„Miénk itt a tér”

Akiknek a sorsa összefonódott a pécsi orvoskarral, azoknak mindig kicsit mást jelent bejönni a campusra, a régi és a – szerencsére egyre több - megújuló vagy új épületekbe. Akár itt dolgozik, akár itt tanul valaki, közös élményként éli meg, hogy az otthona, vagy éppen lakóhelye után a legtöbb időt itt tölti.

Amikor a campus létrejött, tervezői valószínűleg nem igazán gondoltak bele, hogy nemcsak a növekvő létszám jelenthet kihívást egy intézménynek. Jól látható igény támadt ugyanis a tanórák, a gyakorlati foglalkozások vagy éppen a kutatás kiszolgálása mellett a tanulásra, a közösség formálására alkalmas, vagy azokat támogató – épp ezért kényelmes és lehetőleg otthonos – terek meglétére. Egy kollégium, de sokszor még egy albérlet sem kínál lehetőséget az elmélyült tanulásra, az utóbbi pedig a közösség alkotására, az egymáshoz kapcsolódásra biztosan nem.

Egy ennyire tanulás intenzív képzésnél óhatatlanul felmerül, hogy minél kevesebb legyen az „üresjárat”; talán ennek is köszönhető, hogy az orvoskar hallgatói legendásan szinte „bent laknak” a campuson.

Ennek régóta a tudatában van a kar, az egyetem vezetése, és a múltban is lényeges erőfeszítések történtek a közösségi tereink élhetőbbé formálására, az éppen rendelkezésre álló lehetőségek szintjén. Ez azonban egy éveken, évtizedeken áthúzódó folyamat, s láthatóan ma is van hova fejlődnünk, vannak újragondolásra, bővítésre vagy modernizálásra megérett tereink.  

A legfontosabb társadalmi elvárás karunkkal szemben értelemszerűen a színvonalas oktatás, ez így volt a múltban, így van most, és így lesz a jövőben is. Azon eszközök tárháza, amelyekkel a nemzetközileg is elismert képzéseinket támogatni tudjuk, jelentősen bővült a mögöttünk lévő években. Kis túlzással karunk a hallgatók és a munkatársak második otthona lett. És ezt nem csak az itt töltött időnek kell igazolnia, hanem annak a koncepciónak is támogatnia kell, amely szerint élettereinket és szolgáltatásainkat szervezzük és fejlesztjük.

A modern felsőoktatásban jelentősen megerősödött a támogató közösségi terek felé megmutatkozó igény. Az egyetemen eltöltött idő megélése, a tudás elsajátításához vezető élmény magas minősége ma már ugyanolyan elvárásként jelentkezik, mint a tananyagok színvonalas ismertetése. Ennek a felismerése, és az élhető, funkcionális és inspiráló környezet kialakítása ma már az egyetemek prioritást élvező célja, hiszen - ahogy azt megfogalmaztuk a munka során -, a felsőoktatás ma már egy olyan verseny a hallgatókért, a jó tanárokért, a jó munkaerőért, amelyben a korábban kizárólagosnak vélt szempontok köre jelentősen kibővült.

A pécsi orvoskar – azt gondoljuk időben - felismerte ezeknek az új elvárásoknak a jelentőségét. A PotePillars stratégia megalkotása mellett ennek a szemléletváltásnak a nyomán készült el a vízió, amelynek a címe, az „együttműködés terei”, vagyis a Campus Cooperationis. A tanulmány megalkotásába a lehető legtöbb véleményt igyekezett belegyúrni az erre felkért szakértői csapat annak érdekében, hogy a lehető legjobb irányban fejlődhessen az orvoskar épített környezete. A szélesebb ecsetvonások felvázolása után azonban nem állt meg a folyamat.

A Kar ugyanis minden lehetőséget megragad arra, hogy akár saját forrásból, akár pályázatokon keresztül fejlessze a már meglévő régebbi infrastruktúráit. A hivatkozott munka világított rá arra, hogy szükség van a nagyívű tervek aktuális terekre való értelmezhetőségére is. Pontosan azért, hogy a megvalósuló fejlesztések „elaprózódás” helyett egy egységes, jól definiált mintába illeszkedjenek, erősítsék egymást a már megalkotott víziónak megfelelően.

Ezért a közösségi terek formálásában megmutatkozó igények összefoglalására megalkottuk a Locus Cooperationist, amelynek a célja, hogy a belső építészet nyelvén fogalmazza meg, mit szeretnénk elérni: egy kényelmes, otthonos, élhető és főleg szerethető campus megvalósítását, amely pozitív tulajdonságaival visszahat a tanulás, a tanítás minőségére. Az épületnek a közösségépítést kell támogatnia, úgy, hogy a hallgatói, oktatói terek is olyanok legyenek, melyek együttműködést, kapcsolatépítést generálnak. Ma már bizonyított, hogy a tanulás ott eredményesebb, ahol a tanulás-támogatások partneri együttműködésben valósulnak meg.

A munka a méretéhez és a kitűzött célokhoz képest még épp csak elkezdődött, de már vannak és a közeljövőben is lesznek látható eredményei, a továbbiakban ezekről lesz szó.

A megújuló vizesblokkok a régi épületben az egyik első példa arra hogyan érnek össze a fenti folyamatok. Bár eddig már többször került szépségtapasz ezekre a helyiségekre, az igazi megoldásra eddig várni kellett, mert a problémákat nem (csak) a csempék, szaniterek állapota okozta, hanem a már ötven éves víz- és szennyvízelvezetési megoldások. A fejlesztések során több közösségi mosdó újul meg. A mostani felújítás kényelmetlenségeit éppen az okozza, hogy az alapoktól teljesen megújul mindkét oldali közösségi vizesblokk sor, az elsőtől a negyedik emeletig – egyik felét az év végére befejezik és átadják, ezt követően indul a másik oldal felújítása. Külön kiemelhető, hogy ezeket a helyiségeket már az új átfogó belső építészeti koncepció szerint szerelik fel, így remélhetőleg látható lesz az a fajta igényesség, amellyel minden további hasonló projektünket kezelni fogjuk.

A közösségi- és tanulóterek komfortosabbá tétele a dékáni vezetés részéről kiemelten kezelt kérdés, amelyet a hallgatók igényei alapoztak meg. A tervek szerint folyamatosan újul meg minden eddig a hallgatóink által tanulásra, az órák előtt-között lévő idő eltöltésére használt tér nemcsak a régi épületben, hanem campus szerte. Sőt, folyamatosan keressük a lehetőségeket újabb területek bevonására.

A jövő év leglátványosabb beruházása a könyvtár szintjének (harmadik emelet) teljes megújulásának kezdete lesz. A két lépcsőben tervezett beruházás első lépcsőjében terveink szerint már jövőre mintegy 1200 négyzetméternyi modern könyvtári és tanulási funkciókat ellátó, tisztán a hallgatók kényelmét szolgáló tér jön létre, ahol lehetőség lesz akár az elmélyült, elvonulást igénylő egyéni felkészülésre, akár a csoportos tanulásra. Az átalakítás nagyságát jól jellemzi, hogy a Kar éves bevételének jelentős részét erre a fejlesztésre szeretné áldozni.

Amíg az átfogó felújítás mindenhová elér, a meglévő terekre is ráfér a ráncfelvarrás, annál is inkább, mivel ekkora beruházások nem történnek egyik napról a másikra. Addig is a kar vezetése minél jobban szeretne reflektálni azokra a kérésekre, kritikákra, amelyek a jelenlegi állapot javítását szorgalmazzák. Ezek egy része olyan megoldásokra irányul, amelyekkel viszonylag gyorsan komfortosabbá lehet tenni az itt tartózkodást. Ezért kezdtük el a közösségi terek újra berendezését, részben kiváltva a már elavult vagy kényelmetlennek bizonyult bútorokat, és igyekszünk, - ahol csak lehet - újra is gondolni a főleg tanulásra használt tereink hatékonyabb, e funkciót jobban szolgáló elrendezését. Tavasz közepére várható, hogy a beszerzések megtörténnek, és a következő szemeszter, majd pedig a vizsgaidőszak már egy élhetőbb régi épületben telhet mindenkinek.

Azonnal megvalósítható lépésként addig is, a Hallgatói Önkormányzatokkal egyeztetve több száz olvasólámpa beszerzését indítottuk el, amelyeket mindenki kölcsönvehet a helyben tanuláshoz, valamint az aulában (és a karzaton) megdupláztuk a hálózati csatlakozók számát. Emellett az ÁOK tartalékából száz darab új, felhajtható asztallal ellátott tanuló széket is szétosztunk az épületekben, kimondottan hallgatói használatra.

A jövő évben elkezdődik - remélhetően minden a hallgató tetszését elnyerő kezdeményezés -, a Campus Club kialakítása a Honvéd utca 1. alagsorának teljes körű átalakításával. A már koros épülethez a vizesedés miatt egyébként is régóta szükséges lett volna hozzányúlni. A dékáni vezetés egy többfunkciós, étteremként, hallgatói találkozó-, szórakozóhelyként, rendezvénytérként is igénybe vehető egységet képzelt el, amely igazán ráfér már az Orvoskar térképére.

A több funkciós elnevezés valódi flexibilitást jelent, amely az első ceruzavázlattól kezdve az alapját képezi a tervezésnek. Az alapvetően vendéglátásra szolgáló tér-rendszer könnyedén átalakulhat konferenciák fogadóterévé, ahol közepes létszámú előadások, workshopok tarthatók, de ahol a catering is megszervezhető. Napközben lazább találkozókra, vagy munkamegbeszélésekre is alkalmas klubtérként működhet, amely meghatározott időszakban – ha az igények erre mutatnak - akár egy 50-60 fős étkezőként is használható.

Mindezek a kezdeményezések részei egy nagyobb ívű elképzelés csomagnak, amely több egy paksaméta tervvázlatnál. Továbbra is nyitott marad a párbeszéd igényekről és álmokról, amelynek nem titkolt célja a közösségformálás. Olyan gondolkodó, autonóm közösséget formálunk, amely maga is szereti felelősséggel alakítani a környezetét. A cél egy olyan komfortos, a közösségiség által biztonságot adó, de szakmailag nagyon is inspiráló második otthon formálása és fejlesztése a pécsi orvoskaron, ahova mind a hallgatók, mind a munkatársak örömmel jönnek, és amely egyben büszkeséggel is tölti el őket.

 

Dr. Nyitrai Miklós dékán