Nyitólap Rólunk

Történetünk

Egyetemünk

Egyetemünk székhelyén már a pannonkelta népek is fallal és vizesárokkal körülvett várat építettek. A római korban, a Traianus császársága (98-117) alatt létesült város elnevezése Sopianae, ami Diocletianus (284-305) alatt Alsó-Pannonia Valeria tartományának székhelye. A feltárt római kori maradványok nagy és szép városról tanúskodnak. A föld alatti sírkamrák a keresztény római korból maradtak, a III. században Pannonia (határai: Duna-Száva-Alpok) azon 8 helységek között volt, amik egyházzal rendelkeztek, Constantinus (306-337) alatt pedig püspöki város.

A kereszténység első századaiban Sopianae fontos állomása, őrhelye volt a világot átfogó tanításnak. Attila hunjai és legalább fél tucat nép hadseregei söpörnek végig rajta, mígnem keresztény délszlávok telepednek le e térségben is. A VIII. század végén Nagy Károly császár (768-814) kiverte az avarokat, és 865 körül Liupramm salzburgi érsek templomot szentel fel a Mecsek alján. Az erről szóló feljegyzéseken fordul elő az "ad Quinque (martirum) basilicas" kifejezés, amiből - egyes feltételezések szerint - a későbbiekben a Quinque Ecclesiae elnevezés lett, ami a németajkú középkori polgárok nyelvén Fünfkirchen, a magyarokén Pécs (talán a szláv pety - öt - szóból).

István király 1000-ben püspökséget alapít a városban, ami ettől az időtől a középkori magyar keresztény kultúra egyik bástyája.

Alapjaiban Árpád-kori, többször átépített székesegyháza ma Európa egyik legszebb neoromán temploma. Évszázadok alatt az ország legnagyobb (és egyik legjelentősebb) városává fejlődött. Nagy Lajos királyunk (1342-1382) nemcsak hódító katonai terveit irányította innen, hanem kultúraterjesztő misszióját is megvalósította. Így alapította meg atyja, Károly Róbert király nyomdokain haladva - a nagy olasz költő, Petrarca intencióinak is megfelelően - 1367-ben hazánk első egyetemét, a híres, máig fennmaradt közép-európai egyetemekkel (Prága, Krakkó, Bécs) csaknem egy időben. Szellemi feltétele az a minden bizonnyal sok száz magyar egyetemista, akik mindenekelőtt olasz egyetemeken tanultak (rektorokat, híres professzorokat adva a két legismertebb olasz egyetemnek, a bolognainak és padovainak), anyagi feltétele pedig az a gazdagság, amivel hazánk Anjou-királyaink alatt rendelkezett. Több királyunk, így Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás kedvelt tartózkodási helye is, nem véletlenül nevezte a nagy uralkodó, Szulejmán török szultán "földi paradicsomnak" Pécs városát.

Karunk

Karunk jogelődje a Pécsi Orvostudományi Egyetem (POTE), ami 1951. február 1-től 1999. december 31-ig önálló intézményként működött. A POTE történeti elődje az 1912. június 7-én szentesített törvénnyel Pozsonyban felállított Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem, illetve annak az 1918. április 14-én megalakult orvosi kara. Az egyetem és a kar a következő évben a koronázó városból menekülni volt kénytelen, és mintegy fél évtizedes fővárosi bolyongás után érkezett a Mecsek aljára. Az 1923. október 14-i hivatalos tanévnyitóval kezdődött az oktatás a három pécsi karon olyan professzori karral, amelynek a fele akadémikus volt. Az 1923-ban alakult negyedik, Evangélikus Hittudományi Kar, Sopronban működött.

Az Erzsébet Tudományegyetem pécsi orvosi karán az első negyedszázadban (1923-1947), majd az ezt követő harmad évszázadban olyan nagy formátumú tanárok oktattak, mint Bakay, Heim, Entz, Mansfeld, Imre, Zechmeister, Melczer, Császár, Környey, Kerpel, Lissák, majd Ernst, Cholnoky, Oravecz, Donhoffer, Schmidt, Kudász, Szentágothai, Romhányi vagy Grastyán.

Az orvosegyetem életében az első nagy, átfogó fejlesztési tervek az 1950-es években készültek, ezek alapján jött létre a 400-ágyas klinikai tömb (1966) és a központi épület (1970).

Az 1973/74-es tanévben indult meg a fogorvosképzés 25 fővel, majd egy évtizeddel később az angol nyelvű orvosképzési program, tucatnyi országból, 36 fővel. A POTE 1990-ben vált két karú intézménnyé az egészségügyi főiskolai képzés indításával. 2000. január elsején a POTE egyesült a Janus Pannonius Tudományegyetemmel és a szekszárdi Illyés Gyula Tanárképző Főiskolával, és létrejött a tíz karú Pécsi Tudományegyetem.

Karunk elméleti tömbjének története

Az önálló magyar honvédség felállítását 1868-ban írta elő a törvény, mindenekelőtt tisztikarra volt szükség. A Pesten létesített Ludovika Akadémia nem győzte a képzést. A tiszthiány a század vége felé már 1000 fő körüli volt, ezért 1897-ben a Fejérváry Géza honvédelmi miniszter által jegyzett törvény rendelkezett arról, hogy három újabb iskolát kell létrehozni. A szóba jöhető helyszínek között volt Pécs is, Sopron és Nagyvárad mellett. Az épületek tervezésével Alpár Ignácot, kora neves építészét bízták meg.

A honvéd hadapród iskola felépítésére Pécs városa a Szigeti országút mellett jelölt ki egy jelentős nagyságú, mintegy 20 holdnyi területet. A telkek árát a város és az állam közösen fizette ki, az építkezést az állam finanszírozta.

A neobarokk stílusú, háromemeletes, monumentális főépület E alakú volt. 400 hallgató számára épült és 160 helyiséget foglalt magában. A földszinten kaptak helyet az ebédlők és a tanulók szórakozását szolgáló helyiségek, mint például a tánc- és énekterem, a biliárd szoba, a társalgó és az olvasószoba, míg a bejárat és lépcsőház mögötti részen tornatermet, vívó- és céllövőtermeket alakítottak ki. Az első emeleten voltak a tantermek, míg a második és harmadik emeleten a hatalmas, 20-30 ágyas hálótermeket, a dísztermet és a kápolnát helyezték el. A főépület jobb oldalán felépítettek még egy lakóépületet a tisztek és családjaik számára, bal oldalán pedig egy legénységi- és egy melléképületet is, utóbbiban a mosókonyha, a raktárak és a fogda voltak.

Az épületegyüttes egy év alatt, 1898 augusztusára készült el.

A Honvéd Hadapród iskolát 1918-ban az ország nyugati részébe telepítették át, és csak 1922-ben, a szerb megszállás után költözhetett vissza Pécsre. Neve a mindenkori nemzetközi, politikai és háborús viszonyoktól függően gyakran változott. 1956-ban az épületeket és a hozzá tartozó területet a Pécsi Orvostudományi Egyetemnek (POTE) adták át. Előbb, az északi részen a 400 ágyas klinika épült fel, majd 1965-ben kezdték meg Borosnyai Pál tervei alapján a meglévő épületek átalakítását a POTE elméleti intézetei számára. A korábbi neobarokk főépületet lapos tetős, téglalap alaprajzú, modern épületté változtatták.

1970 novemberében adták át az egykori, immáron kívül-belül átalakított Hadapród iskola épületét, ami ettől kezdve a POTE, majd 2000-től a PTE Általános Orvostudományi Karának elméleti tömbjeként működik a Szigeti út 12-es szám alatt.