Ez a PTE ÁOK új honlapja.  |  Vissza a régi honlapra

„A külföldi hallgatók nem turisták, hanem pécsi polgárok”

2020. május 13.

„A külföldi hallgatók nem turisták, hanem pécsi polgárok”

Minden helyzetre kész forgatókönyvvel rendelkezik a pécsi orvoskar a külföldi hallgatók ideutazása és képzése kapcsán, mondja dr. Nyitrai Miklós, aki a jelenlegi jelentkezési számok ismeretében rövidtávon sem vár jelentős visszaesést, hosszabb távon pedig a járvány tanulságai fokozhatják az igényt a pécsi orvosképzés iránt. Véleménye szerint fontos felismerni, hogy a külföldi hallgatók nem turisták, hanem egyenrangú pécsi polgárok, akik ittlétükkel mind anyagilag, mind kulturálisan gazdagítják a várost.

 

Stemler Miklós írása

 

A pécsi orvoskaron mind az angol, a magyar és a német képzés terén az elmúlt mintegy másfél évtized során növekedést láttunk, kisebb megtorpanásokkal ugyan, de folyamatosan nőtt a felvételizők és a felvettek száma, szemben a felsőoktatás egészére jellemző trendekkel. A koronavírus járvány azonban számos más területhez hasonlóan itt is radikális változásokat hozhat. Mit lehet tudni most a jelentkezések számáról?

Amennyiben 2006-tól kezdve nézzük a számokat, úgy azt látjuk, hogy a magyar nyelvű programban tanulók száma folyamatosan emelkedett, ám ennek mértéke összességében 10-20 százalék volt, miközben az angol képzésben résztvevők száma több mint kétszeresére nőtt, a német képzésben lévőké pedig majdnem megduplázódott. Immár a hallgatóink 60 százaléka nemzetközi, ami – bár nem néztem statisztikákat – azt hiszem országos viszonylatban is egyedülálló arány. Az elmúlt öt évben ez az emelkedés kisebb mértékű volt, inkább a létszámok stabilizálódását láttuk. Ennek az egyik oka az, hogy mind az infrastruktúra, mind a személyzet terén elértük azt a határt, amely felett kompromisszumokat kellene kötnünk a képzés színvonala kapcsán. Ezt pedig nem tesszük meg.

Azt már tudjuk az idei számokról, hogy az első helyes magyar jelentkezők száma nőtt, már április végén jobban álltunk, mint tavaly júliusban a jelentkezők számát illetően – ez azért fontos, mert az eddigi tapasztalataink szerint nyáron rendszeresen lezajlik még egy 5-10 százalékos növekedés. Az angol képzés jelenlegi adatai alapján a 2020-as számok a 2018-as és 2019-es jelentkezések között alakulnak, míg a német programra jelentkezők száma lényegében megegyezik a tavalyival. A járvány hatását abban látom, hogy idén sokan valószínűleg később hoznak döntést, hiszen idő kell ahhoz, hogy lássuk a járvány egészségügyi és gazdasági hatásait.

Hogyan lehet ebben a rendkívül helyzetben megtervezni a szeptemberben kezdődő tanévet?

A magunk részéről a 2020-21-es tanév rendes, szeptemberi megkezdésére készülünk, és az egyelőre beláthatatlan akkori helyzetre több forgatókönyvvel is rendelkezünk. Az első ezek közül, hogy amennyiben a most tapasztalható trendnek megfelelően elcsendesedik a járvány, úgy a szokott rend szerint megkezdjük az oktatást. Az akkori egészségügyi helyzet függvényében elképzelhető, hogy különböző biztonsági intézkedéseket kell bevezetnünk, ám erre is többfajta megoldást dolgoztunk ki az oktatás zavartalansága érdekében. Elképzelhető persze az is, hogy még nem jöhetnek vissza a hallgatók, ám az elmúlt két hónap alapján biztos vagyok abban, hogy ezt a helyzetet is kezelni tudjuk. Márciusban óriási erőfeszítéseket tettünk, hogy egy hét alatt átálljunk a on-line oktatási rendre, és egy olyan paradigmaváltást hajtottunk végre sikerrel, amely „békeidőkben” éveket vett volna igénybe. Amennyiben a járvány nem teszi lehetővé a személyes, jelenléti képzést, úgy a már bizonyított távolléti oktatást folytatjuk, és úgy alakítjuk a tanterveket, hogy az ilyen formában nem elsajátítható ismereteket rugalmasan ütemezzük.

Emellett maximálisan figyelembe vesszük azt is, hogy ez a rendkívüli helyzet nem csak az oktatókat érinti, hanem a hallgatókat és a családjaikat is. Ennek jegyében például idén eltekintettünk attól, hogy az április 15-ig befizetendő költségtérítési díjhoz kössük a vizsgákon való részvételt, ezek befizetését elhalasztottuk augusztus 15-ig. Úgy gondolom, hogy ezzel a hallgatók családjait tudjuk támogatni a magunk eszközeivel. Összességében nem láthatunk a jövőbe, főleg nem ebben a bizonytalan és gyorsan változó helyzetben, de a lehetőségekhez képest felkészültünk a különböző forgatókönyvekre, és a kar iránti érdeklődés nem, hogy nem csökkent, hanem még talán nőtt is az elmúlt időszakban. 

A koronavírus járvány paradox helyzetet teremtett. Rövidtávon nyilván a bizonytalanság és az anyagi problémák a meghatározó szempontok, ám eközben az is kiderült, hogy még a legfejlettebb egészségügyi ellátó rendszerekben is jelentős hiány van jól képzett személyzetből. Milyen hatással lehet ez a pécsi orvosképzésre?

Azt mindenképpen ki lehet jelenteni, hogy a pécsi, és általában a magyar orvosképzésből kikerülők ezen nagyon nehéz körülmények között is helytállnak, és a járvány valóban megmutatta, hogy a fejlettebb országokban is több orvos és szakdolgozó lenne szükséges. Úgy gondolom, hogy a járvány aláhúzta ezeknek a képzéseknek a jelentőségét, és ez minden bizonnyal ránk is hatással lesz.

Beszéljünk kicsit a jelenről, hiszen most is rengeteg külföldi hallgató van Pécsen, akik a járvány miatt hosszú hónapok óta nem utazhattak haza. Milyen segítséget tud számukra nyújtani a kar?

A legfontosabb feladatunk a világos kommunikáció, és a tanulási lehetőségek maximális biztosítása. A kommunikáció terén egyrészt fontosak a járványügyi helyzettel kapcsolatos hírek, ezekről persze a hallgatók többnyire más forrásokból is értesülnek. Nagyon fontos az új oktatási rendszerek és vizsgáztatás kommunikálása. Emellett nagy hangsúlyt fektetünk az úgynevezett „normális hírekre” is, azaz a járványon túli történésekre. Csak hogy egy példát hozzak, a koronavírus nem állította le a nagyszabású infrastrukturális fejlesztéseket, a nehézségeket sikerült áthidalni. Így ősztől, ha egy kis csúszással is, de birtokba tudjuk venni az új központi oktatási épületünket, és folyamatosan zajlik az új fogászati tömb építése.

Emellett nem csak egyes hallgatókról, hanem egy egész közösségről beszélünk, őket úgy kell megszólítani, hogy nem lehetséges a személyes találkozás. Többek között a járvány miatt kialakult helyzetre reagálva egy újfajta alapokra helyezett oktatási rendszeren dolgozunk közösen az oktatókkal és a hallgatókkal, ez a POTE2020 tanulási kultúra koncepció, amely a hallgatók aktívabb részvételén alapul, és alkalmazza a 21. század technológiai lehetőségeit is. Ennek sikeréhez pedig elengedhetetlen a folyamatos tájékoztatás. Ennek jegyében adtunk hírt például az egyedülálló új digitális oktatási rendszerünkről, a PotePediáról, avagy a Medi Skills Lab nagyszabású fejlesztéséről. No és a kommunikáció kétirányú folyamat, mi is folyamatosan várjuk és kapjuk a visszajelzéseket mind a magyar, mind a nemzetközi hallgatói önkormányzattól.

Szóba került a közösség. Mindez a kar falain kívül is fontos, hiszen a külföldi hallgatók ittléte nem egyetemi belügy, hanem pécsi közügy, és mindez talán még markánsabban látszik most a járvány miatt hirtelen kiürült utcákon. Mi lesz a város és az egyetem teendője, ha újraindulhat az élet?

Az szerintem mindenki számára egyértelmű, hogy a külföldi hallgatók jelenléte nélkül Pécs nagyon más hely lenne. Ha szimplán a számokat nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy csak a költségtérítési díj 7-8 milliárdos éves bevételt jelent a karnak, illetve az egyetemnek, és a közgazdászok számításai alapján ennek mintegy kétszeresét, körülbelül 15 milliárdot költenek el a városban különböző szolgáltatásokra, legyen szó akár a vendéglátásról, akár az albérletekről, akár a taxikról és még hosszan sorolhatnám. Mindez persze nem új dolog, immár több mint 35 éve indult el nem csak Magyarországon, hanem az egész régióban először Pécsett az angol nyelvű orvosképzés.

A pécsiek megszokták már a külföldi hallgatók jelenlétét, ám ezzel együtt is úgy vélem, hogy az integrálásuk terén mind a városnak, mind az egyetemnek vannak még adósságai. Fontos szerintem tudatosítani, hogy nem turistákról beszélünk, hanem városlakó polgárokról, akik öt-hat évet töltenek itt velünk, a városi közösség tagjaivá válnak. Rengetegen közülük érdeklődnek a magyar kultúra után, megtanulják a nyelvet és aktívan részt vesznek a város életében. Ezen a téren lehet még tenni további szimbolikus lépéseket, ilyen lehet például, hogy az önkormányzat tiszteletbeli pécsi polgárokká fogadja őket, és az idegen nyelvű kommunikáció területén is van még teendő. Ez folyamatos közös munkát igényel a város és az egyetem részéről, és ide tartozik a tisztelet és a megfelelő bánásmód is. Kifejezetten szomorú dolog volt például, amikor a járvány hazai kitörése idején ázsiai hallgatókat ért inzultus, ez méltatlan Pécshez. Ez a város sok remek szellemi műhely otthona, mindig is híres volt sokszínűségéről, és ennek része a külföldi hallgatók el- és befogadása, hiszen ők fejlettebbé, szebbé és kicsit okosabbá is teszik Pécset.

A külföldi hallgatók inzultálása nyilván összefügg a jelenlegi rendkívüli helyzettel is, hiszen főleg a járvány kitörésekor óriási bizonytalanság és félelem volt érezhető, amely több országban is felerősítette az idegengyűlöletet. Mi a helyzet most, némi idő elmúlása után ezen a téren?

Az emberi elme nehezen viseli, ha valamit nem ért, nem látja tisztán az okát, a járvány pedig tényleg váratlan események sorát indította el. Egy ilyen helyzetben a bűnbakkeresés az egyik jellemző reakció, ennek volt az is a része, amikor néhányan a hibásokat a nálunk tanuló kínai diákokban vélték megtalálni. Mindez természetesen minden alapot nélkülöző butaság, hiszen ezek a fiatalok végig Pécsett voltak előzőleg, semmiképpen se hurcolhatták be a járványt. Ráadásul azt is látni kell, hogy egy ilyen helyzetben a fertőzöttek áldozatok, nem pedig felelősek. Az egyetem és személyesen rektor úr is gyorsan és jól reagált, és szerencsére az első ijedtség elmúlása után ezek a megnyilvánulások is megszűntek.

Az idegengyűlölet minden irracionalitásával együtt makacs dolog, végigkíséri az emberi történelmet. Mit tud tenni a kar, az egyetem, illetve a város ennek mérséklése és lehetőség szerinti megelőzése érdekében?

Úgy vélem, hogy egy folyamatról van szó, hosszú az út egy olyan várostól kezdve  – és persze Pécs már régen nem ilyen –, ahol csak hírből ismerik a külföldieket, egy olyanig, ahol őket egyenrangú partnerként kezelik. Fontos az egyenrangú kifejezés: nem hinném, hogy nekik többletjogokkal kellene rendelkeznie. Egy Pécsre érkező, itt éveket eltöltő külföldi diák épp olyan polgára a városnak, mint az egész életüket itt leélők, nem kell neki kiváltságokat adni, ám el kell fogadni a város lakójaként. Mindez időt vesz igénybe, és fontos az egyetem példamutató szerepe ezen a téren, hiszen a Pécsi Tudományegyetem meghatározó Pécs szellemi életében. Épp ezért meg kell szólalnia és mintát kell mutatnia.

Ez a folyamat évtizedek óta zajlik, és ebben a város is partnerünk. Fontos belátni, hogy közös érdekről van szó, legyen szó akár az egyetemről, a hallgatókról vagy a városlakókról. Még messze nem vagyunk ennek az útnak a végén, de azt is érdemes megjegyezni, hogy magyar viszonylatban Pécs kifejezetten jól áll ezen a téren, nincs szégyenkeznivalónk. A mi mintáink ugyanakkor a fejlett külföldi egyetemek, még pontosabban a külföldi egyetem-város szimbiózisok. Rengeteg apró összetevője van ennek. Például a magyar és a külföldi hallgatók részesüljenek egyenlő kedvezményekben, a vendéglátóhelyeken dolgozók minél többen és jobban beszéljenek angolul, csak hogy pár jellemző dolgot emeljek ki. Ezekből a példákból pedig már az is látszik, hogy ez miért „win-win” szituáció, hiszen az angol nyelv ismerete révén Pécs a turisták számára is vonzóbb hely lesz, arról nem is beszélve, hogy a nyelvismeret a nemzetközi cégek Pécsre vonzásához is létfontosságú.

Ebben folyamatban ön közvetlenül is részt vállalt, hiszen 8 éven át vezette az angol képzési programot. Milyen személyes tapasztalatokkal gazdagodott?

Nagyon izgalmas dolog volt belelátni ebbe a rendszerbe, főleg úgy, hogy 2006-ban egy mozgalmas időszakban vettem át a program vezetését. A 2004-es uniós csatlakozásunknak köszönhetően ekkor ugrott meg jelentősen a külföldi hallgatók létszáma, ami rengeteg kihívással járt. Tanulságos volt megismerkedni a különböző kultúrákkal, nyitottabb lettem, jobban meg tudom érteni a különböző szempontokat és igényeket. Emellett kulturális háttértől és nyelvtől függetlenül több dolog változatlan. A hozzánk érkező hallgatók magas színvonalú képzést várnak el, ami, ha visszatekintünk a pécsi orvosképzés elmúlt 100 évére, mindig jellemző volt. Ám lényeges tanulnivaló volt számomra is, hogy ez csak az egyik komponens.

Fontos számukra az is, hogy a magas színvonalú oktatáson kívül más lehetőségeket is kapjanak, és úgy vélem, hogy a következő évek felsőoktatási versenye erről fog szólni. A magyar orvosképzés hagyományosan magas színvonalú, ami jó alapot ad. Ezen túl viszont egyre fontosabb, hogy milyen közösségi tereket, szolgáltatásokat és kapcsolatokat tudunk nyújtani számukra akár a campuson, akár a városban, és itt van még tennivalónk. Az egyenrangúság ezen a téren is kiemelt szempont, elvégre ezek a lehetőségek a magyar nyelvű hallgatók számára is ugyanúgy rendelkezésre állnak majd, és természetesen a pécsi orvoskar elsődleges célja változatlanul a magyar orvos utánpótlás biztosítása. Nyitottnak kell lennünk, hiszen a hallgatók rengeteg inspirációt és konkrét javaslatot tudnak adni a további fejlődéshez. Ha így teszünk, akkor akár a világ legjobb orvosképző egyetemei közé kerülhetünk.

35 év alatt rengetegen végeztek az angol és a német programokon, sokan közülük mára elismert szaktekintéllyé vagy akár közéleti alakká válhattak választott hazájukban. Mennyire lehet rájuk támaszkodni a pécsi orvoskar hírének vitelében?

Van olyan volt hallgatónk például, aki már egészségügyi államtitkárságig vitte hazájában. Általában is elmondható, hogy nagyon sokan töltenek be vezető tisztségeket napjainkban, elismert és megbecsült emberek. Mindez nem ma kezdődött, hiszen az államszocializmus idején is sokan érkeztek Magyarországra orvosnak tanulni a „baráti” országokból, és ez a mai napig élő magas szintű kapcsolatokat eredményezett. Ma persze más a szelekció, a világ minden tájáról vannak hallgatóink, és a folyamatosan fejlesztett alumni rendszerünk révén nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy a végzésük után is megmaradjon velük egy tartalmas kapcsolat, ami persze ekkora számú és ennyire eltérő hátterű hallgató esetén nem egyszerű feladat. Mindennek óriási jelentősége lehet a hitelesség megteremtésében. Én elmondhatom dékánként, hogy mennyire nagyszerű hely vagyunk. Ám egy nálunk végzett és tiszteletreméltó karriert befutó orvosra mégis sokkal jobban figyelnek, hitelesebb, ha ő mondja el, hogy milyen jó volt a képzés, és hogy boldogan, biztonságban tudta eltölteni nálunk ezt a hat évet. Ennél az őszinte véleménynél jobb reklám nem létezik.