Dr. Kosztolányi György 1942-ben született Szekszárdon, ott is érettségizett, majd apja nyomdokaiba lépve 1966-ban diplomázott a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Kórboncnokként kezdett, a hetvenes évektől gyerekgyógyász. 1997-ben megalapította az Orvosi Genetika és Gyermek-fejlődéstani Intézetet. Professor emeritus, a POTE egykori rektorhelyettese, a PTE Orvos- és Egészségtudományi Centrum elnöke volt.
A kitüntetés alkalmából az Új Dunántúli Napló "Tartsuk itt a tehetségeinket!" címmel közölt interjút Dr. Kosztolányi Györggyel, kutató, oktató akadémikussal, nemzetközileg elismert gyermekgyógyásszal a genetika aktuális gondjairól, az egyetem térségi szerepéről, a jelenlegi tudományos tevékenységéről.
Részlet a megjelent interjúból
"- Legutóbb a legnagyobb hazai tudományos kitüntetést, a Széchenyi-díjat kapta meg és rengeteg nemzetközi elismerése van. Hogy értékeli a sorban a Baranya Díszpolgára címet?
- Nagyon örülök a kérdésnek, mert rámutathatok arra, hogy ugyan névre szóló a kitüntetés, de én úgy értelmezem, hogy a régióban folyó oktatásért és a kutatásért kaptam. Azért hangsúlyozom ezt, mert sokaknak az az érzése, hogy a politika nem kezeli megfelelő helyen azt az óriási potenciált, amit a Pécsi Tudományegyetem jelent.
- Mire gondol konkrétan?
- Sok szó esik arról, hogy a régió leszakadóban van, csökken a népesség, sokan elvándorolnak. Ám arról alig beszélünk, hogy a PTE a térség legnagyobb foglalkoztatója, ahová özönlenek az emberek a világ minden részéről, hiszen 106(!) országból járnak ide hallgatók. A régiónak pedig koncentráltan kellene arra figyelnie, hogy a sokra hivatott fiatalokat és nagy tudású oktatóikat itt tartsa.
- Ön volt rektorhelyettes, az Orvosi Kar és Egészségügyi centrum vezetője, így pontosan tudja, hogy a két meghatározó erő, a város és az egyetem a saját útját járja.
- Leszögezném, hogy egyáltalán nincs köztük rossz viszony, egyszerűen csak nem használják ki a tudományos életben rejlő lehetőségeket. Az iménti gondolatot folytatva, a fiatal tehetségeket például beilleszkedési segélyekkel, könnyebb lakáshoz jutással kellene megfogni. Miért van az, hogy a jó focisták, kosárlabdázók letelepedésére működik ilyen modell, a tudomány legjobbjait illetően viszont nem?" - Mészáros B. Endre írása.
Az interjút teljes terjedelmében az érdeklődők a Dunántúli Napló - 2017. 10. 25-i számában olvashatják (a 12. oldalon).
A Kar vezetése ezúton is szívből gratulál a neves kitüntetéshez!
Forrás
Új Dunántúli Napló