A pécsi orvoskar híres pezsgő hallgatói életéről, mely túlmutat a campus falain: rengeteg leendő orvos, fogorvos hódol valamilyen hobbinak, űz valamilyen sportot a baranyai megyeszékhelyen. A Németországból érkezett Lukas Geisler is közéjük tartozik: orvoskari tanulmányai mellett csatlakozott a mecsekaljai amerikaifoci-csapathoz, a Pécs Legionershez, ahol egy remek közösségre talált, és a nyelvi korlátok sem jelentettek leküzdhetetlen akadályt.
Harta Viktor írása
A 23 éves orvostanhallgató Szászországból érkezett a nagy múltú pécsi orvosképzőre. Elmondása szerint azért döntött az orvosi tanulmányok mellett, mivel úgy látta, ez a pálya tartogatja számára a szakmai kiteljesedés lehetőségét, itt kamatoztathatja leginkább a tehetségét. Középiskolai tanulmányit követően betegápolóként szerzett gyakorlatot, majd a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karára vezetett az útja. Eddig minden akadályt sikerrel vett, idén szeptemberben pedig már a harmadévet kezdte meg a PTE ÁOK-n.
- Nagyon élvezem a pécsi tanulmányaimat. Szeretem a várost, a kellemes klímát, a pezsgést, melyet a világ minden tájáról érkező fiatalok közössége jelent. Jó dolog például Norvégiából, Iránból érkezőkkel találkozni, megismerni, hogy ők miként látják a világot – meséli Lukas Geisler.
- Ez azonban néha kissé nehézkesen megy, mi, németek ugyanis hajlamosak vagyunk a saját buborékunkon belül maradni. Ez volt az egyik oka annak, hogy úgy döntöttem, csatlakozom a Pécs Legioners amerikaifoci-csapathoz. Hirdetésükre teljesen véletlenül akadtam, láttam, hogy éppen tagfelvételt tartanak. Magát az amerikai focit nem űztem korábban, de úgy döntöttem, adok neki egy esélyt.
- A Pécs Legionershez 2019 októberében csatlakoztam – folytatja az orvostanhallgató. - Eleinte kissé fura volt, hogy sokáig én voltam az egyedüli német a csapatban, de egy pillanatig sem éreztem kényelmetlenül magam. Mindenki nagyon kedves és támogató volt. A legtöbben angolul beszéltek, csak kevesen tudtak németül. Egy srác viszont folyékonyan beszélte a nyelvem, rengeteget segített nekem, példálul a dokumentumok kitöltésénél.
- A nyelvi korlát azonban néha kihívások elé állított, különösen meccseken, ekkor ugyanis szinte alig van idő fordítani az instrukciókat, viszont szerencsére a legtöbb akciót angolul mondták. Edzéseken mindig volt valaki, akitől segítséget lehetett kérni, ha nem értettem valamit. Mikor az edzők azt szerették volna, hogy mi, németek is értsük a fontos dolgokat, mindig lefordították nekünk a mondanivalójukat. Mostanra már eljutottam oda, hogy a kontextustól függően nagyjából fordítás nélkül is értem, hogy miről van szó körülöttem."
- Másfél évvel azután, hogy a csapat soraiban tudhatom magam, elmondhatom, hogy barátokra tettem szert a Pécs Legionersben, jóban lettem olyanokkal is, akik kevésbé beszélnek jól angolul. Az első szezon összekovácsolta a közösséget, úgy érzem, szoros kötelék formálódott a csapattagok között. Mindenki viccelődik, jól érzi magát, és az, hogy élvezzük, fontosabb, mint maga az elért eredmény. Ez, persze, nem jelenti azt, hogy nem vagyunk ambíciózusak, mindegyikünk utál veszíteni – tette hozzá. Elárulta azt is, hogy a jelenleg is várják új tagok érkezését a Pécs Legionersbe.
Fotók:
Lukas Geisler