közé. Jól lehetne a munkatársaimat motiválni azzal is, ha lenne egy átfogó jövőképük arról, mi lesz, ha ez véget ér, kapunk-e majd annyi támogatást, mint amennyit most, és megértik-e az emberek azt, hogy mi a sürgősség szerepe. Nincs olyan nap, hogy ne jönne be hozzánk egy-egy ember, aki azt mondja, kér egy CT-t, mert azt hallotta, itt, a sürgősségin egy nap alatt megvan minden. Őket nehéz kezelni.
Azzal tudom motiválni a kollégáimat, hogy köztük vagyok és én is teszem a dolgom, mindeközben pedig igyekszünk úgy kommunikálni, hogy ne bántsunk meg senkit. Ha valaki hibázik, azt nyugodtan bevallhatja, nem rovom meg, nem rúgom ki és bántom meg, hanem magam is igyekszem tanulni belőle, hisz ezáltal visszajelzést kapok arról, min kell még javítanunk.
- Azért a tavaszi periódus alatt azt is észlelni lehetett, hogy mennyien szeretik Önöket. Rengeteg támogatást kaptak az emberektől, és nem egyszer finom falatokat is, ami adhatott erőt és a motivációt a küzdelmükhöz.
- Ez valóban nagyon sokat jelentett nekünk. Sajnos mostanra felerősödtek a vírusellenes hangok, amik – magyar szokás szerint – nem egyszer extrém okoskodásban és gyűlölködésben nyilvánulnak meg, és ezt nagyon sajnálom. Ebbe nem szeretnék beleállni, nem vitatkozom. Előfordul, hogy egy vezető jogi lépésekre is kényszerül azért, hogy ne bánthassák a kollégáit, sajnos a közelmúltban erre is volt példa.
- Ötpercenként megcsörren a telefonja, sorra kapja az e-maileket, kopogtatnak – hogyan tud nyugodtan visszatérni beszélgetésünkben a félbe hagyott mondatára, és megőrizni a higgadtságát?
- Így vagyok összerakva. Szeretem a kihívásokat, nem omlok össze a feladatok súlya alatt, és egy hurráoptimista ember vagyok. Minden reggel úgy kelek fel, hogy ez a nap is hozhat valami jót. Hiszem, hogy az élet szép, és ezeket a szépségeket az apróságokban is meg lehet lelni. Amikor minden borul, akkor pedig arra gondolok, hogy van három egészséges fiam. Ők a jelen és a jövő, és értük érdemes küzdeni. Az édesapám volt az, aki szó nélkül tette a dolgát, ez úgy tűnik, hogy családi örökség. Ha van feladat, azt meg kell csinálni, utána majd lehet lazítani. Amíg van mit tenni, addig az az első.