„A tudományról mindig is gondolkodtak. Már Arisztotelésznek és Platónnak is van a tudomány helyéről, céljairól, mikéntjéről való gondolkodása, és ez végigkísérte a teljes filozófiát” – mondja Tuboly Ádám Tamás a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Magatartástudományi Intézetnek oktatója, aki az ELTE HTK filozófiai kutatóintézetén belül működő MTA Lendület Értékek és Tudomány Kutatócsoport vezetője is. A kultúra.hu interjúbán a pécsi oktató a tudományfilozófiáról, azon belül többek között a tudomány jelenlétéről a mindennapi életben és az arra gyakorolt hatásáról mesélt.
A tudományfilozófusok szerint a tudományt, mint fogalmat nem lehet egyetlen, végleges definícióba beskatujázni. Hol a tudományos módszerhez való igazodás, hol pedig az eseti mérlegelés határozza meg, mi számít tudománynak. Tuboly Ádám Tamás is egy ilyen tudományfilozófus, aki a filozófiai nyitottsági törekvéseket a mindennapi érdeklődésből kiinduló tanulásban látja: a hétköznapi témáktól – például kávéfőzés vagy vályogház-felújítás – eljuthatunk a tudományos ismeretekig, különösen egy olyan korban, ahol a tudományos ismeretterjesztés széles körben elérhető.
Az interjúban olvasható, hogy a tudományfilozófiai tevékenységet két fő irány jellemzi: vannak azok, akik végzettségükből fakadóan jól értenek a különböző tudományos területekhez, így elemezve azt, mások – köztük Tuboly – a tudományt inkább társadalmi és kulturális gyakorlatként értelmezik. Emellett jelenik meg az intuíció szerepe is, ami csak akkor válik értékessé, ha empirikusan igazolható, ugyanakkor maga a tapasztalat visszahat az intuícióra is: a szakértővé váló kutatók – például orvosok – sokszor már nem szabályok mentén, hanem „ráérzés” alapján döntenek.
A tudományfilozófia célját Tuboly nem a közvetlen társadalmi hatásban látja, hanem abban, hogy mélyebb visszacsatolást és történeti érzékenységet nyújtson a tudomány működéséről.