Karunk a Minusplus építésztervező és designer irodával karöltve 2020-ban megalkotta a Campus Cooperationist, a campus építészeti jövőképével foglalkozó tanulmányát, ami nem konkrét tervekkel rukkol elő, hanem személyre szabott eszközkészletet ad, segítve ezzel a párbeszédet és a döntéshozatalt a fejlesztések során. Az első részben az oktatásban végbemenő változásokat és a nemzetközi trendeket mutatják be, a másodikat tekinthetjük szótárnak, ami végigveszi az oktatáshoz kapcsolódó tevékenységeket és tértípusokat, a harmadik pedig az építészeti vízió kifejtése. A Campus Cooperationis folytatásaként hamarosan napvilágra kerül a Locus Cooperationis is, a campus belsőépítészeti, arculati kézikönyve, ami az egységes belsőépítészeti elképzelés létrejöttéhez szükséges eszközrendszert vázolja fel. Jelenleg ennek elemeiről zajlanak eszmecserék a kar vezetői és az építészek között. Utóbbiak két oszlopos tagja: dr. Schreck Ákos, a Minusplus társalapítója és vezető tervezője, az orvoskari fejlesztésekkel kapcsolatos projekt felelőse, valamint dr. Csaba Ders, a Pécsi Tudományegyetem főépítésze.
Schweier Rita írása
„A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara az első olyan kar az országban, amely tudatosan elkezdett azon gondolkozni, hogy ha mondjuk ötven évre pénzt fektet az infrastruktúrájába, akkor az oktatás ezen idő alatt hogyan változhat, és vele összhangban az építészetnek milyen igényeket kellene kielégítenie. Erre ma nincs példa. A Campus Cooperationis erről szól, megpróbálja szisztematikusan leépíteni azokat a sztereotípiákat, amik az oktatás építészetével kapcsolatosak, egyben kidolgozni egy új nyelvezetet. Második lépésként, a belsőépítészeti arculati kézikönyvvel pedig felvázolja, miről is szól ez a vízió, milyen keretek mentén állhatnak össze a fejlesztés apró kockái egységes arculattá” - kezdi a beszélgetést dr. Csaba Ders.
„Hosszas egyeztetést igényel az a folyamat, amibe belekezdtünk” - folytatja dr. Schreck Ákos, aki kiemeli, hogy az orvoskar fejlesztése alapvető gondolatváltást jelent. Mint mondja, a 2020-ban született Campus Cooperatonis nem más, mint egy kép, egy érzés, egy hangulat, amit stratégiába ültettek. Céldátumnak 2025-öt jelölték meg, ami egy hallgató számára is belátható időtáv, még ha nem is biztos, hogy addigra minden eleme megvalósul. Kiemelték benne azokat a kulcsfogalmakat, amik mentén elindulhat a közös gondolkodás, továbbá hozzárendeltek egy építészeti eszközkészletet is. Dr. Schreck Ákos szerint a könyvnek edukációs célzata is van: a közepén található egy függetlenül is működő szótár, amit akár ki is szedhetnénk belőle. Ez abban segít, hogy az építészek és a karon tanulók, dolgozók értsék egymást, egy nyelven beszéljenek. Ebben a fejezetben először az oktatási intézményekben végzett tevékenységeket mutatják be, majd a tanulás tereit. A két halmaz szoros összefüggésben áll egymással, a tevékenységek igényeket támasztanak a terekkel szemben, a terek pedig a bennük végzett tevékenységek alapján értelmezhetőek.
A Campus Cooperationis után hamarosan megszületik a Locus Cooperationis is, ami még közelebb hozza az előző kötetben vázolt víziót. Ebben azt az eszközrendszert mutatják be, ami ahhoz szükséges, hogy valóban egységes belsőépítészeti megjelenés jöjjön létre. Többféle koncepciót dolgoznak ki, hogy minél szélesebb tengelyen lehessen mozogni a megvalósításhoz. Tartalmazni fogja azt az elvontabb, előkészítő, belsőépítészeti programozási gondolatrendszert is, ami a különféle terek megalkotásáról és azok kapcsolódási lehetőségeiről szól.
Dr. Schreck Ákos kiemeli: tudják, hogy nem egyszerre, egy időben újul meg az orvoskar régi épülete és környéke, hisz nem egyszerre merülnek fel az igények, illetve eltérő ütemben érkeznek a források is, ugyanakkor belsőépítészeti arculatának és hangulatának mégis egységesnek kell lennie – ezen dolgoznak jelenleg. Ennek része az, hogy milyen a burkolat, puha-e a szék, milyen illatok és fények vannak, ahogyan a kicsi és a nagy terek, avagy a zöldfelületek megjelenése is. Röviden: ha kimegyünk a teremből vagy az épületből, mire fogunk emlékezni, megmaradnak-e bennünk karakterlenyomatának mintázatai.
Az építészeti arculattervezés része a karon kapott információk összegyűjtése, amikből készül egy koncepcióváz, az adatokból leszűrt kulcselemekkel. Ezek egyike a biofília, a növényekkel való foglalatosság, a másik az atmoszféra, a tágan értelmezett hangulat, a harmadik pedig a rétegzettség: a különböző módokon felépülő, különböző struktúrájú és nehézségű folyamatok összessége. Erre építik rá a kézzel fogható elemeket, ilyenek a színek vagy az anyagok.
„Szeretnénk, ha a kézikönyvet praktikusan használnák. Lehetőségük lesz fellapozni és látni, hogy milyen elemek kerülnek majd arra a helyre, ami épp felújítás alatt áll. A munkafolyamatok összehangolásáért felelős generáltervező számára is ez a kézikönyv jelent majd sorvezetőt, így teremtődhet meg az a közös nyelvezet, ami az összes épületet összeköti” - fogalmaz dr. Schreck Ákos, aki szerint az építészek és az orvosok közti párbeszéd mindkét fél számára tanulási folyamat, ami időt, figyelmet igényel. A szótár és a kézikönyv megalkotását ezért is tartotta lényegesnek, még akkor is, ha az együtt gondolkodásban vannak kiszámíthatatlan faktorok, ilyen például az, hogyan fognak dolgozni, műteni, milyen technikát használnak tíz év múlva az orvosok, és ezzel párhuzamban miként változik az oktatási szisztéma. Tapasztalatai szerint a párbeszéd résztvevői inspirálják egymást és mára kiépült köztük az a bizalom, ami az eredményes munka alapfeltétele.
„Egymást érzékenyítjük, összeadjuk a tudásunkat” - mondja az együttműködésről dr. Csaba Ders. Szerinte fontos, hogy az egyetemi polgárok meglássák a közös munkában a lehetőséget, és az építészetet, a belsőépítészetet az itteni oktatási, tudományos és a közösségi lét aktív elemének tekintsék, alakítva általa céljaik elérését. Úgy véli: közösségépítő kérdésként kell arra tekintenünk, hogy egy adott épületben miként helyezzük el a teakonyhákat, vagy épp arra, milyen tudományterületek között hozunk létre kommunikációt és milyen gyakran.
Dr. Csaba Ders hangsúlyozza: a belsőépítészeti kézikönyvnek kommunikációs üzenete is van, a Campus Cooperationisban megfogalmazottakat hozza testközelbe időben és térben. Mint mondja, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara lesz az első az országban, amely „professzionális tudásipari vállalkozásként” arculattal rendelkezik, átélhetővé téve azt a jövőképet, amit magáról fest.
Dr. Schreck Ákos felhívja a figyelmet arra, hogy a világ gyorsan változik, amihez mindannyiunknak alkalmazkodnunk kell szemléletváltással is, a lényeg a nyitottság, a kooperativitás. Építészekként ők ezt az üzenetet közvetítik, és facilitáló ügynökökként közre is működnek az átadásában. Az együttműködés eredménye pedig egy olyan oda-vissza ható pulzálás, amely dinamizmust ad a tervezés folyamatának, miközben új szempontrendszerek is formálódnak.
Szemléletesen így fogalmaz:
„Mi az irodában egy vázrendszert alkotunk, amiről azt gondoljuk, hogy megfelel az itteni igényeknek. Erre a vázra épülnek rá a karról jövő igények, gondolatok, és alakulhatnak a terveink közös elképzeléssé.”
„A kérdőíves felmérésből derült ki számunkra, hogy az új elméleti tömb parkja mekkora értéket képvisel a kar polgárai számára. Ezt azért fontos tudnunk, mert most elmélkedhetünk azon, hogy a régi épületnél is megvalósítsuk ezt az értéket, azaz jobban kinyissuk a park felé. Dékán úr is ebbe az irányba indult el, amikor arról beszélt, hogy racionalizáljuk a közlekedési tereket, egybefüggő zöldfelületek jöjjenek létre, amikkel jobban használhatóvá válik majd a park, és ezt a nyitást szolgálja az épület homlokzatának átalakítása is. Mindez lehetőséget teremt egy másfajta életformára, ami a későbbiekben impulzust adhat sok egyébre is. A közös gondolkodás folyamata során egyre többet megtudunk a kar világáról, miközben segítjük ráébreszteni a környezetével kapcsolatos lehetőségekre” - fűzi hozzá dr. Csaba Ders.
Dr. Schreck Ákos elmeséli, hogy ehhez hasonló, közös tervezési-tanulási folyamatban már többször volt részük. Sokat dolgoztak együtt a Prezivel (internetes prezentációkészítő szoftver, 2008-ban jött létre a Kitchen Budapest és a Magyar Telekom támogatásával azért, hogy kiváltsa a lineáris, slide-alapú prezentációkészítést), velük együtt nőttek bele a Pécsett is alkalmazott, úgynevezett tudástér-dinamikába. Ahogyan a Prezi bővült, úgy jöttek létre a különböző térrészek irodaházukban, amiknek a működéséről tiszta, egyértelmű, őszinte beszélgetéseket folytattak. Miután megépítettek egy részt, amiről kiderült, hogy nem teljesen vált be, módosították a tereket. A pandémia végével sok cég hasonlóan járt el, dr. Schreck Ákos szerint egyik megrendelőjük legutóbb három különböző tervezőirodával három különböző mintaterületet csináltatott, amiket kipróbál, és majd eldönti, mire használja őket. A lényeg: nem kész tervek készülnek, hanem a megrendelővel közösen, rugalmasan változtatnak, ha szükséges.
A pécsi orvoskar esetében megpróbálják intézményi keretek közé illeszteni a jó értelemben vett hibázás, tanulás, fejlődés lehetőségeit, és ez az, amit dr. Schreck Ákos időtállónak és jövőbe mutatónak értékel.
„Egy vitorláshajó-designert egyszer arról kérdeztek, hogy miként kell jó hajót tervezni. Azt válaszolta erre, hogy kedvet kell ébreszteni a hajózásra. Azaz: legyen kedvük a kari polgároknak ahhoz, hogy kipróbáljanak alternatívákat, miközben nem hoznak végleges döntéseket, és bármikor visszamehetnek a biztonságos világukba. Pusztán az a kérésünk, hogy merjenek kísérletezni az építészet és a belsőépítészet kínálta lehetőségekkel. Mi nem akarjuk megmondani azt, hogyan tanítsanak az orvoskaron, csupán a háttérkörülményeket igyekszünk ehhez a magunk eszközeivel megteremteni”
- szemléleti dr. Csaba Ders.
Dr. Schreck Ákos hangsúlyozza, hogy manapság a diákok másként gondolkoznak, mint évtizedekkel ezelőtt, más a tanuláshoz való hozzáállásuk, az információszerzésük módja, és ezt ki kell szolgálni, mert ha nem tesszük, elmennek máshova. Egy külföldi hallgatót ma nem pusztán a szakmai tudás megszerzésének a lehetőségei motiválnak valamely egyetem választásakor, de az ottani körülmények, a környezet, a háttérstruktúra is, ezért a diákok kulcsszereplői a fejlesztéseknek. A cél természetesen az, hogy a kar valamennyi polgára jól érezze magát az egységes arculatú campuson, tehát mindenki véleményére számítanak.
Fotók:
Kalmár Lajos, Verébi Dávid