Gyógyszerészekké, fogorvosokká és biotechnológusokká avatták a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának és Gyógyszerésztudományi Karának végzős hallgatóit. A július 6-ai rendezvényt a dr. Romhányi György aulában tartották meg a pécsi orvosképzőn, magyar, angol és német programosok számára egyaránt. Az avatáson résztvevők közül többen megosztották a bennük kavargó érzelmeket, motivációikat és céljaikat a jövőre nézve.
Kovács Hanga írása
„Vegyes érzések vannak most bennem: örülök és boldog vagyok, hogy az ötéves munkának beérik a gyümölcse és diplomát szerzünk. Másrészt szomorú is, hiányozni fog az egyetemi légkör” – fogalmazta meg érzéseit Pocsai Dóra, akit idén avattak gyógyszerésszé.
Arra is rámutatott, hogy számára a legfontosabb az összetartó közösség kialakítása volt, ahová nagyon jó tartozni. Egyetemválasztáskor is ez volt az egyik fő érve, ami a pécsi gyógyszerészkar mellett szólt.
„A barátságos légkör és a kisebb, összetartó közösség volt a legjellemzőbb a tapasztalataim alapján. Itt nemcsak egy Neptun-kód az ember, ami nekem nagyon fontos. Egyszerre volt küzdelmes és emlékezetes az elmúlt pár év a szó legjobb értelmében. Az egyetem jóvoltából rengeteg eseményen vehettem részt, amiket nem fogok elfelejteni egyhamar.”
A Brazíliából származó Juliana Riberio biotechnológia mesterszakon végzett, és családjából elsőként tanult külföldön, hasonló véleménnyel rendelkezik az egyetem adta lehetőségekről.
„Azért választottam a Pécsi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karát, mert itt lehetőségem nyílt arra, hogy multikulturális környezetben fejleszthetem kommunikációs készségeimet. A karon új kapcsolatokkal gazdagodtam, új barátságok alakultak ki a Magyarországon töltött idő alatt” – mondta Juliana. Azt is elárulta, hogy a diplomája megszerzésével legnagyobb álmát váltotta valóra: segíthet az embereken. A Pécsi Tudományegyetem gyógyszerészkarán rengeteg olyan dolgot tanulhatott, amik kiszélesítették látókörét, nemcsak szakmai szempontból, hanem az élet más területeit illetően is.
„Felejthetetlen élményként tekintek vissza az itt töltött éveimre. Bár sok mindenről le kellett mondanom, és rengeteg erőfeszítést kellett tennem a siker érdekében, de mégis hatalmasat fejlődtem emberként. A sok új dolog, amit tanultam, az új barátok és az egyedülálló események nagyban felelősek azért, ahogyan ma látom a világot.”
A szintén gyógyszerésszé vált Saleh Souri is, aki Iránból jött a pécsi gyógyszerészkarra, úgy gondolja, hogy nemcsak tudása, hanem személyisége is fejlődött a pécsi egyetemen töltött ideje alatt.
„Az aranykoromat Pécsen töltöttem, és lehetőségem volt új barátokra szert tenni, egy második családot szerezni. Nemcsak az egyetem, hanem a város környezete is tapasztaltabbá, érettebbé tett. Otthon éreztem magam Pécsen, hiszen önállóan kezdtem el élni. Jó pár kemény év áll mögöttem, különösen az utolsó kettő volt nehezebb, de sikerült túlélni és befejezni az utat, amit elkezdtem.”
Saleh Souri célja volt, hogy Németországban helyezkedjen el a gyógyszeripar erőteljes jelenléte miatt, de végül az egyetemnek köszönhetően megváltoztak céljai: a klinikai gyógyszertárba jelentkezik továbbképzésre, de érdekli az igazságügyi szakértői gyógyszerészi karrier is.
Fotók:
Verébi Dávid