A tolerancia nemzetközi napja egy nemzetközileg megtartott ünnepnap, amit az UNESCO kezdeményezésére ünnepelnek 1996 óta minden évben, november 16-án.
Az idei évben először, ennek kapcsán egy online közösségformáló programsorozatot indítottunk, melynek célja a tolerancia fontosságára és az intolerancia veszélyeire való figyelem felhívása mellett az is volt, hogy ebben a nehéz, sokszor bizonytalan és kiszolgáltatott időszakban kicsit közelebb érezzük magunkat egymáshoz, illetve hangsúlyozzuk, hogy az önmagunk felé mutatott elfogadás és tolerancia éppolyan fontos a lelki egészségünk megőrzésének érdekében. A jelentkezők ennek keretében részt vettek egy önismeret-fejlesztő interaktív workshopon, illetve egy, a szolidaritás tematikájára illesztett közös relaxációs gyakorlaton. Ezen túlmenően a közösségi médiában egy, az egész hétre vonatkozó “kedvesség – kihívást” is indítottunk. Arra szeretnénk bíztatni kollégáinkat és hallgatóinkat, hogy a “tolerancia hetének” végeztével is csatlakozzanak a kihíváshoz, és legyen közös célunk minden nap kedvesnek lenni!
Miért fontos ez a téma éppen most, amikor mindenki a járvánnyal van elfoglalva?
Az elmúlt év, a pandémia mindannyiunk életét megváltoztatta. Néhány hónappal ezelőtt még elképzelhetetlen volt számunkra, hogy nem akkor megyünk ki a lakásból, amikor mi szeretnénk, vagy az, hogy az a legfontosabb egészségvédő eszközünk, hogy távol tartjuk magunkat egymástól. Ez a krízis emlékeztet minket arra, hogy mennyire fontos a szabadságunk, és mennyire szükségünk van az emberi kapcsolatokra. Mégis, mintha a szolidaritás érzése, az összefogás és együttérzés ereje gyengült volna az elmúlt hónapokban, a kezdeti lelkesedéshez képest. A társadalmunk egyre inkább a saját ellenségévé válik egy olyan küzdelemben, melyben elméletileg egy csapatban játszunk.
Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy ez a vírus mennyire veszélyes. Olyan kifejezéseket tanultunk meg az elmúlt időszakban, amelyekre sokan sosem gondoltunk volna, hogy ismerni fogjuk (pl. R- érték, a vírus fertőzőképessége, vagy a “lapítani a görbét” kifejezés). A járvány megfertőzött minket a félelemmel, a szorongással és a haraggal is, ami sokunkban a kimerültséget, a magányt, a tehetetlenség és a szorongás érzését kelti. Egyre gyakoribb az interneten megjelenő elfojtott agresszió kifejeződése is. Ez nem meglepő, hiszen évtizedes kutatások szólnak arról, hogy amikor félünk valamitől, amikor tehetetlenek vagyunk, akkor gyakran agresszívebbé válunk. Eközben annyira el vagyunk foglalva azzal, hogy mások felett ítélkezzünk, hogy elfelejtkezünk valami igazán fontosról. Valami fontosabbról, mint a járványhelyzet. Ez nem más, mint az egymás iránt mutatott kedvesség és elfogadás.
Lehet fertőzőbb a kedvesség, mint a COVID-19?
Az úgynevezett érzelmi ragály az egyik legelemibb mechanizmus, aminek a révén megérezzük, hogy mit él át a másik. Az érzelmi ragály során a másik érzelme automatikusan átragad ránk, és ugyanazt érezzük, mint ő. Viselhetünk maszkot, hogy megelőzzük a járvány terjedését, de az az “érzelmi fertőzést” nem állítja meg, nem előzhető meg távolságtartással. Az internetnek hála (metaforikusan) bárkinek az elméjére rátüsszenthetünk bárhol a világban. Amikor ennek a ragálynak a középpontjában az elfogadás, a szolidaritás és a kedvesség van, akkor az elpusztítja a félelmet, az aggodalmainkat, és azt az érzést, hogy egyedül vagyunk ebben az egész káoszban. Reményt ad és arra inspirál, hogy a másik is viszonozza ezt a kedvességet. Minél inkább fertőzöttek vagyunk, annál erősebb lesz a személyes R értékünk, azaz a fertőzőképességünk… és azt érezzük, hogy fontosabb az, hogy kedvesek legyünk, mint az, hogy igazunk legyen. Nem tagadom, miközben ezeket a sorokat írom, én magam is arra gondolok, milyen jó érzés tenni valamit, hatni másokra…, “kedvesnek” lenni.
Engedjük hát meg magunknak, hogy a pandémia a szolidaritásról és a közös elhatározásokról szóljon, az együttműködés történetévé váljon. Mondjuk ki a ki nem mondott szavainkat. Mondjuk ki, hogy szeretjük a szeretteinket, és ne feledkezzünk meg önmagunkról sem. Ne csak másokkal, önmagunkkal is legyünk elfogadóak és türelmesek. Vegyük észre, hogy amikor félünk, mi is elkövetünk hibákat, vagy elhamarkodott kijelentéseket teszünk. Az ítélkező érzelmi reakciók védekezést szülnek, és arra sarkallják az embereket, hogy azonosuljanak egy csoporttal, miközben leértékelnek másokat. Mindamellett, hogy most minden eddiginél jobban be kell tartanunk a mindannyiunk védelmét szolgáló szabályokat. A szabadság pedig azzal a felelősséggel jár, hogy tiszteletben kell tartanunk mások jogait az indokolatlan veszélyektől való szabad életre.
Növeld tehát az R-értékedet és ne lapítsd a kedvesség görbéd! Menj ki, és mosolyogj a maszkon keresztül! Pusztítsd el mások félelmét és magányát, mert csak így fogunk tudni továbblépni! Együtt.
Dr. Gács Boróka
Felhasznált irodalmak és weboldalak:
Salzberg, S. (2017). Real love: The art of mindful connection. Flatiron Books.
Kindness Is More Infectious Than Covid-19
Mindennapi Pszichológia - Mi van a másik fejében?
Fotó:
Chip Somodevilla/Getty Images