Abraham White Lifetime Science díjban részesült 2022 októberében dr. Bock-Marquette Ildikó, a pécsi orvoskar Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézete és a Szentágothai János Kutatóközpont tudományos főmunkatársa. Az indoklás szerint az elismerést azért kapta, mert kutatásai segítségével sikerült jobban megérteni a thymosin béta-4 peptid működését a magzatfejlődés és az öregedési folyamatok kapcsán. Az Abraham White Lifetime Science Awardot eddig 29-en kapták meg, akik közül kilencen Nobel-díjasok is.
Schweier Rita írása
„Az Abraham White Lifetime Science Award az amerikai The George Washington University School of Medicine and Health Sciences által az 1980-as években alapított, és kétévente adományozott elismerés azoknak a kutatóknak, akik egyedi felfedezéseket tettek a tudomány és az orvoslás területén. A jelöltek közül egy tudományos bizottság választja ki azt az egy vagy két díjazottat, akik általában eltérő kutatási területeken érnek el jelentős eredményeket. A díjat tavaly októberben dr. James E. Talamagde professzorral együtt vehettem át dr. White közvetlen tanítványaitól és a béta thymosinok felfedezőitől, dr. Alain Goldstein és dr. Enrico Garaci professzoroktól” - meséli dr. Bock-Marquette Ildikó.
Az elismerés értékét fémjelzi, hogy az eddigi 29 díjazott között kilenc Nobel-díjas is szerepel, köztük Michael S. Brown és Joseph L. Goldstein, a statinok felfedezői, vagy Alfred G. Gilman, a G-protein kapcsolt receptorok első leírója. Dr. Bock-Marquette Ildikó mindhármukat személyesen is ismerte, dr. Gilman biztató levelét és véleményét kutatási eredményeivel kapcsolatban ma is őrzi.
Mint mondja, a díj nem neki, hanem a csapatának szól, mindazoknak a fiatal kollégáknak és tanítványoknak, akikkel az évek során együtt dolgozott itthon vagy a tengerentúlon, és akikre rendkívül büszke. Köszönetét fejezte ki azért, hogy a mindennapok küzdelmeiben mellette álltak és állnak ma is. Hálás továbbá mentorainak: dr. Melegh Béla professzornak, aki első mestereként lehetővé tette, hogy eljuthasson az óceánon túlra, dr. Eric N. Olson és dr. Deepak Srivastava professzoroknak, akik lehetőséget biztosítottak arra, hogy a molekulával kapcsolatos munkájának eredményeit olyan neves folyóiratban közölhesse, mint a Nature, valamint hálás azért is, hogy a dallasi UTSW Medical School Faculty tagjaként önálló kutatócsoportot alapíthatott. Mindhárom mentorával ma is élő kapcsolatot ápol, iránymutatásért és tanácsért továbbra is hozzájuk fordul. Fontosnak tartotta megemlíteni a családját is: szüleit, akik lehetőséget biztosítottak a tanulásra, gyermekeit, akik türelemmel viseltettek iránta, és férjét, aki töretlenül támogatja és művészként megtanította másképp megfigyelni és látni a világot.
Dr. Bock-Marquette Ildikó az elismerést a thymosin béta-4 peptid magzatfejlődés és öregedési folyamatok során betöltött szerepének mélyebb feltárásáért vehette át. A thymosin béta-4 nevű szekretált kis fehérjét dr. Abraham White és dr. Alain Goldstein professzorok fedezték fel 1966-ban. A peptid egyik fontos szerepét dr. Helen Yin írta le ugyancsak a UTSW-en, Dallasban, nevezetesen, hogy képes az aktin molekula kis építőelemeit megkötni. Ildikó szinte véletlenül akadt a molekulára 1999-ben, egy szívfejlődéssel kapcsolatos projekt kapcsán.
„A szekretált kis peptidek különleges jelentőségéről már diákkörös időszakomban, a 80-as évek végén hallottam idehaza. Dr. Kellermayer Miklós professzor már akkor izgalmas előadásokat tartott nekünk a kis molekulákról, szinte előrevetítve a jövőbeni nagyszerű kutatási lehetőségeket. Így talán inkább sorsszerű, mintsem véletlen volt a molekulával való találkozás. Amit mi tettünk hozzá a TB4 molekula történetéhez, az a peptid szívregenerációs folyamatokban és az embrionális fejlődés során betöltött, addig ismeretlen szerepe volt. Ez a kis fehérje képes a felnőtt szerveket, így a szívet is emlékeztetni embrionális állapotára, segítve ezáltal a szerv különböző károsodások utáni regenerációját. Ami még lényegesebb, hogy szisztémás, azaz vénás adagolás után ugyanolyan mértékű pozitív hatással van a szív funkciójára, mintha helyileg injektálnánk a károsodott szervbe. Kísérleteink eredményeképp több szabadalom is született és a molekula szívgyógyászati vonatkozásban is klinikai kipróbálás alatt áll” - fogalmaz.
Kutatási célpontnak azért ezt a területet választotta, mert mint mondta, a legjobb barátnője - aki szintén orvos - azt a megfigyelését osztotta meg vele, hogy a kutatók és az orvosok általában azt a betegséget kapják meg, amivel elmélyülten foglalkoznak, még akkor is, ha rendkívül ritka kórról van szó. Ezek után elhatározta, hogy az egészséges életmóddal, a megelőzéssel és a szöveti-szervi regenerációval foglalkozik, hátha megússza a bajt.
„Tréfán kívül, természetesen mindannyian tudjuk, hogy örökké nem élhetünk. A minőségi élet a legnagyobb áldás, amit kaphatunk, és éveink számának emelkedésével ez különösen igaz. Nekiláttunk hát, és tovább keressük a thymosinhoz hasonló, a szervezetünkben természetesen is jelenlévő, gyógyító kis molekulákat. Biztosak vagyunk abban, hogy van még belőlük számtalan. Az egyik legjobb "konzerváló gyógyszer" a testmozgás. Most épp ezt hívjuk segítségül ahhoz, hogy rátaláljunk a további lehetséges jelöltjeinkre” - fűzi hozzá.
Mint mondja, a díj jelzés fiatal csapatának, hogy feltehetően jó úton járnak, egyben biztatás is, hogy ne adják fel az álmaikat még akkor sem, ha néha nagyok az akadályok, vagy épp hátrányból indulnak. Az elismerés egyben a pécsi egyetem hírnevének öregbítését is jelenti. Bíznak abban, hogy a határainkon túl is meghallják: az itt zajló munkára érdemes odafigyelni.
