„Romhányi György és szellemi hagyatéka” címmel ünnepi ülést, megemlékezést és könyvbemutatót szervez karunk az új elméleti tömb SIOT0032-es előadótermében február 24-én, 16 órától.
Meghívó
A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara szeretettel meghívja Önt „Romhányi György és szellemi hagyatéka” című ünnepi ülésre, megemlékezésre és könyvbemutatóra.
Az ülés helyszíne:
Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar, Új Épületszárny, SIOT0032-es előadóterem (7624 Pécs, Szigeti út 12.)
Teams esemény:
Időpontja:
2022. február 24-én, 16:00 óra
Üléselnök:
- Prof. Dr. Kellermayer Miklós, emeritus professzor – PTE LMI
Elnökség:
- Prof. Dr. Miseta Attila, rektor, PTE
- Prof. Dr. Tényi Tamás, dékánhelyettes, PTE ÁOK
- Prof. Dr. Tornóczki Tamás, intézetigazgató, PTE ÁOK
- Prof. Dr. Tekeres Miklós, emeritus professzor, PTE ÁOK
Program:
Megnyitó:
- Prof. Dr. Kellermayer Miklós, emeritus professzor, PTE LMI
Üdvözlések:
- Prof. Dr. Miseta Attila, rektor, PTE
- Prof. Dr. Tényi Tamás, dékánhelyettes, PTE ÁOK
- Prof. Dr. Tornóczki Tamás, intézetigazgató, PTE ÁOK
A „Romhányi György” könyv bemutatása
- Prof. Dr. Tekeres Miklós, emeritus professzor, PTE ÁOK
Orvossá nevelés az egyetemen – 2021
- Prof. Dr. Kosztolányi György, akadémikus, egyetemi tanár, PTE ÁOK
Romhányi professzor hagyatéka a patológia oktatásában
- Prof. Dr. Matolcsy András, intézetigazgató, egyetemi tanár, SE ÁOK, Magyar Patológusok Társasága
Popovics Léna műsora (hegedű)
- PTE Művészeti Kar, Zeneművészeti Intézet
„Az élet rövid, a mesterség hosszú…” - portréfilm dr. Romhányi György Állami Díjas professzorról (1981)
- Bevezető: Füzes János, címzetes egyetemi docens, PTE ETK
Zárszó
- Prof. Dr. Kellermayer Miklós, emeritus professzor, PTE LMI
Az esemény a mindenkori járványügyi szabályok betartása mellett kerül megrendezésre. Az esemény csak védettségi igazolvánnyal látogatható és a maszk viselése az esemény teljes időtartama alatt kötelező.
A szervezők fenntartják a jogot arra, hogy a járványhelyzet változása esetén az esemény az online térben kerül megrendezésre.
Kérjük, hogy részvételi szándékát - jelenléti formában, vagy online kívánja megtekinteni az eseményt - 2022. február 20-ig a dekani.hivatal@aok.pte.hu email címen jelezni szíveskedjen.
A kötetről:
Dr. Romhányi György (1905-1991) orvos, patológus, amiloidkutató, a magyarországi hisztokémia meghonosítója, a Pécsi Orvostudományi Egyetem egykori kiváló oktatója volt. A róla megjelent írásokat, publikációkat, a szülőhelyén, Száron évente rendezett találkozókon a róla előadásokat, valamint saját írásait és tudományos publikációit is tartalmazza az a kötet, mely „Romhányi György” címmel most látott napvilágot.
A könyv a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának a kiadásában jelent meg, szerkesztői: dr. Tekeres Miklós és dr. Kellermayer Miklós professzorok, valamint Füzes János kommunikációs szakember. A 480 oldalas kiadványt szerzői „hagyatéki gyűjteménynek” aposztrofálják, mely sok-sok fotóval gazdagítva mutatja be a neves tudós, oktató életpályáját, tevékenységét.
A könyv a „Híres pécsi professzorok” sorozat második kötete, az első „Dr. Reuter Camillo, egy XX. századi pécsi polgár és elmegyógyász munkássága” címmel 2021-ben jelent meg.
A kötetet a Medicina Könyvesboltban (Pécs, Szigeti út 12.) lehet helyben megvásárolni.
Dr. Romhányi Györgyről Füzes János monodrámát is írt, amit 2022 őszén mutat be a Janus Egyetemi Színház, „A Professzor vallomása” címmel, Mikuli János rendezésében. A professzort Inhof László személyesíti meg. A darab témájául dr. Romhányi György máig élő legendája szolgált. A monodrámában elhangzó, zömében szájhagyomány útján őrzött ötletsziporkákat huszonöt medikus-évfolyam ápolja és hagyományozza tovább.
Dr. Romhányi György pécsi tevékenysége
Romhányi György 1951. október 15-én kapta meg kinevezésé a Pécsi Orvostudományi Egyetem Kórbonctani Intézetének élére. Szombathelyről a Pécsre jutásában ketten játszottak fontos szerepet: Szentágothai János és Ernst Jenő professzorok. Romhányi nehezen hagyta el Szombathelyt, a biztos fészket, csak barátai és ismerősei erélyes unszolására döntött a tanszék átvételéről.
A karizmatikus egyéniség
Romhányi karizmatikus egyénisége már pécsi kinevezése előtt oktató-legenda volt Budapesten, Halléban és Szombathelyen, ahol a nyári gyakorlaton résztvevő egyetemi hallgatók létszáma megháromszorozódott, s nagy lelkesedéssel beszéltek Romhányi magántanár úrról, aki kiválóan értett a biokémiához és a patológiához. Romhányi György kliniko-patológiai konferenciákat, majd „privát egyetemet” („gittegyletet”) szervezett az ott lévő orvostanhallgatóknak, fiatal orvosoknak, referáló délutánokkal (Tanka Dezső közlése). Ennek a „gittegyletnek” alapítói voltak Tanka Dezső, a magyarországi enzim-hisztokémia egyik létrehozója, Németh-Csóka Mihály, a nemzetközileg elismert kötőszövet-kutató, Solymoss Béla, ő Kanadában Selye János (Hans Selye) utóda, István Lajos a nemzetközileg ismert hematológus Szombathelyen, ők később egyetemi tanárok lettek. Ehhez a csoporthoz tartozott Széll Kálmán is, aki először patológus akart lenni, majd sebész, később aneszteziológus főorvos lett Szombathelyen. Lelkesen hallgatták Romhányit, a nyári szünidőben boncoltak és cikkeket referáltak. Tanka Dezső első referáló témái a nukleinsavak, a karcinóma kialakulása, illetve a vírusfertőzés és a karcinóma kapcsolata voltak. Romhányival együtt vizsgálták a vesekefeszegély alkalikus foszfatázának aktivitását. Romhányi itt írta le először a vesekefeszegély kettőstörését. Később együtt vizsgálták az emlőkarcinóma és a leiomioszarkóma rodanáz-aktivitását. Az enzimhisztokémia Tanka Dezső számára meghatározó kutatási irány lett. 35 évvel később Tanka Dezső azt találta, hogy a szinoviális membránban, és folyadékban a kontrollhoz képest magasabb rodanáz-aktivitás van jelen. Az SCN-ionok aktiválják a kollagenázt, amely a kötőszövetet destruáló folyamatot magyarázza.
Romhányi pécsi évei (1951-1976) a tudományos és oktatói munkájának kiteljesedését jelentették. Többször hangsúlyozta: „először voltam proszektor, másodszor voltam oktató, harmadszor kutató”. Munkássága a topo-optikai reakciók bevezetésével a polarizációs optika reneszánszát jelentette. Németh-Csóka Mihállyal a kollagén rostokat, az RNS-t és a DNS-t Jobst Kázmérral kutatta. A 60-as évek végén foglalkozott a kollagén rostok acetilálásával, szulfatálásával (Deák György, Bukovinszky Anna), a cukrok es a biológiai membránok felépítésével és szelektív kimutathatóságával (Fischer János, Németh Árpád). Az amiloidkutatás számára örök szerelem maradt. 1968-as év mérföldkő az amiloidkutatásban. Az ő nevével függ össze, a primer és a szekunder amiloid kálium-permanganát-tripszin emésztéssel végzett elkülönítése: a primer amiloid ezzel a kezeléssel szemben rezisztenciát mutatott.
Az oktató Romhányi György
Mindenkor hű maradt és támaszkodott a patológia hagyományos tanítására, hangsúlyozva a morfológia és a funkció egységét.
Reggel 8 óra körül robogott apró, szapora lépteivel a Dischka Győző utcán, követni is alig lehetett. Majd kettesével vette az intézeti lépcsőket és „Jó reggelt, jó reggelt” köszönés után, a jellegzetesen csak fent egy gombbal gombolt köpenyben, már leviharzott a boncterembe, ahol a medikus csoport között a boncasztal mellett köszönve megállt. Végig pásztázta a csapatot: „Maga, hogy is hívják? Nagyon sápadt, biztos soká mulatott?”, és választ sem várva kérte a felszólítólapot. A gyakorlatvezető elkezdte volna mondani a történetet, „Nem maga, majd ő” és rámutatott egy diákra. 10 másodperc után: „A lényeget mondja!”, és közben rábökött egy másikra: „Mit lát ebben a mellkasban?” Addig nem nyugodott, míg valaki nem mondta, hogy fibrines izzadmány van a pericardiumon, vagy bullák a tüdőn, stb.
A kérdésekre sokszor választ sem várva „Mert maga csak pihenni és nem tanulni jár ide, maga felől én majd meghalhatok”, és már jött is a következő kérdés. Ragaszkodott ahhoz, hogy a boncolás végén a klinikus jelen legyen. Idősebb kolléga mindig jött, de az érdekesebb, klinikailag kritikus esetekhez a professzorok jöttek, amikor Környey, Lajos, Hámori, Schmidt, Kerpel-Fronius professzorok is jelen voltak. Ilyenkor kisebb klinikopatológiai konferencia alakult ki. Olykor a törvényszék is jelen volt Beöthy személyében, és az anatómus Szentágothai professzor is bejöttek: előbb szakmai, majd kötetlenül egyetemi kérdéseket beszéltek meg. Mi meg tágra nyílt szemekkel figyeltünk és kaptunk el mondatfoszlányokat.
A leírtakból látható, hogy Romhányi a dialektikus, ma „interaktív” képzés híve volt, s azonnal bevonta a beszélgetésbe, előadásba, boncolásba a környezetét, a medikust. Ezután átment a szövettani gyakorlatokhoz, ahol az oktató legfeljebb három mondatig jutott, és máris átvette az irányítást. Belenézett a mikroszkópba: „Ember, ez magának hámsejt? – hisz ez leukocyta. Hányasa volt anatómiából? Nem is érdekel, úgyis látom, nem sokat tud. Olyan orvos lesz, aki majd baloldalt keresi a vakbelet, holott a betegnek rectumtumora volt. Nekem ne pityeregjen. Az ágy mellett is sírva fakad, ha nem ismeri fel a bajt? Egyébként tanársegéd úr, ez a metszet nem demonstratív, tessék azonnal újat csináltatni, előtte látni akarom. Igyekezzünk, mert kezdődik az előadás!” – és kézlegyintve kiment.
Az előadó
A terem mindig zsúfolásig megtelt, a lépcsőkön is ültek. Bár sejtettük, már otthon készült az előadásaira, de 20 perccel előtte nem zavarhattuk. Ilyenkor becsukta szobájának ajtaját: Romhányi György, a kutató és sok színű patológus, a tantermessel elvonult. Erről a későbbi akadémikus Méhes Károly mesélhetne, aki több évig töltötte be ezt a nem éppen hálás, megtisztelő feladatot. Ilyenkor az előadás előtt közölte, milyen múzeumi készítményeket készítsen be, amit nem mindig sikerült eltalálni. Az előadáson, kezében a listával, az aznapi bonceseteket immár az évfolyammal beszélte meg. Itt is röpködtek a kérdések, később már nevén szólítva a diákot. „Hisz a juhász is ismeri a birkáit!” – mondta egyszer csodálkozó professzortársának. Szuggesztív előadó volt, minden diák úgy érezte, csak hozzá szól, mert az előadás során is szoros „személyes” kontaktusban volt a diákokkal. A beteg, a tanulság levonása állt mindig a megbeszélés központjában, mert mindenki tévedhet. Soha nem ítélte el a klinikust, legfeljebb „gondolni lehetett volna erre is” – ha nem egyezett a diagnózis. A tananyagból a lényeget mondta el rövid, világos tőmondatokban.
Sohasem vetített, csak az aktuális készítményeket köröztette és a táblán fehér krétával vonalrajzokon szemléltette a lényeget. Romhányi professzor már a medikusoknak klinikai patológiai megközelítésben oktatta a kórbonctant. Könyv, jegyzet nem volt, nem is akart írni, pedig kértük rá. A hallgatónak így jegyzetelni kellett.
Mi volt Romhányi varázsának a titka? A stílusa! A módszer, amivel belopta magát hallgatói szívébe. A bonyolult problémákat leegyszerűsítve, közérthetően, tőmondatokban adta elő. Nemcsak a hallgatóknak, de munkatársainak is szellemi haptákban kellett állni. Nem szerette a bratyizást, nem szerette a tingli-tanglit!
A Romhányi-iskola
Tanszéki utódja Kelényi Gábor lett, aki az intézetben a nemzetközileg is elismert Lymphoma Centrumot alapította. A Romhányi-tanítványok közül Horváth Fedorina, Kádas László, Kádas István, Weiland Ottó, Rajkovits Károly, Romhányi Béla, Kasza Gyula, Orbán István és Deák György kórboncnok főorvosok lettek. Méhes Károly akadémikus a pécsi gyerekklinika igazgatója, a nemzetközi genetikakutatás elismert szakembere lett, 2011-ben szindrómát neveztek el róla. Németh Árpád az a Pécsi Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének igazgatója, Fischer János Szegeden biokémikus professzor, Németh Péter az Immunológiai és Biotechnológiai Intézet igazgatója lett. Karlinger Kinga radiológus, tudományos főmunkatárs, Molnár Lenke belgyógyász egyetemi docens, Szepesi János ortopédus egyetemi magántanár, Horváth J. Attila egyetemi docens, Melczer László egyetemi docens, Zombai Erzsébet a pécsi bőrklinika szövettani laborjának vezetője és Szilágyi Károly c. egyetemi docens voltak. Nagy Judit lett a pécsi egyetem első professzor asszonya. A diákkörösök közül Guseo András professzor (Székesfehérvár) és Kisbenedek Lászó (Budapest) professzor említendők, valamint Gógl Árpád, a Magyar Orvosi Kamara elnöke volt, az Orbán-kormány egészségügyi minisztere 2000-ig. Sótonyi Péter professzor, akadémikus, aki részben nála tanult, a Corvin Lánc jelenlegi viselője. Gerhard Taubert a Lipcsei Egyetem patológus professzora lett. Módis László anatómus professzor (Debrecen) két könyvben ismertette a Romhányi-módszerrel elért eredményeit. Kellermayer Miklós a citoszkeleton első leírója 20 év óta a Romhányi-emlékülések szervezője Romhányi szülőhelyén, Szárott, és ő a pécsi Romhányi-szobor szervezője. Makovitzky József Emődy Leventével és Tigyi Zoltánnal kutatta a bakteriális amiloidot, topo-optikai reakciókkal elemezte a patogén baktériumokat és gombákat. Makovitzky két Romhányi-emlékülést szervezett az amiloidról 2002-ben és 2004-ben. 2005-ben, születésének 100. évfordulóján az MTA ünnepi ülésen emlékezett rá. Az orvostudományi fakultás aulája is az ö nevét viseli. Emlékét több róla elnevezett díj, 4 könyv, egy monográfia, több könyvfejezet, emléktábla, szobor és számtalan tanítványa őrzi.
Dr. Makovitzky József professzor