A Pécsi Tudományegyetem szakértői a velünk élő fóbiákról beszélgettek az Agykutatás Hetén. „Azok a gének, amelyeknek a tulajdonosa megvárta, hátha megáll a felé rohanó rinocérosz magától, hamar kihaltak, mert egyszerűen nem öröklődtek tovább” – mondta dr. Birkás Béla, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara Magatartástudományi Intézetének kutatója, egyetemi docense, és ezzel nagyjából össze is foglalta azt, mit értünk az alatt, hogy a fóbiák az evolúció során előnyhöz juttatták az embereket. Az irracionális, túlzott félelmek ugyanis a túlélést segítették, hiszen az az ősember, aki már eleve elkerülte a mezőn legelésző rinocéroszt, valószínűleg nagyobb eséllyel élt túl ebben az alapvetően veszélyes világban, mint az, aki nem félt az állattól.
A fóbia egy eltúlzott félelmi reakció egy helyzettel, tárggyal, élőlénnyel szemben, de valójában nagyon nehéz pontos definíciót találni rá, ezért nehéz azt is megbecsülni, mennyi embert érint a teljes populációból. A szakértők szerint a felnőtt lakosság legalább 5, de inkább 10-12 százalékának van valamilyen fóbiája. Jellemzően olyan dolgokra adott válaszreakcióról van szó, ami az emberré válás közben jelen volt a környezetben (innen az evolúciós háttér), de vannak kivételek, például az autóktól vagy a repüléstől való félelem – ezek viszont jellemzően az alapfélelmekre vezethetők vissza.
Dr. Birkás Béla szerint akkor van baj, ha a fóbia komoly negatív hatással van az ember életminőségére. Nem mindegy, hogy mikor szerezzük a tapasztalatot, és valószínűleg ezen múlhat az, hogy valamiből fóbia lesz-e, vagy sem. A leghatékonyabb kezelése a fóbiáknak ma még mindig a kognitív viselkedésterápia, de tudni kell, hogy a fóbiákat nem lehet kigyógyítani – az ember kezelni tanulja meg őket, de mindig megmaradnak valamilyen szinten. Az, aki retteg a repüléstől, soha nem fogja megszeretni, csak elviselni, a pókfóbiásnak pedig soha nem lesz házi tarantulája, viszont nem kap pánikrohamot, ha pókkal találkozik.