Jövőbe mutató oktatásfejlesztési irányok a PTE Általános Orvostudományi Karán
A PotePillars Tanulási kultúra koncepció alapján az AR- és VR-technológiák integrálása, a digitális tanulóterek fejlesztése és egyáltalán a legmodernebb technológiai újítások implementálása a mindennapi oktatási gyakorlatba fontos része a pécsi orvoskar fejlesztési stratégiájának. Az elvárás nem kevesebb, mint egy minden elemében modern, naprakész, még magasabb szintű elméleti és klinikai orvosképzés megvalósítása.
Szabó Gábor írása
A „Digitális tanulási terek kialakítása” elnevezésű program vagy projektelem az PTE ÁOK átfogó fejlesztési tervén, a PotePillars-on belül a Tanulási kultúra koncepció pillér része. Fő célkitűzése a képzési tevékenység innovatív elemekkel történő korszerűsítése, hogy ezáltal az oktatás még inkább gyakorlat- és élményalapúvá váljon. A feladat komplexitása miatt nagyon széles körű együttműködésre van szükség a kar legkülönfélébb szervezeti egységei között, sőt, a PTE 3D Központ és a Klinikai Központ részvétele miatt még azon is túlmutató módon.
Részét képezi a szükséges stream-rendszer kiépítése, az új oktatási tömb számítógépes és egyéb termeinek felkészítése, a későbbiekben bemutatásra kerülő Learning Arch elképzelés kidolgozása, oktatási tartalomfejlesztés, a 3D-nyomtatási és vizualizációs kapacitások hatékony kihasználása, és mindezek összekötésére egy egységes felhasználói felület létrehozása. A munkacsoport hosszabb távú feladata ezeknek a korszerű megoldásoknak a gyakorlati körülmények közötti tesztelése és az egyes technológiák objektív értékelése is.
Az új típusú (elsősorban AR / VR) oktatási tartalmak jelentősége, hogy jó kiegészítői lehetnek mind az alapozó modul, mind pedig a klinikai tárgyak oktatásának. Az alapozó modulban segíthetik a háromdimenziós látásmód kialakítását, illetve az egyes struktúrák és folyamatok jobb térbeli megértését. A klinikai oktatásban pedig lehetőséget nyújtanak arra, hogy az oktatott eljárásokat, beavatkozásokat az orvos szemszögéből mutassák be. Kifejezetten hasznos lehet olyan esetekben, ahol még a kiscsoportos oktatás sem nyújt megfelelő lehetőséget arra, hogy minden hallgató egyidejűleg figyelhesse a munkafolyamat lépéseit, a többszöri ismétlés pedig nem kivitelezhető (pl. invazív eszközös vizsgálati és terápiás eljárások, műtétek, nőgyógyászati vizsgálatok. stb.).
Szomorú aktualitást ad ennek a tanulási lehetőségnek a járványügyi helyzet, ahol kiemelt fontosságú az egyének közti távolságtartás, különösen az orvosi beavatkozások kivitelezése során. Ezeknek az elképzeléseknek a gyakorlatba átültetését az ún. Learning Arch projektben felkért szakemberek hivatottak kidolgozni, akik között olyan neveket találunk, mint dr. Komócsi András professzor, dr. Rendeki Szilárd, Kittka Katalin, Bencze Zsolt, dr. Csaba Gergely, dr. Farkas József, dr. Bogár Péter, Bene Mátyás, Hillebrand Péter, Szőke András, dr. Kupó Péter, dr. Tóth Luca, Bognár Ernő, dr. Maróti Péter, Varga Zsuzsanna, dr. Füzesi Zsuzsanna professzor.
A Learning Arch Stratégiai alprojekt
- „Elsősorban a hallgatói tanulási élményt szeretnénk fejleszteni új technológiák implementálásával. Ez azt jelenti, hogy az orvosi tananyagokat holisztikus módon rendeznénk tartalmakba és innovatív technológiákkal egészítenénk ki. Ezek alatt értek különféle interaktív 3D- tartalmakat, 3D-modelleket, szerkesztett vagy valós idejű 3D-felvételeket, annotált dicom felvételeket, amelyek az orvosképzésnek nagyon fontos tartalmi részei. Összefoglalva: egy olyan tananyagfejlesztési rendszeren dolgoznak a kollégák, amelyben a különféle modalitású tartalmakat egyfajta tananyaggá lehet szervezni” – mondta dr. Maróti Péter, aki a munkacsoport tagjaként már a projektet megelőzően is behatóan foglalkozott a fejlett technológiák gyakorlatba ültetésével, például a MediSkillsLab kapcsán.
– „A "Learning Arch" alprojekt koherens egységbe, "ívbe" foglalja az egyes orvosi technikai és nem-technikai készségek, "skillek" magas színvonalon történő oktatását, ezáltal biztosítva a gyakorlat-orientált képzés megvalósulását. Fontos szempont a klinikai kiscsoportos oktatásra tett kezdeményezések eddigi sikereinek implementálása. Építkezik a „Digitális tanulási terek” projekt más elemeire is, hangsúlyos szerepet kapnak az innovatív technológiák (például AR-, VR-, 3D-nyomtatás, e-learning megoldások stb.). Részét képezi emellett az innovatív orvosi technológiákkal kapcsolatos oktatási lehetőségek feltérképezése is, esetleg kurrikulumba történő beépítése” – foglalja össze dr. Maróti Péter a „Learning Arch” célkitűzéseit.
A tartalmi elemek egyik legfontosabb jellemzője, hogy az orvosképző egyetemek által egységesen elfogadott Képzési és Kimeneti Követelményekből (KKK) indul ki, így az alapozó és preklinikai ismereteket „igazítja” a kötelezően elsajátítandó orvosi kompetenciákhoz. A „Learning Arch” jellemzője, hogy az adott készség vonatkozásában már az elméleti ismeretektől kezdődően a gyakorlati aspektusokat veszi figyelembe, és a folyamatos gyakorlást, kompetenciafejlesztést tartja szem előtt. A koncepció lényege, hogy az új megközelítéssel zajló oktatási forma interaktív, intuitív legyen, hogy az egyes készségeket a lehető legmagasabb szinten sajátíthassák el a résztvevők. Ennek elengedhetetlen feltétele a klinikai és elméleti szakemberek közötti folyamatos kommunikáció és szakmai egyeztetés.
Az új típusú tartalmak értékes kiegészítő eszközei lehetnek nemcsak az egyes tantárgyak tematikus oktatásának, hanem az ismeretek vertikális integrációjának is. Beilleszthetők egyszerűbb és akár bonyolultabb orvosi beavatkozásokhoz szükséges elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátításának folyamatába. Ennek vannak már prototípusai, működő egységei, ráadásul ezek mind helyi, egyetemi, orvoskari fejlesztések.
„A másik nagy célkitűzése ezeknek a fejlesztéseknek, amelyeken a kollégáink dolgoznak, hogy a klinikai tartalmakat – audiovizuális vagy speciális orvosi tartalmakat – be tudjuk csatornázni az elméleti oktatási tömbbe is” – mutat rá dr. Maróti Péter. – „Az új oktatási tömbbe kerülő audiovizuális oktatástechnológiai megoldásokban komoly lehetőségeket látunk ezeken területeken. Az itt használt rendszert szeretnénk kiegészíteni olyan módon, hogy a vázolt tartalmakat, élő vagy szerkesztett közvetítéseket az oktatási folyamatba be tudjuk kapcsolni, legyen a rendszerek között egy könnyen használható interfész. Ugyanezek igazak a POTEPediára is, amelynek elméleti tananyagait kiválóan kiegészítenék ezek az interaktív vagy innovatív tartalmak. Már a kezdetektől úgy álltunk neki a munkának, hogy ezek a rendszerek kompatibilisek legyenek egymással.”
Technológiai háttér
A „Learning Arch” koncepció – szorosan kapcsolódva a Digitális Tanulási Terek részfeladat más munkacsoportjaihoz – erőteljesen épít az innovatív oktatástechnológiai megoldásokra:
- AR- (augmented reality) és VR- (virtual reality) megoldások
- Innovatív tananyagkezelő rendszerek, pl: POTEPedia (LCMS)
- Innovatív tananyagszerkesztő rendszerek – integrált tananyagok: pl: M3DVision
- 3D-modellek, demonstrációs eszközök
- Szimulációs eszközpark
A szükséges technológiai hátteret a Szimulációs Oktatási Intézet és a 3D Nyomtatási és Vizualizációs Központ képes szolgáltatni, az ottani munkát Csaba Gergely és Farkas József irányítják mint ennek az alprojektnek a koordinátorai. A „Learning Arch”-ban megjelennek a kisállatműtétek és cadaver műtétek által oktatható skillek, készségek is, végezetül pedig maga a klinikai gyakorlat, valós páciensek bevonásával, természetesen megfelelő oktatói felügyelettel.
„Két olyan szervezeti egység van, ahol egyfajta pilot projektként szeretnénk ezeket az eszközöket kipróbálni, ezek az Idegsebészeti és a Szívgyógyászati Klinika. Klinikai oldalról nézve a legfontosabb a gyorsaság és az egyszerűség. Nyilvánvalóan a gyógyászati munkát nem zavarhatja meg semmilyen módon, hogy felvétel vagy közvetítés történik, illetve nem lesz külön szakember, aki az anyagokat feldolgozza, főleg az élő közvetítéseknél. Nagyon gyorsan és valamelyest „előemésztett” formában kell az információkat a hallgatókhoz eljuttatnunk. Természetesen a tartalmak később képezhetik majd részét „konzerv” oktatási anyagoknak, ahol már szerkeszthetők, tovább feldolgozhatók, de a rendszer elsősorban az egyszerű használatra és a sebességre optimalizált” – ismerteti a tervek szerint más, a közeljövőben megvalósítható elképzeléseket Maróti, hozzátéve, hogy mint minden újdonság esetén, fokozottan ügyelni fognak a bevezetés körülményeire. – „Nagyon fontos a visszacsatolás, a felhasználói oldallal való egyeztetés a hallgatókkal és az oktatókkal, és a rendszert napi szinten majd üzemeltető kollégákkal.”
Egy gyakorlati példa: gerincvelői csapolás oktatása a Learning Arch szerint
Első lépésben lehetőség nyílna a szükséges alapozó ismeretek (pl. anatómia) elsajátítására. Ehhez a fázishoz kiváló hátteret biztosítanak az Anatómiai Intézet oktatási céllal boncolt tetemeiről fotogrammetriás módszerrel készült háromdimenziós modellek. Az elkészült, térben forgatható sémák, valamint az adott struktúrák, régiók rövid szöveges leírásai lehetővé teszik, hogy a felhasználók helyhez kötöttség nélkül foglalkozhassanak az anyaggal, és sajátíthassák el a beavatkozásokhoz elengedhetetlenül szükséges anatómiai ismereteket.
A Learning Arch koncepció ezen részével dr. Farkas József foglalkozik. A tancélos radiológiai felvételek és a segítségükkel előállított háromdimenziós modellek tovább segítik az alapozó és klinikai tárgyak közti vertikális integrációt, kiválóan szolgálva ezzel a Learning Arch célkitűzéseit. Ezt követően a technikai kivitelezés elméletének a tanulmányozására kerülhet sor, amit jól kiegészít egy, a vizsgálatot végző orvos szemszögéből készített két- és/vagy háromdimenziós felvétel.
A tanulás második lépcsőjében a beavatkozást a hallgató gyakorolhatja, fejlesztheti manuális képességeit a MediSkillsLab-ben rendelkezésre álló szimulátorok segítségével. A folyamat következő lépése a beavatkozás gyakorlása formalinban vagy Thiel-eljárással fixált tetemeken, illetve egyesesetekben kísérleti állatokon. A manuális készségek elsajátításán kívül az egyes beavatkozások kapcsán kialakuló kommunikációs helyzetek szimulációjára is sor kerülhet.
A vázolt „Learning Arch”, mely az eljárások széles körében alkalmazható, jó alapot és önbizalmat biztosít ahhoz, hogy a konkrét beavatkozást sikerrel hajtsa végre a hallgató valós klinikai körülmények közt, már az első éles helyzetben.
