Szeptember 18-án immáron tizenegyedszer öltötték magukra a pécsi orvoskar hazai és nemzetközi hallgatói leendő hivatásuk jól ismert jelképét, a fehér köpenyt a dr. Romhányi György aulában. A preklinikai tanulmányok lezárását és a klinikai képzés kezdetét jelző ruhadarab a megszerzett tudást, a befektetett energiát és kitartást, a növekvő felelősséget, valamint betegekhez vezető út első nagyobb lépését is szimbolizálja.
Az Angol–Német Hallgatói Bizottság (EGSC) által évről évre megszervezett ünnepség az eddigi tanulmányi munka elismerése mellett azt a pillanatot is jelzi, amikor a hallgatók az elméleti ismeretek után egyre közelebb kerülnek a gyakorlati betegellátáshoz.
„Ahogy gólyaként néztem a felsőbb éveseket, a fehér köpeny átvétele csupán egy távoli célnak tűnt. Ma viszont, túl számtalan akadályon, büszkén érzem, hogy a kitartás meghozta a gyümölcsét: mi vagyunk azok, akik magukra ölthetik azt” – mesélte Csigeti Nanda magyar általános orvosszakos hallgató.
„A köpeny paradox módon fizikailag pehelykönnyű, mégis, amikor belebújok, egy mázsás súlyt érzek a vállamon, a felelősség súlyát” – vélekedett.
Szerinte az elmúlt két évben az évfolyam tagjai nemcsak együtt tanultak, de össze is kovácsolódtak. „Egymást húztuk ki a hullámvölgyekből, közösen vészeltük át a nehéz vizsgaidőszakokat és a soha véget nem érő előadásokat. A barátaim, csoporttársaim mellett egyetlen percig sem éreztem egyedül magam, így igazi az ünnep, hogy együtt vehetjük át a fehér köpenyt” – mondta.
Kóczián Hanna harmadéves általános orvostanhallgató is izgatottan várta az aulában, hogy végre magára ölthesse leendő hivatása szimbólumát.
„Csodálattal néztem az előző évben, hogy ismerőseim, barátaim elérték ezt a mérföldkövet, nagyon vártam már, hogy számomra is elérkezzen ez a pillanat” – fogalmazott. Számára a fehér köpeny ceremónia elismerése annak, hogy eddig sikeresen vették hallgatótársaival az akadályokat, nem volt hiábavaló a sok tanulás, és megérte kitartani. Sok áttanult éjszaka vezetett idáig, a legnagyobb próbatételnek a neuroanatómia szigorlat bizonyult.
„Különleges érzés megosztani ezt a pillanatot a barátaimmal, akikkel támogatjuk egymást. Legyen az jobb vagy rosszabb időszak, számíthatunk a másikra, ott vagyunk egymásnak. Hirtelen megállíthatatlannak érezzük magunkat, jöjjön bármilyen vizsga, nehéz tárgy, tudjuk, hogy egymásra számíthatunk, a fehér köpeny pedig erőt fog adni a kihívásokhoz. Olyan, mintha már mi is kicsit orvosok lennénk” – mondta. Hozzátette, felemelő, hogy a köpenyt azoktól kapja, akik tanították, vizsgáztatták, akik kísérték eddigi útján.
A ceremónia ugyanakkor a szakmai közösséghez való közeledést is jelzi: a következő időszakban az egyetemisták találkoznak a betegekkel, és bepillanthatnak az orvosok mindennapjaiba.
Így vélekedik Nagy Olívia harmadéves fogorvostanhallgató is, aki szerint jó érzés, hogy a rengeteg vizsgadrukk után most már kézzelfogható közelségbe került az éles klinikai munka. A fehér köpeny számára a kitartást szimbolizálja, mely egyúttal jelzi, megvan az a biztos alap, amire építkezni lehet. Mint mondta, az orvosi nem sprint, hanem kemény maraton, ahhoz, hogy idáig eljusson, komoly mentális állóképességre volt szükség.
Kiemelte: mindannyian ugyanazért a célért dolgoznak, és büszkeséggel tölti el, hogy a csoporttársaival kollégaként, egymás mellett kezdik meg a betegellátást, a gyakorlati munkát. Az, hogy mostantól együtt gyógyíthatnak azokkal, akik eddig tanították, belépőt jelent a valódi orvoslásba.
„Elengedjük a diákstátuszt, és felvesszük velük a ritmust. Látni őket éles helyzetekben nemcsak a diagnosztikára tanít meg, hanem arra a magabiztosságra és alázatra is, amit kizárólag a gyakorlatban lehet elsajátítani” – mondja.
„Megjelenik a valós tét és a felelősség. Innentől kezdve nem egy tankönyvi ábra vagy egy modell előtt ülünk, hanem konkrét panaszokkal találkozunk, ahol a precíz kézügyesség mellett a pácienssel való megfelelő kommunikáció is éppolyan fontossá válik” – tette hozzá.
„Felölteni a fehér köpenyt számomra több mint egyszerű rituálé: emlékeztet, mennyi erőfeszítésre és kitartásra volt szükség az elmúlt két évben, hogy eljussak ehhez a pillanathoz. Mostantól nem csak könyvekből és modellek segítségével tanuljuk a hivatást, hanem közvetlenül páciensekkel dolgozunk” – ezt már Aviel Simon Hetke harmadéves német programos fogorvostanhallgató mondta el.
„A fehér köpeny egyúttal szemléletváltást is jelent: ettől a pillanattól kezdve egészen újfajta felelősséget viselünk. Már nem csupán a vizsgák teljesítéséről van szó, hanem arról is, hogy valódi odafigyeléssel gondoskodjunk azokról, akik bizalmukat helyezik belénk. Ez a mérföldkő különösen meghatározó a fogorvosi hivatásban, ahol a szakmai tudásnak tapintattal és emberi empátiával kell párosulnia” – véli.
„Apám, aki szintén fogorvos, a példaképem – különösen azért, mert empátiával, odafigyeléssel és professzionalizmussal fordul a pácienseihez. Az ő példáját követni és ezt a hivatást választani már a kezdetektől fogva erős motivációt jelentett. Inspirál a gondolat, hogy egyszer akár egymás mellett is dolgozhatunk” – tette hozzá.
"Ha beszélhetnék az egyetemet kezdő önmagammal, azt mondanám neki: higgy magadban, ne engedd, hogy a kudarctól való félelem erősebb legyen benned, mint a próbálkozás iránti vágy" - mondta el Fancynatu Isha Kamara, aki Sierra Leonéból, Stipendium Hungaricum ösztöndíjjal érkezett a pécsi orvoskar angol programjára, és már gyerekkorában tudta, hogy ez a hivatás lesz az útja. Számára az orvoslás soha nem pusztán egy szakmát jelentett, mindig összekapcsolódott azzal a reménnyel, hogy pozitív változást vihet mások életébe.
"A fehér köpenyig vezető út nem volt kihívásoktól mentes: el kellett sajátítani a hatékony tanulás stratégiáját, azt, hogy hogyan lehet kitartónak maradni akkor is, amikor nehézre fordulnak a dolgok. A negyedik szemeszterben eljött az a pont, amikor kérdésessé vált, hogy eljutok-e egyáltalán harmadévig. Intenzív félév volt, sűrű órarenddel, komoly vizsgakövetelményekkel, a vizsgaidőszakban pedig egy pillanatra távolinak tűnt az az álmom, mely idáig vezetett - de nem adtam fel. A köpeny ezért számomra a klinikai tanulmányok kezdete mellett azt is jelzi, hogy sikerült túljutnom azokon a pillanatokon, amikor nem voltam biztos abban, hogy képes leszek folytatni. Ránézve felidéztem a kételyeket, a kudarcokat, a kihívásokat, és azt a bátorságot, ami ahhoz kellett, hogy újra felálljak. Felelősséget, bizalmat, eredményt jelent, és egy gyermekkori álom lassacskán valósággá válását is, de mindenekelőtt emlékeztet arra is, hogy alázatosnak kell maradnom. Minden diagnózis mögött egy ember áll, aki megérdemli, hogy meghallgassák, megértsék és törődjenek vele" - fogalmazott.
A szintén angol programos Leslie Luvonga Wanyama Kenyából érkezett Pécsre, két év orvosi tanulmányokkal a háta mögött, melyet az ottani Egerton Egyetemen folytatott. Az országváltás nem csak tanulmányi kihívásokkal járt: kulturálisan és személyesen is adaptálódni kellett az új oktatási rendszerhez, az újfajta életvitelhez, a nyelvhez. Nemzetközi hallgatóként az egyetem falain túlmutató gondokkal is szembesült, többek között anyagi nehézségekkel, adminisztratív problémákkal, nem beszélve arról, hogy távol van otthonától.
"Voltak pillanatok, amikor már önmagában a folytatáshoz is komoly kitartásra volt szükség. Ezért is jelent számomra különösen sokat, hogy eljutottam ehhez az ünnepséghez, hiszen tudom, mennyi mindent kellett megtennem azért, hogy ma itt lehessek" - mondta.
"A fehér köpeny a bizalom szimbóluma. A betegek életük legkiszolgáltatottabb pillanataiban engednek bennünket közel magukhoz. Szeretnék olyan emberré válni, aki méltó erre a bizalomra, nemcsak az orvosi tudás és a gyakorlati készségek, hanem az empátia, a türelem és a tisztelet révén is" - emelte ki.
Szavai szerint azok, akik eddig kísérték őket, nem csupán a szakmai tudásuk gyarapításához járultak hozzá: közvetlenül és közvetve azt is megmutatták, mit jelent orvosnak lenni. "A tudat, hogy közelebb kerültem ahhoz, hogy egy napon velük együtt dolgozzak, és végül magam is betegeket láthassak el, egyszerre teszi ünneppé és egy új kezdetté ezt a mérföldkövet" - tette hozzá.
Leslie az identitásának egy másik fontos elemét is magával hozta az ünnepségre, mely végigkísérte eddigi pályafutását: a zenét. Mint mondta, a kóruséneklés és a karnagyi munka segítségével az orvosláshoz szorosan kapcsolódó készségeket fejlesztett: a fegyelmet, a figyelmes hallgatást, az együttműködést, a felelősségvállalást és annak megértését, hogy az egyes részek hogyan járulnak hozzá a nagyobb egészhez. "Megtanultam, hogy akár kórust vezetsz, akár egy betegről gondoskodsz, a szakmai tudás fontos, de ugyanilyen fontos az is, hogy figyelmesen tudj meghallgatni másokat, és tudj együttműködni az emberekkel" – fűzte hozzá.
Fotók:
PTE ÁOK/Verébi Dávid