A pécsi egyetemről indult, angliai és szegedi kitérő után oda is tért vissza, mellette orvosigazgató egy amerikai–német cégnél, és aneszteziológus professzor a poznani egyetemen. Dr. Molnár Zsolt, a PTE Transzlációs Medicina Intézetének professzora keserű tapasztalatok után találta meg itthon a helyét, és ma is azt vallja, hogy a hazai egészségügynek, az egyetemi oktatásnak sebességet kell váltania. Ennek részleteiről a Magyar Hangnak mesélt.
Két éve dolgozik a Pécsi Tudományegyetemen, munkája Lengyelországhoz és Berlinhez is köti, Szegeden él.
Tíz évig vezette a Szegedi Tudományegyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézetét. Korábban Angliában három évig klinikán dolgozott, két évig kutatómunkát végzett, második gyereke is ott született. Öt év után el kellett döntenie, hogy végleg maradnak-e, vagy hazajönnek. Ezután Pécsett tíz évig vezette az intenzív osztályt, sok nagyszerű dolgot beindított. 2010-ben keresték meg a szegedi tanszék vezetésével, amit megpályázott. Mint mondja, nyíltan felvállalták, hogy nem fogadnak el hálapénzt, számukra minden beteg egyforma. Szembementek azokkal a vezetői törekvésekkel, amelyben úgy kezelték a tanszékeket, mint a magántulajdont. Emiatt rengeteg támadást kapott. A CytoSorbents nevű amerikai–német céggel öt éve végzett közös kutatásokat, amikor megkeresték azzal, hogy csatlakozzon a csapatukhoz, ezután itt lett orvosigazgató. Részmunkaidős professzorként vezeti a PTE Transzlációs Medicina Tanszékének intenzív terápiás munkacsoportját, és részállású vendégprofesszorként dolgozik Poznanban is.
Forrás:
Magyar Hang