„Lendített az együttműködésen az, hogy más-más szemszögből néztünk rá ugyanarra a problémára”

2019. október 2.

16 csapat vett részt a PTE Hackathonon, amit a Simonyi BEDC, a 3D Központ, a KTTK, az ITD, valamint az Input Program közösen szervezett szeptember 20-án. Idén is nagy sikerrel zajlott a megmérettetés, melynek célja, hogy a résztvevők bepillantást nyerjenek a vállalkozásfejlesztés alapjaiba, ezáltal inspirálódjanak, és akár a saját, akár a hackathonon megszületett ötletüket később a Simonyi Inkubációs Programban továbbfejlesszék. Ezúttal is több kar képviseltette magát, ami lehetőséget nyújtott arra, hogy multidiszciplináris csapatok alakulhassanak, és ezáltal több nézőpontból elemezhessék a felvetődő ötleteket. A csapatok munkáját a PTE és az Input program mentorai mellett több céges szakértő is segítette. Az izgalmas megpróbáltatás győztese a Biowatch csapata lett, a második helyen a Stepcash végzett, akik a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara különdíját is megszerezték. A dobogó harmadik fokára a C-Colors állhatott. A 3D Központ különdíját a Nanolight, az ITD különdíját pedig a Pharmanager csapata vehette át.

A versenyen karunk hallgatói is jelen voltak: Ulics Szilvia és Rohr Emma idén kezdték tanulmányaikat az általános orvosi szakon. 

 

Schweier Rita írása

 

- Mi vonzotta Önöket ebben a programban annyira, hogy jelentkezzenek rá?

R.E.: - Az egyik fakultatív tantárgy, az Innovatív egészségügyi technológiák keretében tájékoztattak minket erről a programról, ami azért tetszett meg, mivel sok szakterületet párosít az egészségüggyel. Kíváncsi voltam arra, hogy egy-egy egészségügyi problémára milyen matematikai, fizikai vagy épp robotikai megoldást lehet találni. Alapvetően is vonzódom az újdonságokhoz, és azt reméltem, hogy a fakultáció által megismerhetek olyan találmányokat, amelyekről a hétköznapokban nemigen hallunk. Ilyen például a 3D nyomtatás is.

U.Sz.: - A felsőbb évesektől is azt hallottam, hogy ez a tantárgy érdekes, és gondoltam, megnézem közelebbről. Bár emberekkel szeretnék majd foglalkozni, de fontos tudnom, merre fejlődik az orvostudomány, és a technika megfelelő alkalmazására is szükségem lehet a jövőben, ezért jelentkeztem a Hackathonra is.

- Milyen volt megtapasztalni, hogy sokféle tudású, tapasztalatú emberből állt össze a csapat?

R.E.: - Érdekes volt, mert voltak köztünk olyanok, akik csak most kezdték az egyetemet, mások pedig már rég itt tanulnak, jó volt együtt lenni a tapasztaltabbakkal. Közülünk, ÁOK-s hallgatókból viszonylag kevés jött el, viszont más karokról annál többen, és külföldiek is. Más-más szakokról érkeztünk, és ez csak lendített az együttműködésen, hisz más-más szemszögből néztünk rá ugyanarra a problémára.

- Ez a maratoni, este kilenc óráig tartó versenyfolyam egyetlen probléma köré összpontosult?

U.Sz.: - Igen, egy egészségügyi vagy egészségüggyel összefüggő probléma köré. Először több témát összeírtunk, aztán kiválasztottunk egyet, és arra kerestük a megoldást. Mi arra próbáltunk választ találni, hogyan tudnánk oldani a gyerekekben létező „fehér köpeny szindrómát”. A problémát a szülő és a gyermek oldaláról is megközelítettük. Mintaként szolgált a Teddy Maci Kórház, ám nekünk bevételt is kellett generálnunk az ötletünk nyomán, ezért ezt a már létező kezdeményezést úgy próbáltuk átalakítani, hogy annak financiális értéke is legyen. Egy telefonos alkalmazást találtunk erre megoldásnak, amiben különféle csomagok vannak, amit a szülő letölthet. Az elsőbe meséket terveztünk, amik bemutatják, hogyan történik az orvossal való találkozás. A másodikban szerepelt egy plüssállat, amibe beleépítettünk egy hangszórót, ezáltal tudott beszélni a gyermekhez, hogy megnyugtassa. A programhoz egy kabalaállatot is terveztünk, egy egeret. Arra is gondoltunk, hogy egy kis csapat személyesen is ellátogathatna a bölcsődékbe, óvodákba, így is segítve a kicsiket, oldva szorongásaikat. Nagy segítségünkre volt a csapatunkban az a hallgató, aki most kezdte a pszichológia szakot, ő is értékes tanácsokat adott. Maga az ötlet egyébként tőlem származott, szeretnék én is egy ilyen csapat tagja lenni, aki járja a bölcsiket, ovikat.

- Kislányként netán félt az orvostól?

- Nem, nekem szerencsére nem voltak ilyen félelmeim, ám a csapat többi tagjának igen, és ez így van ma is sok kisgyerekkel.

R.E.: - Nálunk az alaptémát a mentorunk vetette fel, aki szemüveges, és zavarja a szemüvege, amikor fekszik vagy aludni szeretne. Ebből azonban nem tudtunk továbbmenni, ugyanis a szemüveg helyett létezik ma már a kontaktlencse, valamint a lézeres szemműtét is. Kitaláltuk, hogy akkor tervezzünk valami olyasmit, ami a színtévesztőkön vagy a színvakokon segít. Egy speciális kontaktlencsében gondolkodtunk, mivel ennek a problémának a megoldására is létezik ma már szemüveg.

- Hogyan zajlott a zsűri előtti prezentáció?

R.E.: - Minden csapatnak pár perce volt arra, hogy bemutassa az ötletét, illetve annak megvalósítási lépéseit: hogyan lehet előteremteni rá a pénzt, milyen marketingstratégia áll mögötte, miként lehet eladni, hol fontos hirdetni, mi a garancia a rentabilitásra. Ezután a zsűri kérdésekkel bombázta a csapatokat.

U.Sz.: - A zsűritagok a verseny közben járkáltak a csapatok között, próbáltak segíteni, ötleteket adni. A mentorok hasonlóképp, ők a csapatokkal együtt dolgoztak.

- Emmáék csapata az előkelő harmadik helyen végzett – mit gondol, mivel győzhették meg a zsűrit?

R.E.: - Szerintem tetszett a prezentációnk, annak előadásmódja, továbbá díjazták az ötletünk kidolgozását is. Kész tervvel álltunk elő, és sikerült elhitetnünk, hogy ez megvalósítható lehet a való életben is.

- Tetszett annyira ez a verseny, hogy akár jövőre is eljönnének?

U.Sz.: - Mindenképp, hisz jó volt hallani mások véleményét, gondolatait, és érezni, hogy együtt alkotunk valami jót és érdekeset.

R.E.: - Azok a különféle emberek, akik itt voltak, remekül tudtak csapatban dolgozni, és ennek a közösségnek a szelleme nagyon magával ragadott. Ilyesmiben bármikor szívesen részt veszek.

Az elem már a listában van!
Nem tehet be a listába 5-nél több elemet!
Sikeresen mentve
Hiba a mentés során!