Kiemelkedő kutatói munkásságáért MTA doktora címet vehetett át a Magyar Tudományos Akadémián június 28-án tartott ünnepségen dr. Balogh Péter, dr. Balogh Sándor, dr. Than Péter, dr. Szalma József, dr. Vajda Péter és dr. Urbán Edit..
„Aki ma átveszi az MTA doktora cím megszerzését tanúsító oklevelét, szakterülete tudományos közössége előtt bizonyította, hogy az általa művelt tudományág kiválósága. Olyan szakember, akinek teljesítményét a tudomány belső, rendkívül szigorú szabályai alapján bírálták el” – mondta köszöntőjében dr. Freund Tamás, az MTA elnöke. Kiemelte, hogy egy-egy pályázó beadott disszertációját rendkívül alaposan, másfél-két év alatt körülbelül 100 szakértő minősítette. Hangsúlyozta, hogy az MTA doktori eljárása a magyar tudományos élet egyik legfontosabb minőségbiztosítási mechanizmusa, a kutatói kiválóság védjegye.
A Magyar Tudományos Akadémia – az 1994. évi XL. törvényben meghatározott közfeladatai között – tudományos minősítési rendszert működtet, melynek keretében a Magyar Tudományos Akadémia doktora, valamint a Magyar Tudományos Akadémia levelező és rendes tagja címet adományoz. Az MTA doktora címre 1995 óta lehet pályázni, a korábbi tudományos minősítési rendszerben megszerzett „tudomány doktora” fokozat egyenértékű az MTA doktora címmel. Az eljárás megindítására és a cím odaítélésére az Akadémia Doktori Tanácsa jogosult.
Balogh Péter akadémiai doktori értekezésének témája az egérnyirokszövetek (elsősorban a lép és a bél nyirokszövetei) stromális összetevőinek érése és szerkezetanalízise, ennek kapcsán pedig új kísérleti modellek létrehozása és alkalmazása. Vizsgálatainak célja azoknak a folyamatoknak a megértése, amelyek elősegítik a perifériás nyirokszövetek specializált érelemeinek kialakulását. Ennek során új sejtcsoportok azonosítására alkalmas ellenanyagokat fejlesztett ki, amelyek felhasználásával igazolta az egérlép vörös pulpaereinek komplex szerveződését.
Megállapította, hogy kialakulásukban egy DNS-kötő fehérje (Nkx2-3) játszik döntő szerepet, hiányában a lép érszerkezete nyirokcsomószerű átalakulást mutat. Ugyanez a transzkripciós faktor befolyásolja a bélben a helyi nyirokszöveti komponensek érhálózatának érését, ezen keresztül a bélasszociált nyirokszövetek kialakulását és több fehérvérsejt-alcsoport megoszlását, valamint a kísérletes bélgyulladás kiváltásával szembeni érzékenységet.
Igazolta, hogy az egérlép marginális zónája és a nyiroktüsző között csatornakapcsolat (conduit) áll fenn, ami lehetővé teszi egy mintázatfelismerő receptor áthelyeződését, és azonosította az ebben részt vevő sejtek (B-sejtek, marginális zóna makrofágok és follikuláris stromális sejtek) szerepét. Egy B-sejtes daganat vizsgálatával kimutatta egy új hasüregi nyirokszövet-formáció létezését, ami szerepet játszhat a hasüregi B-sejtek megoszlásának szabályozásában.
Balogh Sándor akadémiai doktori értekezésében a körzeti, család- és háziorvosi tevékenység átalakulását elemezte új összehasonlító szempontok szerint. Megállapította, hogy a körzeti, család- és háziorvos „feketedoboz-tevékenysége” megismerhető és összehasonlítható. Bizonyította, hogy – mivel a megbetegedések kockázata összefügg az életkorral – a háziorvosi praxis ellátási feladatai kapcsolódnak a korösszetételhez.
Kimutatta, hogy a háziorvos munkáját meghatározó kockázati tényezők a következők: a társadalmi hierarchia, az egészséges életmód helyi determinánsai, a végzettségi és a jövedelmi szint, valamint a településszerkezet. Feltárta, hogy a háziorvosi konzíliumkérést döntően befolyásolják a földrajzi és infrastrukturális adottságok és a háziorvos kompetenciája. Rámutatott, hogy a háziorvosi munka minőségét döntően befolyásolja az orvos motivációja. Felhívta a figyelmet arra, hogy a háziorvos gondozómunkájának megismerését célzó kutatásokba való bevonás javítja a háziorvos munkájának minőségét. Igazolta, hogy a háziorvosok bevonásával történő adatrögzítő, elemző munka javítja a betegek együttműködését.
Bizonyította, hogy a háziorvos közreműködésével végzett kutatások beépülnek a háziorvosi gyakorlatba, és így alkalmazási eljárásnak tekinthetők. Megállapította, hogy a nemzetközi kapcsolatok segítik a nemzeti családorvoslás fejlesztését. Az elmúlt 20 év adatainak elemzésével igazolta, hogy a körzeti, család- és háziorvos munkája alapvetően befolyásolja a népegészségügyi mutatókat. Például a születéskor várható élettartam több mint ötéves növekedése az 1990-es évek közepétől a háziorvos munkájának az eredménye is. A kapitáció szerinti finanszírozás helyessége is igazolódott.
Szalma József akadémiai doktori értekezése az alsó bölcsességfogakkal kapcsolatos szövődmények megelőzésére irányult. Elsőként vizsgálta az alsó állkapocsban található ideg sérülését prognosztizáló, ún. gyökérsötétedés jel kialakulásáért felelős klinikai-anatómiai tényezőket. A kockázati jelek értékelésénél bizonyította, hogy a digitális és az analóg panorámaröntgen diagnosztikai értéke hasonló.
A „cone beam” komputertomográfia képalkotási módszer segítségével pontosította, hogy mely esetekben indokolt a vizsgálat, csökkentendő a betegek sugárterhelését. Meghatározta a bölcsességfogak szerepét a különböző állkapocstörésekben. Különböző tömőanyagok követésével és meghibásodásaik elemzésével modellezte a bölcsességfogak panaszmentes megtartásának esélyeit.
Elsőként határozta meg a szájsebészetben legáltalánosabban használt fúró kopottságának hatását a csontot érő hőhatásokra, és meghatározta az optimális fúrási paramétereket. Elsőként nyert hőadatot az alsó állkapocs ér-ideg csatornáját feltáró optimális csontpreparációra. Tudományos eredményeiről elmondható, hogy a bölcsességfogak diagnosztikájában és ellátásakor a fogorvosi/szájsebészeti gyakorlatban közvetlenül hasznosítható eredményeket kapott.
Than Péter akadémiai doktori értekezésében tízezer fős reprezentatív klinikai mintán vizsgálta a térdfájdalom gyakoriságát a 18 éven felüli korosztályban, és klinikai és radiológiai vizsgálatok alapján megállapította a térdkopásos állapotok (térdartrózis) előfordulási gyakoriságát. A térdbetegségek vizsgálatánál egy különleges technikát, az ún. EOS képalkotó berendezést használva meghatározta 12–16 éves kor között a normál alsó végtagi tengelyállást, valamint változásait a növekedés során.
Kimutatta, hogy a technika alkalmas a térdartrózis okozta elváltozások és a sérüléseket követő alsó végtagi tengelydeformitások detektálására. Elsőként jellemezte kalorimetriás módszerrel a normál, a degenerált ízületi porc és a meniszkuszok termikus stabilitását. Igazolta, hogy gennyes gyulladást követően már az első 24 órában károsodik a porcszövet.
Különbséget mutatott ki az elülső és hátsó keresztszalag között is, a hátsót termodinamikailag stabilabbnak találta. Létrehozott egy országos térdprotézis-adatbázist, amely későbbi országos artroplasztika-regiszternek alapjául szolgált. Új műtéti technikát írt le a krónikus patellaín elégtelenségének megoldására. A primer és revíziós térdprotézisműtéteket elemezve vizsgálta a fémérzékenység jelentőségét, ismertette a térdprotézisműtéteknél használatos csontpótlás módszereit, azok eredményeit.
Urbán Edit akadémiai doktori értekezésében a legfontosabb emberi gyomor-bél rendszeri és egyéb patogén anaerob baktériumok szerepét vizsgálta. Nagyszámú Clostridium difficile-törzset jellemzett molekuláris diagnosztikai módszerekkel: vizsgálta a hasmenéses székletmintákban a toxinok termeléséért felelős gének jelenlétét, összehasonlította a C. difficile-riboaltípusok elterjedésének térbeli és időbeli változásait.
Leírta az első magyarországi 027-es ribotípusú törzset, majd igazolta az akkor már domináns pandémiás, elterjedt típus megjelenését, vizsgálta a hazai törzsek antibiotikum-érzékenységét. Leírt egy béltraktuson kívüli C. difficile-fertőzést, megvizsgálta e fertőzések epidemiológáját.
Európai országokból, majd Magyarországról klinikailag releváns Bacteroides-izolátumokat gyűjtött, elvégezte antibiotikum-érzékenységi vizsgálataikat, kereste a faj-, illetve a régiófüggő különbségeket. Jellemezte az antibiotikumoknak ellenálló Bacteroides-izolátumok fontosabb antibiotikumrezisztencia-génjeit. Vizsgálta a B. fragilis-törzsek enterotoxin génhordozását, jellemezte ezek izotípusait, meghatározta a cisztein-proteáz termeléséért felelős gének előfordulását.
Alkalmazta a rutin klinikai diagnosztikában a tömegspektrográfiás elven működő MALDI-TOF módszert az anaerob baktériumok fajszintű azonosítására, illetve a filogenetikailag két különböző csoportot alkotó B. fragilis-izolátumok elkülönítésére. Értékelte a tipizálási módszer eredményességét a humán kórfolyamatokból izolált és a kontamináns C. acnes-törzsek esetén is.
Vajda Péter akadémiai doktori értekezésében a gyermek életminőségét, társadalomba való beilleszkedését súlyosan megnehezítő, részleges vagy teljes vizelettárolási, -tartási, -ürítési rendellenesség kezelésében béllel vagy gyomorral végzett húgyhólyag-megnagyobbító és -pótló műtétekkel elért eredményeiről számolt be.
Magyarországon a legnagyobb, európai összehasonlításban is jelentős beteg- és kezelésszámot ismertetett.
A betegek életminőségi vizsgálatai alapján rámutatott arra, hogy bár a műtét számos sebészi és nem sebészi szövődménnyel járhat, a páciensek életminőségét számottevően javítja.
Az újonnan kialakított húgyhólyag belső felszínéről rendszeresen vett szövetminta, valamint a vizeletből nyert kémiai anyagok elemzésével a késői rosszindulatú elfajulás kivédhető, illetve a gyulladás, kőképződés, vizeletfertőzés aránya is jelentősen javítható.
Forrás:
Fotók:
mta.hu, MTA.hu/Szigeti Tamás