A Peer Program 2019-ben indult a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán, célja a segítségnyújtás. Tagjai a peerek, akikhez bármikor fordulhatnak különböző problémákkal hallgatótársaik. Tapasztalataikról kérdeztük őket, valamint arról, mi motiválta őket a programban való részvételre.
Kovács Hanga írása
„Azért csatlakoztam a Peer Programhoz, mert tudom, hogy milyen sokat jelenthet hallgatóként, ha az ember egy olyan személyhez fordulhat, aki már végigjárta ezt az utat, és átélte ezeket a kihívásokat. Az orvosi egyetem nemcsak a hatalmas mennyiségű tananyagról szól, hanem a hatékony tanulási technikák elsajátításáról, valamint a megfelelő időbeosztásról, az egyetemi adminisztráció bonyolultságáról nem is beszélve. Szeretnék visszaadni abból a sok támogatásból, amit kaptam egyaránt az idősebb hallgatók és a tanárok részéről. Remélem, hogy a saját tapasztalataimon keresztül hasznos tanácsokat adhatok, és bátoríthatom az új hallgatókat, hogy bízzanak magukban, éljenek az egyetem adta lehetőségekkel, és merjenek nagyot álmodni ebben az időszakban” – osztotta meg gondolatait Sulics Laura ötödéves orvostanhallgató, aki 2022 óta tagja a Peer Programnak.
Elmondta, hogy részt vett külföldi csereprogramban is, tartózkodott Németországban és Thaiföldön egy-egy hónapot, és szívesen nyújt támogatást azoknak, akik érdeklődnek a nemzetközi lehetőségek iránt.
„A Peer Programot azért is tartom különösen értékesnek, mert egy olyan közösséget épít, amelyben egymástól tanulva mindenki fejlődhet. Kiemelten fontos a külföldi hallgatókkal való együttműködés, hiszen ők más szemléletmódot és tanulási megközelítést hoznak magukkal, így a különböző háttérrel rendelkező diákok együtt fejlődhetnek.
Mindenki a saját, egyedi módján dolgozza fel a kihívásokat, és az eltérő módszerek sokszor új ötleteket adhatnak. Bízom benne, hogy a megfelelő támogatással és bátorítással mindenki képes kihozni magából a legjobbat” – tette hozzá.
Hasonlóan vélekedett a negyedéves gyógyszerészhallgató, Jeff Muchiri Waweru is, aki Kenyából érkezett a pécsi egyetemre. Részt vett a Nemzetközi Mentorprogramban, a Tudományos Diákköri Konferencián, peerként pedig egy éve tevékenykedik. Aktív volt a „Chill with the peers” programban, valamint a Pszikon (Pszichológiai Konzultációs Szolgálat) által szervezett csoportos, terápiás foglalkozásokban is.
„A programhoz való csatlakozásom motivációja a mások segítése iránti szenvedélyemből fakad. Elsőéves hallgatóként számos kihívással kellett szembenéznem, miközben próbáltam beilleszkedni az új környezetbe. Ez volt az első alkalom, hogy elhagytam a hazámat, ezért egyszerre voltam izgatott és túlterhelt. Szerencsére a Stipendium Hungaricum programon keresztül volt egy mentorom, aki értékes útmutatást adott a különböző nehézségekkel kapcsolatban, mint például a bevándorlási eljárások, a beiratkozás, az egészségügyi vizsgálatok, vagy a biztosítási kérelmekkel kapcsolatos információk megszerzése. Kezdetben azon tűnődtem, hogy hogyan fogom mindezt egyedül megoldani, különösen, hogy minden olyan ismeretlennek tűnt” – mesélte.
Szerinte a diákok közötti tanácsadás döntő szerepet játszik a szemléletformálásban, és nemcsak a tanulmányi ügyekkel, de általában az élettel kapcsolatban is. Hozzátette: a fiatalok jobban érzik magukat, ha a kihívásaikat a társaikkal beszélhetik meg, mint a tanárokkal vagy az egyetem munkatársaival.
„A Peer Program lehetővé teszi a diákok számára, hogy kötetlen és nyugodt körülmények között találkozzanak a felsőbb éves hallgatókkal, akiknek szabadon feltehetnek bármilyen kérdést anélkül, hogy ítélkeznének felettük. Fő célunk, hogy végigsegítsük a hozzánk fordulókat, támogatva zökkenőmentes beilleszkedésüket” – nyilatkozta a Londonból érkező Prithvi Pasupathy hatodéves általános orvostanhallgató.
Elmondta azt is, hogy nála a hallgatók sokszor érdeklődnek a bevándorlási hivatallal vagy a bankszámlanyitással kapcsolatosan. Ügyeik intézésére időnként el is kíséri őket, és ilyenkor mód van arra is, hogy a város más részeit is együtt fedezzék fel.